-- Olvasási idő kb.: 7 perc és 22 másodperc
25. évértékelőjét tartja ma Orbán Viktor miniszterelnök, aki még 1999-ben honosította meg a szép hagyományt, és mindössze egyetlen alkalommal (2021-ben) hagyta ki a lehetőséget, hogy megossza a közzel vízióit.
Valójában ugyanis Orbán évértékelői az elmúlt években jócskán átalakultak: esik bennük még némi szó az előző 365 nap értékeléséről, de inkább már a jövőbe tekint, és míg korábban azért főként az országhatáron belüli dolgokra koncentrált, mostanra szemét főként a globális politikai játszmákra függeszti.
Egy dolog biztos: ami ma elhangzik, az jelöli ki a következő időszak politikai csapásirányát, érdemes lesz tehát azzal a tudattal hallgatni a miniszterelnököt, hogy amit ő kiejt a száján, azt fogja a továbbiakban szajkózni a holdudvara is, azt erősíti majd fel a Megafon és a kormánysajtó, azt posztolják majd a kormánypárti politikusok a Facebookra (bátrabban a TikTokon is próbálkozhatnak).
Mi ment eddig?
Három évvel ezelőtt összeszedtük Orbán 2010 és 2020 közti beszédeinek színe-javát, ebből csak néhány dolgot érdemes mai szemmel kiemelni:
- Igazán programszerű beszédet utoljára 2010-ben mondott az akkor még csak leendő miniszterelnök, belengetve a családtámogatási rendszer megújulását, a munkahelyteremtés igényét, és a gazdasági felívelés képét olyan, szintén népszerű témák mellett, mint a közbiztonság javítása, vagy éppen az egészségügy rendbetétele.
- 2014-ben a legfőbb szlogen a „rendszerváltás” lett, emellett a rezsi, rezsicsökkentés uralta a beszéd szövegét, de a munkára is nagy hangsúlyt helyezett a miniszterelnök.
- 2018-ban mindent felülírtak a migránsok és Soros, emellett újra a munka és a család állt a fókuszban.
- 2012-ben új alapokra került az ország, 2013 szlogenje a Magyarország „jobban teljesít”, 2014-re Orbán „rendszerváltást” hirdetett, 2015 a „keményen dolgozó” emberek éve volt, 2018 fő ellensége pedig a miniszterelnök szerint Soros mellett az ENSZ lett, ami ekkoriban épp „a fejébe vette, hogy az év végéig tető alá hoz egy nemzetközi megállapodást a migrációról.”
- Gyurcsány nevét a miniszterelnök 2010-ben hatszor vette a szájára, ezután viszont több mint egy évtizedig úgy tett, mintha a baloldal nemezise nem is létezne. Érdekesség még ezzel kapcsolatban: Soros Györgyöt Orbán 2010 és 2020 közt összesen 26 alkalommal nevezte a nevén, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban Soros több mint 400 százalékkal teljesített jobban Gyurcsánynál.
2022-ben azonban nagyot fordult a világ. Egy éves kihagyással lépett színpadra a miniszterelnök, és ahogy rögvest jelezte is:
„Régen láttuk egymást, és jó érzés végre együtt lenni.”
Az öröm érzését azonban felülírta a küszöbön álló országgyűlési választás sötét fellege, amiből ismét Gyurcsány (és valamilyen nehezen átélhető okból ) Bajnai Gordon rémképe lebegett felénk. Orbán nagyot ment a mozgósító évértékelőn, annyit gyurcsányozott, amennyi a csövön kifért – 12 alkalommal dobta be a Nevet -, ellenben a tényleges ellenzéki miniszterelnök-jelölt, vagyis Márki-Zay Péter nevét egyszer sem ejtette ki a száján, inkább gombaszakértőként hivatkozott rá.
Az orbáni évértékelő 2022. február 12-én hangzott el (12 nappal az orosz invázió megindulása előtt), a miniszterelnök azonban már váteszként lobogtatta a háborút, leszögezve, hogy Magyarország elsődleges érdeke a háború elkerülése. Hozzátette azért azt is:
„Brüsszel stratégiáját elhibázottnak, az Oroszország elleni szankciókat pedig zsákutcának látjuk.”
Akkoriban a miniszterelnök még némileg szerényebben látta helyzetünket a nemzetközi politika színterén:
„Magyarország méretéből, katonai és gazdasági erejéből fakadóan nem vagyunk képesek döntő vagy akárcsak mellőzhetetlen befolyást gyakorolni az Európai Unió, a Nyugat és Oroszország kapcsolataira.”
Ebben az évben kissé háttérbe szorult Soros György, de azért a migránshullámmal sikerült kicsit riogatni, az inflációról keveset, a családok helyzetének javulásáról és a munka világának fellendüléséről annál többet értekezett a miniszterelnök.
És az egyik legfontosabb kitétel:
„az apa férfi, az anya nő, a gyerekeinket pedig hagyják békén!”
És persze a legfontosabb azért mégis csak a mozgósítás volt, így is zárta beszédét Orbán:
„Barátaim, sohasem voltunk még olyan erősek, jól szervezettek és elszántak, mint most. Tűrjük fel az ingujjakat, és tegyünk pontot az ügy végére. Nyergeljetek, a kampány elkezdődött, ideje, hogy mi is kilovagoljunk. Jöttünkre ötven nap múlva, jobboldalról számítsatok!”
2023-ban viszont már megint más húrokat pengetett. A járványhíradót elfújta a szél, Gyurcsány egyszer került szóba (akkor is csak kedélyesen a mi Ferinket emlegetve), gombaszakértőről szó se esett. Ahogy Soros Györgyről sem, és a migrációs téma is jegelve lett.
A külpolitikai megfejtések viszont jóval hangsúlyosabbá váltak.
Kezdésnek például ez:
„Forgolódom a nemzetközi politikában, és gyakran eszembe jut a régi magyar sláger: anyám, én nem ilyen lovat akartam. S valóban mi, magyarok nem ilyen megbokrosodott világban akartunk élni. De ahogy édesanyám mondaná: kisfiam, ez nem kívánságműsor.”
Reményeink pedig már ekkor lényegre törően megfogalmazódtak:
„Mi úgy kalkulálunk, hogy 2024-ben Amerikában újra választás lesz, republikánus barátaink duzzadó izmokkal készülnek a visszatérésre. Azt is várom, hogy a demokrácia Európában is megmutatja az erejét, a közvélemény egyre inkább békepárti lesz, tűzszünetet, béketárgyalásokat, több józanságot követel, s ha kell, új kormányokat választ majd. Nem lesz éppen sétagalopp, de a simább és kényelmesebb utak mind a háborúba vezetnek.”
A háború témája szintén elég hangsúlyos volt:
„Ezért, ha Magyarországot meg akarjuk óvni, ha békés életet akarunk magunknak, csak egyetlen választásunk marad: az orosz–ukrán háborúból ki kell maradni. Ez eddig sem volt egyszerű, és ezután sem lesz az, mert mi a nyugati világ része vagyunk, NATO- és európai uniós tagok, és ott rajtunk kívül mindenki a háború pártján áll, vagy legalábbis úgy tesz, mintha.”
Ezzel szemben Orbán sietett azt is leszögezni:
„A magyar kormány nem tartja életszerűnek azt a feltételezést, hogy Oroszország fenyegetné Magyarország vagy Európa biztonságát.”
A legfontosabb témák közt pedig megjelent a NATO-kérdés is, Orbán ekkor úgy fogalmazott:
„Szögezzük le, hogy a NATO-tagság létfontosságú Magyarország számára.”
Azonban a csodavárás mellett megjelent az elmagányosodás témája is:
„Egy évvel ezelőtt még nem voltunk egyedül a béketáborban.”
A miniszterelnök hosszasan ostorozta Brüsszelt és az elavult európai országokat, akik nem állnak be a magyar mesterterv mögé, ahogy hosszan kárhoztatta az oroszok elleni szankciós politikát is.
Belügyekről szólva azonban muszáj volt kitérnie az infláció elszállására is, de persze ezt is Brüsszel nyakába varrta:
„A bajt Brüsszel szabadította ránk az energiahordozókra kivetett szankciókkal. A betegség neve szankciós infláció, a vírus pedig a brüsszeli szankció. A szankciók a brüsszeli háborús politika fegyverei.”
A családokat az Orbán-kormány 2022-ben a rezsicsökkentéssel védte meg a háborús inflációtól – derült még ki, és munkafronton is győzelmet hirdetett a miniszterelnök, mondván:
„soha nem dolgoztak ennyien Magyarországon.”
Eddigi évértékelős pályafutásának legnagyobb öngólját is ebben a beszédben lőtte a miniszterelnök, amikor hosszas eszmefuttatását azzal zárta:
„Beszéljünk egyenesen. A pedofíliára nincs bocsánat. A gyerek szent és sérthetetlen. A felnőtteknek meg az a dolguk, hogy a gyerekeket bármi áron megvédjék. És nem érdekel bennünket, hogy megbolondult a világ… Mert a genderpropaganda nem egy jópofa marháskodás, nem egy szivárványos dumcsi, hanem a gyermekeinkre leselkedő legnagyobb veszély! Azt akarjuk, hogy hagyják békén a gyerekeinket, mert ami sok, az sok!”
Ehhez képest a 2024-es évértékelőt már így kellett kezdenie:
„A 2024-es év nem is kezdődhetett volna rosszabbul. Köztársasági elnök asszonyunk benyújtotta lemondását az országgyűlésnek. Olyan ez, mint egy rémálom. Mindannyiunkat megvisel.”
Orbánnak tavaly február 17-én, bő két héttel a kegyelmi ügy kirobbanása után kellett kiállnia közönsége elé. Annyit ígért:
„A magyar gyermekvédelmi rendszert meg kell erősíteni, át kell fésülni, és ki kell egészíteni a gyermekeink védelmét hivatott jogszabályainkat – az alkotmánytól a miniszteri rendeletekig. Az áldozatok kálváriája kötelez bennünket.” (ami egy év alatt így sikerült)
A szomorkodós felvezetés után viszont Orbán gyorsan áttért egy immár magabiztosabb terepre, a globális politikára, és bele is fogott egy tartalmas eszmefuttatásba. Így kezdte:
„A 2024-es év sorsfordító lehet. Szuperválasztási év…”
Egymás után hangzottak el az erősebbnél erősebb mondatok:
- 2024 újra Magyarország sikereinek éve lesz.
- 2023 az Európai Unió kudarcainak éve volt, és ez lehúz, visszaránt, ólomsúlyt helyez a mi lábunkra is.
- Nem hagyjuk magunkat belerángatni a háborúba.
- Európának vissza kell foglalnia Brüsszelt.
Hogy mindezek után a miniszterelnök elárulja azt is, mint kér majd év végén a karácsonyfa alá:
„De nagyon szeretnénk, ha Donald Trump elnök visszatérne az elnöki székbe, és békét csinálna itt, Európa keleti felén. Ideje lenne egy Make America Great Again elnökségnek Amerikában. Mi magunk is készülünk egy elnökséggel. Az uniós magyar elnökségről beszélek. Make Europe Great Again! Tegyük újra naggyá Európát! MAGA ott, MEGA itt. Mága művész úr meg közöttünk.”
Az egész beszédet sikerült lehozni úgy, hogy Oroszország neve egyetlen egyszer sem hagyta el a miniszterelnök száját, az orosz-ukrán háborúra egyszer utalt, maga Ukrajna pedig legfeljebb az elhibázott brüsszeli stratégia kapcsán került szóba. Soros György neve nem került elő, a migráció is csak alig-alig, az infláció sem volt már említésre méltó téma, a családok felemelése és a munka szárnyalása annál inkább. Mindez újfent mozgósító jelleggel, hiszen nyáron önkormányzati- és EP-választás volt esedékes.
Mit várunk a maitól?
Mindezek alapján nagyjából sejthető, hogy milyen irányba kanyarodik majd a miniszterelnök idei évértékelőjében.
A kommunikációs paneleket egyébként elég jól lehet monitorozni Orbán péntek reggeli rádióinterjúiból (a tegnapi ugyan szpojlermentes, de azért izgalmas volt), és adhat némi támpontot a Patrióták csúcstalálkozóján elmondott beszéde is, amiben amellett, hogy gigantikusat kampányolt a spanyol szélsőjobb mellett, felmondta az összes friss szlogent is, amivel Trump beiktatása óta a magyar kormány vagánykodik.
Ha kockázatkerülő tippeket kéne mondanom, fixen elő fog kerülni a beszédben:
- eddig ellenszélben voltunk, most hátszelünk van;
- a Trump-tornádó;
- a Soros-terv;
- azaz a 9 év/9 millió migráns;
- a Soros-hálózat (ami nincs összefüggésben a Soros-tervvel!);
- a guruló dollárok kiebrudalása;
- az anya nő, az apa férfi;
- munkahelyek megvédve, családok kistafírozva;
- a munkáshitel felmagasztalása;
- a 13. havi nyugdíj megvédése;
- 21 pontos gazdasági akcióterv;
- Brüsszel mesterterve a bábkormány beültetésével;
- a tavalyi békemisszió (természetesen pozitív felhanggal);
- és ha nincs szerencsénk, hallhatjuk újra a virslis hasonlatot is, ami mostanában többször is előkerült a miniszterelnök eszmefuttatásaiban.
A zárómondat pedig ez lesz:
„A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”
Lélekben készüljünk: sűrű beszéd lesz.
