Éhségsztrájkba kezdett tizenöt Oroszországból deportált ukrán állampolgár szerdán, mivel a deportálás óta eltelt hetekben, hónapokban sem engedték őket tovább az orosz-grúz határról – írja a meduza.

Közel száz ukrán rekedt hivatalos papírok nélkül a pufferzónában, ahol sokan hetek, de akár hónapok óta kénytelenek egy sötét pincében, elegendő élelem és orvosi ellátás nélkül sanyarogni. Az éhségsztrájkolók szerint a grúz és az ukrán hatóságok már két hete közölték, hogy tárgyalásokat folytatnak a megoldásról, de egyelőre semmi sem változott.

Legtöbbjüket oroszok által megszállt területekről szállítottak orosz börtönökbe, miután ukránpárti nézeteket hangoztattak – majd a büntetés letöltése után Grúziába deportálták őket a papírjaik nélkül.

Tíz év egy zászlóért

Az egyik határon rekedt ukrán, Oleksandr elmondása szerint tíz éve tartóztatták le, mikor felvont egy ukrán zászlót az oroszok által megszállít Krím-félszigeten. Azt mondta, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ügynökei többször megkínozták a cellájában, együttműködésre akarták rávenni.

Miután két hónapja kiengedték, a grúziai Dariali határátkelőhelyre szállították, azóta is ott rostokol. Ez az egyetlen lehetséges út Ukrajnába a deportál ukránoknak, de érvényes iratok nélkül hetekig, hónapokig is a határon várakozhatnak, amíg az ukrán nagykövetség meg nem erősíti az állampolgárságukat.

„Sem a grúz, sem az ukrán oldal nem tett semmit. Nem akarok Moldovába vagy Európába menekülni. Haza akarok menni. És ott sem fogok bujkálni, be akarok lépni a hadseregbe. De nem fogadnak vissza” – mondta Oleksandr.

Humanitárius katasztrófa

Larko 2015-ben hagyta el Ukrajna Harkiv régióját, hogy meglátogassa Oroszországban élő családját. Elmondása szerint azért tartóztatták le, mert nyíltan kritizálta a Krím-félsziget annektálását és a Donbasz megszállását. Kilenc évet töltött börtönben, ő is két hónapja várakozik a határon, több száz ukrán társaságában.

„Öt műszakban alszunk. Egyre többen jönnek, az egész kezd humanitárius katasztrófává válni” – mesélte Larko. Elmondása szerint napi öt-tíz percet kapnak szabad levegőn. „A maradék időt egy nedves pincében töltjük. Sokunknál tuberkulózist vagy hepatitiszt diagnosztizáltak. Vannak fogyatékkal élők is, róluk mi gondoskodunk.”

Larko arról is beszélt, hogy egy szomszédos épületben tíz nőt tartanak fogva még rosszabb körülmények között. Az épületekben nincs rendes szellőzés, naponta háromszor mehetnek mosdóba és nincs elég élelmiszer sem

Forrás