„Azáltal, hogy látjuk, hogyan és mikor lövik ki az anyagot, végre összekapcsolhatjuk a csillag felszínén zajló magreakciókat, a kilövellt anyag geometriáját és a nagy energiájú sugárzást” – idézi az ausztrál Connect Sci portál Laura Chomiukot, a Michigani Állami Egyetem csillagászat, annak a Nature Astronomy folyóiratban megjelent tanulmánynak a társszerzőjét, amely két 2021-ben történt csillagrobbanás megfigyeléseit foglalta össze.

A kaliforniai Center for High Angular Resolution Astronomy (CHARA Array) által gyűjtött adatokat elemző nemzetközi kutatócsoport két nagyon különböző nóváról készített felvételekkel, mérésekkel dolgozott.

A Nova V1674 Herculis a feljegyzett leggyorsabbak közé tartozott, mindössze néhány nap alatt fényesedett fel, majd halványult el. Ez a kettős rendszer a legújabb modellezések szerint nagyjából 29 ezer és 6500 fényévnyi távolságra volt a Földtől. A mindössze 5600 fényévre felrobbanó, 2021-ben sokáig szabad szemmel is megfigyelhető Nova V1405 Cassiopeiae viszont több mint 50 földi napig „megtartotta külső rétegeit, mielőtt kilövellte volna azokat”.

„Ahelyett, hogy csupán egy egyszerű fényvillanást látnánk, most sikerült rekonstruálni a robbanások valódi koplexitását. Olyan ez, mintha egy szemcsés fekete-fehér fotóról nagy felbontású videóra váltanánk” – mondta a portálnak Chomiuk.

A CHARA képek két merőleges gázkiáramlást mutatnak, ami arra utal, hogy a robbanást több kölcsönhatásban álló kilövellés hajtotta végre. Ezek az áramlások egybeesnek a V1764 Herculisból érkező nagy energiájú gammasugarakkal, amelyeket a NASA Fermi Gamma-sugár Űrteleszkópja észlelt. A nóvák nagy felbontású interferometriának nevezett technikával előállított részletes felvételei nemcsak ezeknek a robbanásoknak a szerkezetét fedik fel, hanem választ adhatnak a nagy energiájú gamma-sugárzás eredetével kapcsolatos régóta fennálló kérdésekre is.

Megírtuk, hogy nóvarobbanás csak olyan csillagrendszerben valósulhat meg, amelynek két tagja van, egy fehér törpe és egy vörös óriás. Egy ilyen csillagkettősben anyagátadás történik a nagyobb méretű (nem feltétlenül nagyobb tömegű) csillagról, tehát a vörös óriásról a fehér törpét övező anyaggyűjtő (akkréciós) korongra. A folyamatosan zajló anyagátadás során az akkréciós korong egy idő után átlép egy kritikus hőmérsékletet, illetve nyomást, amelynek hatására a korong aljában robbanásszerűen beindul a hidrogén héliummá történő fúziója, amely hirtelen elképesztő felfényesedést okoz. A néhány napon át tartó fényességnövekedést végül hetek vagy hónapok alatt történő elhalványulás kíséri.

Forrás