Ha egymillió műholdat állítanánk pályára különböző pontokon a Föld és a Hold között, kevesebb mint a tizedük maradna fenn elég hosszú ideig ahhoz, hogy megérje felbocsátani – erre a következtetésre jutottak újy, szuperszámítógépes szimulációk, írja a LiveScience.

Az elmúlt években a bolygónk körül keringő űreszközök száma meredeken nőtt – nagyrészt az olyan, magánkézben lévő műhold projektek megjelenése miatt, mint például a SpaceX Starlink hálózata, vagy Kína Thousand Sails projektje.

Szakértők szerint az alacsony Föld körüli pálya (LEO, low Earth orbit) akár 100 ezer műholdat is biztonságosan elbír anélkül, hogy az űreszközök egymásnak ütköznének. Az ütközések egyébként egyfajta dominóhatást is eredményezhetnének, az úgynevezett Kessler-effektust, amelynek során a kritikus szintet elérő űrszemét mennyisége annyira megnöveli az ütközések számát, hogy használhatatlanná válnak az orbitális pályák. Ez pedig lehetetlenné tenné további űreszközök felbocsátását.

Logikus lépés lenne tehát a műholdak elhelyezése a ciszlunáris térségben, azaz a Föld és a Hold közötti régióban. Azonban az itt keringő űreszközök pályáját nehezebb előre jelezni, mivel azok a Föld, a Hold és a Nap gravitációs hatásai közé kerülnek és ezek destabilizálhatják a pályákat.

A kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium kutatói két szuperszámítógépük – a Quartz és a Ruby – segítségével egymillió ciszlunáris objektum pályáját szimulálták. A szimulációk nagyjából 1,6 millió CPU-órát igényeltek, egyetlen számítógépnek körülbelül 182 évbe telt volna a feladat elvégzése. A szuperszámítógépek három nap alatt végezték el.

A pályák közül mintegy 54 százalék maradt stabil legalább egy éven keresztül, de csupán 9,7 százalék bizonyult stabilnak a szimulációk teljes, hatéves időtartama alatt. A pályaadatokat a Research Notes of the AAS című folyóiratban tették közzé. A kutatókat leginkább a Földnek a pályákra gyakorolt gravitációs hatása lepte meg, amely finoman változik bolygónk forgása közben.

Az eredmények körülbelül 97 ezer stabil pályát jelentenek a ciszlunáris térségben, ami a kutatók szerint így is számos lehetőséget nyit a régió jövőbeli felfedezésére.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás