Az ősi Nuna (más néven Columbia) szuperkontinens körülbelül 1,5 milliárd évvel ezelőtti szétválása ideális feltételeket teremthetett a komplex élet kialakulásához, derül ki ausztrál kutatók friss tanulmányából. Az „unalmas milliárd” néven is emlegetett földtörténeti időszakban, a középső proterozoikumban (1,8–0,8 milliárd évvel ezelőtt), amelyet korábban geológiailag és biológiailag stabilnak gondoltak, a Nuna földtömegeinek vándorlása hatalmas, sekély tengereket hozott létre, amelyek mérsékelt hőmérsékletűek és oxigénben gazdagok voltak.

A kutatók az 1,8 milliárd évnyi tektonikai mozgást és szénáramlást fejlett szimulációk segítségével rekonstruálták, és azt találták, hogy a sekély tengerek teljes hossza 350 millió év alatt megduplázódott, elérve a körülbelül 130 ezer kilométert. Eközben a rövidülő szubdukciós zónák csökkentették a vulkáni szén-dioxid-kibocsátást, hűtötték a bolygót, és oxigénben gazdag tengeri környezetet hoztak létre, amelyek az összetett életformák „inkubátorai” lehettek.

Ezek a stabil, tápanyagban gazdag tengerek felgyorsíthatták az eukarióták (az állatokat, növényeket és gombákat is magában foglaló élőlénycsoport) diverzifikációját, ami kulcsfontosságú a komplex élet szempontjából. A Nuna szétválásakor keletkezett új óceáni aljzat szén-dioxidot kötött le az üledékekben, tovább csökkentve a légköri szén-dioxid szintjét, és mérsékelt körülményeket biztosítva.

Az Earth and Planetary Science Letters folyóiratban megjelent tanulmány rámutat, hogy a tektonikai változások, a sekély tengerek és a geokémiai folyamatok együttesen teremtették meg a komplex élet számára kedvező környezetet, és új betekintést nyújt abba, hogy miként formálták a Föld lemeztektonikai folyamatai az élet evolúcióját.

Kapcsolódó cikk a Qubiten:

Forrás