Egy kutatás azt találta, hogy a majmok képesek tartani a ritmust, méghozzá a zene tempójára dobolva a lábukkal. Mindez arról árulkodik, hogy a ritmusérzék sok millió éve, már a főemlős elődeinkre is jellemző lehetett – írja a Times.

Korábban úgy tudtuk, hogy a ritmusfelismerés és a tulajdonság, hogy igazodni tudjunk hozzá, kizárólag az emberre jellemző, és azzal áll összefüggésben, hogy felismerjük és anticipáljuk a mintákat, valamint azzal a motorikus képességünkkel, hogy mozgásunkat a ritmushoz tudjuk igazítani.

Az az új kísérlet azonban, amelyről a Science folyóiratban jelent meg tanulmány, azt találta, hogy a makákók megtaníthatók a ritmusra történő mozgásra, ez pedig kulcsot adhat a zenefelismerés, a ritmusérzék neurobiológiai és evolúciós eredetének megértéséhez.

Charles Darwin úgy vélte, hogy a zenei érzék, a zenealkotás képessége a mai ember megjelenése előtt különböző állatcsoportoknál adaptív tulajdonságként fejlődött ki, míg a szociológus Herbert Spencer szerint csak az ember képes ilyesmire. A régi vitát valószínűleg ez a tanulmány sem zárja le, hiszen az egyelőre nem világos, hogy az ember, a makákó majom és a papagáj ritmuskövető képessége egész pontosan mire vezethető vissza.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás