Hétfőn késő délután a Mathias Corvinus Collegium (MCC) épülete előtt gyülekeztek azok, akiket annyira érdekelt Orbán Balázs közfelháborodást keltő doktori disszertációja, hogy három, hozzá kapcsolódó könyv bemutatását is meg akarták hallgatni. Az MCC a Mandinerrel közösen rendezte meg a jobboldali érzelmű akadémiai közösségek elnyomásáról szóló könyvbemutatót és beszélgetést, és a Tas vezér utcai központban bemutatott könyveket az esemény végén dedikálták is a szerzők: Szilvay Gergely publicista, kutató és a Mandiner főmunkatársa két kötetét, illetve Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, a Fidesz kampányfőnöke és az MCC Alapítvány kuratóriumi elnökének doktori disszertációjából készült könyvét.

Bár a könyvbemutató ugyanazon a helyszínen volt, ahol a két héttel ezelőtt megtartott kábítószerellenes konferencia, a közönség korösszetétele közel sem volt annyira diverz: főként idős emberek igyekeztek be az MCC ünnepélyes, fülledt előadótermébe, ahol tízperces késés után el is kezdődött a több mint kétórás tudományos diskurzus. A panelbeszélgetés nyitányaként Molnár Attila Károly, az MCC Press tudományos főmunkatársa és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Intézetének vezetője a „szólásszabadság problémájáról” kezdett beszélni. Szerinte erről a témáról főként a közösségi médiában esik szó, a magyar egyetemi és tudományos életben azonban eddig nem került elő. Molnár a beszédében hamar eljutott odáig, hogy „publikációk tömege, felmérések, kutatások tömege mutatja, hogy a nyugat-európai és észak-amerikai egyetemek milyen mértékben váltak ideológiailag egysíkúakká”.

Ezt a kifejezést később még jobban kibontották az előadók, és a nyugat-európai országokban uralkodó helyzet leírására a „woke”, balliberális, sőt autoriter liberális jelzőket használták újra és újra. Molnár nemcsak a nyugat-európai és amerikai akadémiai közösségről festett vészjósló képet, hanem a magyar felsőoktatásról is. Amellett, hogy szerinte az „egyetemek balliberális központokká váltak”, az a kép él benne egy mai egyetemista boldogulásáról, hogy egy hallgató csak akkor lehet sikeres, „hacsak nem lesz valamely professzornak a táskahordozója”. Molnár elmondta, hogy ez a felfogás jellemzően a balliberális, hierarchikus egyetemi berendezkedésnek köszönhető, majd a beszéd a vége felé érdekes fordulatot vett, és mindezt kiterjesztette az összes felsőoktatási intézményre. A nyitóbeszéd csúcsa ott érkezett el, amikor a „jobboldali érzelmű” hallgatókat nonkonformistának nevezte a balliberális felsőoktatás becsontosodott rendszerében.

Szilvay megvédte Orbán Balázs megvédett doktori dolgozatát

Erre a narratívára nem volt nehéz rácsatlakoznia a Mandiner aktív véleményvezérének. Szilvay Gergely az egyik kötetéből származó idézettel kezdte hangolni a közönséget a jobboldali tudományos közösségek elnyomottságának átérzésére: „Az általam a Tudományos kirekesztés módszertanában idézett tudósok szerint a közgazdaságtanban Amerikában három az egyhez, a szociológiában huszonhét az egyhez, az antropológiában negyvenegy az egyhez a baloldali meggyőződésű oktatók túlsúlya.”

Szilvay szerint hiába állítják korábbi kutatások, hogy a tudósok nyitottabban állnak a folyamatok megéréséhez, és hogy a megrögzöttség helyett kíváncsiság jellemzi őket, ez a gyakorlatban nem így van. Ennek oka, hogy „a magas iskolázottság és a fokozott tudományos jártasság a polarizáció fokozásával jár. Hiszen a tudósok nagyon kiválóan tudnak a saját álláspontjuk mellett érvelni. Ezért aztán nehezebben győzik meg egymást is.” Ezek alapján sosem volt és soha nem is lesz konszenzus az akadémiai közösségekben, sőt ez a mondat azt is feltételezi, hogy mindez fordítva is igaz, tehát nemcsak a liberális, hanem a konzervatív tudósok és kutatók sem meggyőzhetők.

Szilvay ezután a gondolatmenet után gyakorlatilag felolvasta a másik, Egy védés története – Tudomány és politika összecsapása Magyarországon című kötetének első fejezetét. „Furcsa dolgok történtek a doktori védés körül, Orbán Balázs doktori védése körül. Például az derült ki, hogy sok újságíró nem néz utána annak, hogy miről ír, nem hívja fel a professzorát vagy a volt tanárait arról, hogy hogy néz ki egy doktori védés, és hogy az, hogy egy doktori védésen kritikát fogalmaznak meg az opponensek, az nem valami különleges eset, hanem a bevett rítus része” – erre visszafogottan nevetett a közönség. Majd Szilvay azzal támasztotta alá, hogy ismeri ezt a folyamatot, hogy volt már doktorandusz és opponens is.

Az esemény azt az érzetet keltette, hogy Orbán Balázs doktoriját, amit saját egyetemén, az ELTE-n egyszer már megvédett, most az MCC-n is újra meg kell védeni, és nem is csak Orbán Balázsnak, hanem Szilvay Gergelynek, de még a kerekasztal-beszélgetésre meghívott Schiffer András ügyvédnek is. A magyarázkodásnak ható bevezető előadás végszavában Szilvay elmondta, „a progresszió mindig is szeretett a tudomány mögé bújni”, és aki ebben nem partner, azt utoléri a „cancel culture”, vagyis az „eltörléskultúra”. Ennek az áldozata lett Orbán Balázs is – akit annyira sikerült eltörölni, hogy egyébként sikeres védésével megszerezte a doktori címet az ELTE jogi karán, és amellett, hogy továbbra is a kormány tagja, még a Fidesz új kampányfőnökének is kinevezték.

Az ELTE mint liberális védőbástya

Forrás