Az étellel és az étkezéssel kialakított egészséges kapcsolat nem alakul ki automatikusan az emberekben – nemtől és életkortól függetlenül bárkinél megjelenhetnek evészavarok. Ezek eredete a genetikai tényezők, a pszichiátriai zavarok és a testi betegségek mellett a traumatikus életesemények és a szociokulturális környezet hatására is visszavezethető. Az evészavarok ráadásul egyre komolyabb egészségügyi problémát jelentenek világszerte: egy idén megjelent tanulmány szerint bár kevesebben halnak bele az evészavarok okozta tünetekbe, a 2020-as évekre egyre több ember él együtt evészavarokkal.

Ezeknek több fajtája is kialakulhat, attól függően, hogy milyen traumákkal küzdenek az érintettek. A legismertebb evészavarok közé tartozik a falászavar (BED – binge eating disorder) és az elkerülő–korlátozó táplálékfelvételi zavar (ARFID), amikor az érintettek azért kerülik bizonyos ételek fogyasztását, mert félnek a fulladástól vagy a hányingertől. Ehhez hasonló az anorexia nervosa, amely az önéheztetést jelenti, illetve a bulimia nervosa, amikor az érintett nagy mennyiségű étel elfogyasztása után meghánytatja magát, hogy elkerülje a súlygyarapodást.

„Az evés és az etetés messze nem korlátozódik a kalóriafelvételre”

Ugyanakkor az evéssel kialakított egyéni viszonyt nemcsak a negatív külső ingerek befolyásolhatják, hanem a társadalmakra jellemző evolúciós attitűdök is hatással vannak rá. Forgács Attila gasztropszichológus, a Pannon Egyetem Pszichológiai Intézetének klinikai szakpszichológusa kérdésünkre elmondta, hogy részben a törzsi szokások miatt alakult ki, hogy a modern ember is az étkezéssel köti össze az ünneplést és a szociális összejöveteleket. Ugyanis az ősemberek a sikeres vadászatkor jutottak csak táplálékhoz, amely után a törzs tagjainak nem kellett tovább koplalniuk. Másrészt egyénileg is meghatározó élmény az evés és az ételhez jutás: „az evés és az etetés messze nem korlátozódik a kalóriafelvételre” – mondta Forgács. A pszichológus szerint a szoptatás az anya és a gyerek első szoros érzelmi élménye, ami meghatározó esemény marad a későbbi életszakaszokban is.

„A korai tapasztalatok, élmények, így az etetési élmények nagyban meghatározzák nemcsak az evési szokásokat, hanem a személyiséget is” – válaszolta kérdésünkre a pszichológus. Egy kutatásban középiskolások étellel kialakított viszonyát mérték fel. Forgács és kutatótársai azt a hívószót keresték, ami a magyar tinédzserekből a leginkább vált ki érzelmi reakciókat. Olyan fogalmakat adtak meg a kutatók, mint politikusok, márkák, vagy zenészek nevei, de érdekes módon a kamaszok számára nem ezek a szavak rendelkeztek a legnagyobb érzelmi töltettel, hanem az „otthon evés” kifejezés. A pszichológus elmondta, hogy ezt az eredményt befolyásolhatta, hogy a felmérés kollégistákra vonatkozott, akiknek az elköltözés után felértékelődött az otthoni étkezés, mint azoknál, akik még a szülői házban éltek.

Káros lehet, ha a szülők túlságosan odafigyelnek a súlyukra

Ugyanakkor Bogár Nikolett evészavar-kutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének PhD-hallgatója a kérdésünkre elmondta, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa kialakulását is befolyásolhatja a családi környezet. „Ha azt látja valaki, hogy a szülők folyamatosan mérik magukat, diétáznak, megvonnak maguktól különböző élelmiszereket, vagy ha az étkezést erőltetik, ez is kiválthat a későbbiekben egy olyanfajta ellentétes magatartást, ahol egy nagyon erős elutasítás mutatkozik meg az ételek iránt”. Az evészavarnak ez a két típusa legtöbbször a fiatal, 15-24 éves lányokat érinti. Az anorexia nervosában a világ lakosságának 0,5 százaléka, míg a bulimia nervosában a globális népesség 2-3 százaléka szenved.

Egy idén publikált tanulmány a Global Burden of Disease (GBD) adatbázis statisztikái alapján megállapította, hogy 1990 és 2021 között az anorexia nervosához kapcsolódó halálozási arány enyhén csökkent világszinten. Ugyanakkor a 204 országra és 371 betegségre kiterjedő kutatás adataiból kiderült, hogy az anorexia miatti életminőség-romlás rátája (DALY) 37,33-ról 43,36-ra emelkedett, és az előfordulási aránya (ASIR) összességében nőtt, vagyis egyre több ember szenved ettől, és hosszabb ideig tartó egészségkárosodást is okoz. Ráadásul a krónikus anorexiához képest a bulimia nervosa előfordulási aránya gyorsabb ütemben nőtt a vizsgált időszakban mindkét nemnél. A férfiaknál a halálozás gyorsabban csökkent, de náluk a vizsgált időszakban nagyobb arányban nőtt az anorexia és más evészavarok előfordulása, mint a nőknél.

„Éhségsztrájk” a család széthullása ellen

Ugyanakkor az anorexia nervosa nemcsak az érintettek önképének torzulása miatt alakulhat ki. Forgács egy olyan példát hozott kérdésünkre, amikor az önéheztetés a családi viszonyok kiegyensúlyozására irányult. „Volt olyan anorexiás páciensem, aki miután meggyógyult, a családban mindenki lebetegedett. Az anya melanómája kiújult, az apa két infarktust kapott, a bátynak merevedési problémák alakjában jelentkeztek a tünetek.” A szakember azzal magyarázta a jelenséget, hogy amíg a 16 éves lány evészavarának megszüntetésével foglalkozott a család, addig a saját problémáik háttérbe szorultak. Bogár egy hasonló példával egészítette ki az anorexia hátterében álló okokat: előfordul, hogy válófélben lévő szülők kamasz gyerekei tudattalanul a túlevéssel, vagy az önéheztetéssel irányítják magukra a figyelmet, azzal a céllal, hogy egyben tartsák a szétváló családot.

A szülők közötti feszültség és konfliktus tudattalan megoldásának motivációja mellett konkrét traumák is elősegíthetik a serdülő lányokban az anorexia nervosa kialakulását. Bogár elmondta, hogy a kamaszlányok gyerekkorban átélt szexuális bántalmazás nyomására is reagálhatnak az étel elutasításával, hogy megakadályozzák a másodlagos nemi jellegek kifejlődését. Ebben az esetben az önéheztetésnek az a célja, hogy minél kevésbé találja őket vonzónak a környezetük. Szintén krónikus anorexia alakulhat ki az alkoholproblémákkal küzdő szülők gyerekeinél. Ilyenkor a gyerekek a családi légkörben kialakuló érzelmi elszigetelődést tapasztalják meg, és az étel elutasításával reagálnak a rideg és érzelmileg elérhetetlen szülők viselkedésére.

A problémákat nem „megenni” kell, hanem beszélni róluk

Az önéheztetéshez és a hánytatáshoz hasonlóan a falászavar is az étkezéssel kialakított egészségtelen viszonyok egyik típusa. Az érintettekre ugyanolyan falásrohamok törnek rá, mint a bulimia nervosában szenvedőkre, de a falászavar esetében nincsenek szélsőséges, súlygyarapodást megakadályozó tevékenységek az étel elfogyasztása után. Bogár elmondta, hogy a falásrohamok kisgyerekkorban megtanult, nem megfelelő érzelemszabályozási mechanika következményei is lehetnek. „Hogyha nem beszélgetünk otthon a problémákról, hanem csak a szőnyeg alá seperjük, és cserébe megesszük a bűntudatunkat vagy a szomorúságunkat, és ezt látjuk szülői mintaként, ez felnőttkorban is ki tudja váltani, hogy a problémákat és az érzéseket elnyomjuk, és az evéshez nyúljunk.”

A szakértő szerint ezen a beidegződésen későbbi életszakaszokban sem késő változtatni, és a családi étkezések érzelmi kontextusát újra lehet keretezni. „Hogyha úgy érezzük, hogy csak az ételen keresztül tudtunk kapcsolódni a szülőkkel, akkor megpróbálhatunk olyan jellegű aktivitásokat szervezni, ami nem az étel körül forog – egy beszélgetés vagy egy találkozó –, hogy más minőségben tapasztaljuk meg egymás társaságát.”

A falásroham már gyerekkorban kialakulhat, és az elhízás világszinten is súlyos probléma

Az családi étkezéssel kialakított viszonyok módosulhatnak az életkori és élethelyzetbeli változásokkal is, de a falásrohammal küzdő fiatalok jóval nehezebben változtatnak életmódjukon. Egy 2024-es finn kutatás szerint általában az alacsony önértékelésű fiatalokat veszélyezteti a falásroham kialakulása, illetve olyan kamaszokat, akik egyébként sincsenek megelégedve a testükkel. A tanulmány szerint az érintetteket súlyos egészségügyi következmények fenyegetik, ugyanis a falásrohamokkal küzdő gyerekeknek már a vizsgálat kezdetén magasabb volt a testtömegindexük (BMI) és a derékkörfogatuk, mint egészséges társaiknak. Miután a kutatók utánkövették a résztvevő gyerekek egészségügyi állapotát, kiderült, hogy a következő 2,6 évben tovább nőtt a testsúlyuk és a derékbőségük is.

Bár nem minden túlsúlyos és elhízott ember szenved falászavarban, ezek a fizikai állapotok komoly egészségügyi kockázatokat jelentenek globálisan. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es adatai szerint a világon minden nyolcadik ember elhízottnak számított. Ráadásul 1990 óta több mint kétszeresére emelkedett az elhízott felnőttek aránya, és a súlyproblémákkal küzdő serdülők száma megnégyszereződött. Ez a tendencia Magyarországon is tetten érhető: az Európai Uniós országok túlsúlyosak és elhízottak arányát felmérő statisztikájában Málta után Magyarország volt a második legelhízottabb társadalom 2019-ben. Ugyanakkor Forgács elmondta, hogy a magyarországi statisztikáknak történelmi háttere is van: a túlsúlyosok és elhízottak aránya a magyar társadalomban a rendszerváltás után duplázódott meg.

A súlyos egészségügyi következményekkel járó evészavarok összetett pszichoterápiás kezelésekkel oldhatók meg. Bogár elmondta, hogy a serdülőknél kialakuló káros étkezési szokások kezelésére a szakemberek leggyakrabban családterápiát alkalmaznak, mivel ebben a korban a szocializációs környezet befolyása jelentősebb, mint a későbbi életszakaszokban. A szakértő szerint felnőtt korban az evészavarok egyéni terápiával – mozgásterápiával, zeneterápiával, művészetterápiával, sématerápiával – kezelhetők. Azonban a közösségi média hatása is nehezíti a kamaszok egészséges önképének kialakulását: a TikTokon például 3-8 perc alatt juthat el a felhasználó olyan tartalmakhoz, amelyek önkárosító vagy drasztikus diétákat népszerűsítenek.

Forrás