-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 29 másodperc
Ahogyan több más tőzeglápban talált test esetében, az észak-írországi Bellaghy falu mellett előkerült testnél is a rendőrséget értesítették először. Mint kiderült, jogosan, még ha egy kicsit későn is: az illető valóban gyilkosság áldozata volt, csak épp kétezer évvel ezelőtt. A törvényszéki szakértők első véleménye szerint egy 13 és 17 év közötti fiú maradványaira bukkantak, de a test 2023-as megtalálása óta végzett vizsgálatokból kiderült, hogy az áldozat egy 17 és 22 év közötti nő volt.
Az áldozat i.e. 343 és 1 között élhetett, ami azt is jelenti, hogy ritka leletről van szó, a korból eddig előkerült emberáldozatok ugyanis többnyire férfiak voltak. A sérülések alapján a régészek úgy gondolják, hogy a nő nyakát elvághatták, a fejét pedig eltávolították. Ez nem számít ritkaságnak: az egyik leghíresebb hasonló áldozatot, a lindow-i embert megfojtották, agyonverték és átvágták a nyakát.
A test mellett növényi anyagból készült szövet maradványai voltak, ezt a kutatók még vizsgálják. A szokásoknak és az új kutatási eredményeknek megfelelően a múmia nevet is kapott: mostantól hivatalosan a ballymacombsi mocsári nőként tisztelhetjük.
Áldozat nehéz időkben
Bár a mocsári testek rituális jelentőségéről még mindig folyik a vita, az Ír Nemzeti Múzeum kutatásai szerint az áldozatokat valamilyen, a királysággal összefüggő szertartás során gyilkolhatták meg. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy áldozatokról van szó, bár a kivégzés kegyetlensége miatt néhányan azt is felvetették, hogy elítélt bűnözőket büntettek így.
Ned Kelly múzeológus (és nem ausztrál bandita) szerint épp a gyilkosságok túlzó kegyetlensége mutat arra, hogy áldozatokról van szó, amelyeket a király rendelhetett el, amikor valamilyen veszély fenyegette a népét. Az áldozatokat valószínűleg a kelta földistennőnek ajánlották fel, hogy így is biztosíthassák a bőséges termést. Az sem véletlen, hogy a testek a lápban kötöttek ki, ezt ugyanis szent helynek tartották.
A maradványokat még további vizsgálatoknak vetik alá, ezek közül a DNS-vizsgálattól és a test mellett talált szövetmaradványok elemzésétől különösen sokat várnak a kutatók.
