A pleisztocén jégkorszak idején a mai Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea területei egy egységes, Szahul vagy Szahul-föld néven számon tartott kontinens részei voltak. A Science Advances folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői szerint ezeket a szárazföldeket már 60 ezer évvel ezelőtt meghódította a modern ember (Homo sapiens) – írja az IFL Science.

Bár a korábbi genomikai vizsgálatok arra utaltak, hogy a régió őslakos csoportjainak felmenői 50 ezer éve szálltak partra, a régészeti leletek alapján a terület már jóval korábban emberlakta vidék volt. A Huddersfield Egyetem kutatócsoportja a régióból származó 2456 mitokondriális genomot elemzett „lefedve Ausztrália, Új-Guinea és Óceánia őslakos lakosságának teljes sokféleségét”.

A kutatók által ezek alapján megrajzolt genetikai családfa gyökerei Délkelet-Ázsián keresztül egészen Afrikáig nyúlnak. Az eredmények azt mutatják, hogy a legkorábbi bevándorlók egy „nukleáris tél” nyomán hagyták el Afrikát, amelyet a szumátrai Toba-vulkán kitörése váltott ki körülbelül 74 ezer évvel ezelőtt, és nagyjából 60 ezer éve érték el Szahult.

A korábbi tanulmányokkal ellentétben ez a genomikai forgatókönyv Szahul népeinek hosszú kronológiáját támasztja alá. Az óceániai haplocsoportok eloszlása alapján a tanulmány szerzői két különálló útvonalat tudtak azonosítani, amelyeken ezek a Délkelet-Ázsiából induló korai telepesek elérték az ősi kontinenst. Az egyik legősibb, legelterjedtebb haplocsoport útvonala a Fülöp-szigetekig vezet, a másik viszont egész az indiai szubkontinensig, de az is kirajzolódott, hogy az egyik migrációs hullám Délkelet-Ázsia szárazföldjéről indulva Ausztráliát, a másik pedig a mai Új-Guineáit népesítette be. Mindkettő Kelet-Afrikából indult 75 ezer éve.

Az is kiderült, hogy az akkori emberek már birtokolták a tengeri közlekedéshez szükséges hajózási tudást, mivel útjuk során számos alkalommal kellett 100 kilométeres távolságokat megtenniük a nyílt óceánon.

Forrás