-- Olvasási idő kb.: 12 perc és 56 másodperc
- Feszült belpolitikai helyzetben rendezték meg az egyetemes labdarúgás egyik legnagyobb és legerőszakosabb rangadóját, a Crvena Zvezda-Partizan meccset.
- A Crvena Zvezda Aleksandar Vučić kedvenc csapata, a Partizan szurkolók szerint ez meg is látszik.
- A szerb elnök szerintük az elmúlt években verőemberekkel és pénzhiánnyal próbálta kivéreztetni az ősi riválisnak számító Partizant.
- Ez annyira nem lenne idegen a karrierjét futballhuligánként kezdő Vučićtól.
- Belgrádban jártunk, hogy megnézzük, a politikáé vagy a focié lesz-e a főszerep ezen a derbin
A belgrádi rangadónál izgalmasabb összecsapás nincs ma Európában. A Zvezda és a Partizan nem egyszerű presztízsmeccs, hanem futballháború, a gyűlölet pedig olyan mértékű, amiről leginkább dél-amerikai klubok és szurkolók jutnak az eszünkbe. De persze ez nem Dél-Amerika, ez a Balkán, a két csapat története pedig egy igazi balkáni sztori.
Külön érdekessé teszi a mostani derbit egy olyan faktor, ami túlmutat a futballpályákon és a lelátókon. Szerbia a Vučić-éra legfeszültebb napjait éli, miután 2024 novemberében leomlott az újvidéki vasútállomás előtetője, 15 ember halálát okozva. A tragédia országos tüntetéssorozatot indított el. Az egyetemistákkal a főszerepben több tízezren tiltakoztak a korrupcióval vádolt kormány ellen.
Ebben a feszült belpolitikai helyzetben találkozott a csúcson lévő Crvena Zvezda és a csőd szélén táncoló Partizan. De előtte vegyük át, kik a Hősök, és kik a Sírásók.
Tégy egy szívességet, Slobodan
A világfutballban a Zvezda és a Partizan is új klubnak számít, mindkettő 1945-ben alakult. A Zvezdát szerb antifasiszták alapították, a Partizant a hadsereg hozta létre.
A két csapat rivalizálásnak történetét a neves fociszakíró, Jonathan Wilson is feldolgozta 2003-ban. Míg a Zvezda szurkolók a szerb nacionalizmust hirdették, a Partizan, mint a hadsereg csapata, az egységes Jugoszlávia szellemét testesítette meg. Sokat elmond a Partizan hátteréről, hogy az 1950-es években az elnökük az a Franjo Tuđman volt, aki később, 1991-ben a független Horvátország első elnöke lett.
A Partizan legnagyobb szurkolói csoportja, a Grobari 1970-ben alakult. A csoport nevének jelentése Sírásók, és a balhéikkal erre a névre időről-időre rászolgálnak. 2009-ben egy csoportnyi Partizan huligán megölt egy francia szurkolót, aki a Partizan-Toulouse meccsre érkezett Belgrádba. Az ügyben 12 futballhuligánt ítéltek összesen 115 évnyi börtönbüntetésre. Az alapítás óta többször átszerveződött a csoport, még olyan is volt, hogy papíron nem léteztek. Ennek oka egy 1998-as incidens, mikor egy belgrádi derbin a Crvena Zvezda szurkolók közé lőtt rakéta eltalált és megölt egy gyereket.
A Crvena Zvezdánál az 1989-ben létrehozott Delije a lelátó ura. A Delije előtt a Zvezda lelátóján több kisebb-nagyobb csoport tevékenykedett, a Delije a meglévő csoportok összeállásából született.
Egyes információk szerint a csoport alapítója, vagy legalábbis egykori vezetője volt Željko Ražnatović, ismertebb nevén Arkan, aki a délszláv háború során Arkan Tigrisei nevű paramilitáris alakulatával követett el etnikai tisztogatásokat a mai Horvátország területén. Ez viszont nem igaz a Zvezda híres ultrája, Zoran Timić „Tima” szerint. Ő úgy emlékezett vissza, hogy Arkan az állambiztonsági szolgálat embereként tűnt fel a Zvezda háza táján, mikor 1990-ben Milošević-ellenes rigmusokat énekeltek egy meccsen. Arkan ügyelt rá, hogy ilyen ne fordulhasson többet elő.
A Zvezda szurkolók végül a délszláv háború végén, a NATO bombázások után fordultak a politikai végnapjait élő Milošević ellen. Egy 2000 nyarán lejátszott meccsen a Delije azt skandálta, „Tégy egy szívességet Szerbiának, és öld meg magad Slobodan”. Arkan ekkor már rég nem volt tűzközelben, sőt, már nem is élt, 2000 januárjában egy szállodában meggyilkolták.
Az egységes Szerbia kialakulásával mostanra ideológiailag közel került a két szurkolótábor. Talán az új generációs Zvezda és Partizan drukkerek már nem is tudják, miből ered a gyűlöletük.
A Gazprom európai kapuja
A két riválist egy kevesebb mint egy kilométer hosszú utca választja el, ennyire van a két csapat stadionja egymástól. A Partizan pályája körül nagy a készültség, itt gyülekeznek a rövid túrára készülő fekete-fehér szurkolók. Amikor megérkezünk, egy kisbusznyi partizanost épp átvizsgálnak, pár méterrel arrébb maszkos rendőrök boszniai rendszámú autókat állítanak meg.
A keménymag egy busz körül gyülekezik, feltehetően a játékosokat várják, vagy azért, hogy megtapsolják, vagy azért, hogy megverjék őket. A legutóbbi derbin az erőszak volt terítéken, miután a Partizan hazai pályán 4–0-ra kapott ki a Zvezdától. A Partizan drukkerek elég dühösek lettek emiatt, beviharzottak az öltözőbe, az edző, Aleksandar Stanojević meg is sérült, üvegszilánkok hullottak rá. Azóta már nem Stanojević az edző.
Épp jókor érünk ki a partizanos körzetből, mikor a rendőrök lezárják az utcát, így van esélyünk kerülő nélkül megközelíteni a Crvena Zvezda stadionját, a Rajko Mitićet.
Körbesétáljuk a stadiont. Korán van még, az emberek szállingóznak, egy bácsi bokrot igazgat metszőollóval.
A meccs helyszínéhez érve már kisebb tömeg verődött össze. Mindenhol Gazprom reklámok díszelegnek. Ez az az orosz állami cég, ami 2024-ben majdnem megtámogatta a Fradit, de végül az üzletből nem lett semmi. A Zvezda szurkolók szeretik a Gazpromot, a csapat egyik legsikeresebb korszakának pénzelőjét. Az oroszokat is szeretik, 2024 márciusában barátságos meccsen fogadták az Európából kitiltott orosz Zenit csapatát.
Megcsodáljuk a 2019 óta kiállított T-55-ös tankot is, ami a Zvezda szurkolók szerint csupán csak szurkolói erejük szimbólumaként szolgál, de a horvátok provokációnak veszik. A T-55-ös tankokat a Jugoszláv Néphadseregben használták a horvátok ellen. Azután állították ki a harckocsit a Delije szurkolóinak szektora elé, hogy 2019-ben horvát huligánok meccsnéző szerbekre támadtak Horvátországban.
A nemzet valódi csapata
A Crvena Zvezda jóformán a szerb nemzeti csapat. Az ország jelentős része a csapatnak szurkol, egy 2008-as felmérés szerint majdnem az ország fele legalább passzív zvezdás. Összehasonlításképp a magyar helyzettel: az IDEA intézet egészen friss, 2024 őszi kutatása szerint közel 1,3 millió magyar szurkol valamilyen szinten a Fradinak, ez az ország 17 százaléka. A nemzet csapata jelző a Fradi esetében tehát minimum mosolygást vált ki az emberekből Topolyától délre, az pedig, hogy ezt Torgyán József, Csányi Sándor vagy Pataky Attila hintette-e el a köztudatban, kibogozhatatlan.
A Zvezda évek óta küszködik a nézőszám drasztikus csökkenésével. Óriási blama, átlagosan már kevesebb mint 10 ezer néző jár ki a klub hazai meccseire. A derbik persze kivételt jelentenek, de meglepő módon a Bajnokok Ligája-meccsek nem. Ezt egy új, korszerű stadion megépítésével orvosolná a vezetőség, aminek időszerű lenne, ehhez viszont elengedhetetlen az állami segítség.
Itt jön képbe Aleksandar Vučić szerb elnök, aki hatalmas szurkolója a Crvena Zvezdának, és lelkes támogatója lenne a projektnek, ez nem is kérdés. Az igazi kérdés az, hogy az utóbbi évek zvezdai sikerei, illetve a Partizan hanyatlása mennyire tudhatók be Vučićnak?
Kinek mi jár
Aleksandar Vučić futballhuligánként kezdte. Elmondása szerint egy időben ő is az ultrákkal együtt harcolt, verekedett, ezekről többször is nyíltan beszélt, láthatólag büszke rá. Klubhovatartozása miatt 2012-ben került először botrányba, amikor miniszterelnök-helyettes volt. A Zvezda ekkor komoly adósságban úszott, és veszélybe került a klub jövője. Vladan Lukić klubelnök lemondott, ekkor jött Vučić, aki válságstábot hozott létre. Sok kritikát kapott, amiért politikusként beleavatkozik a klub belügyeibe, ő pedig később bocsánatot is kért emiatt, és elismerte, hogy hibázott.
A Crvena Zvezdánál jelenleg megvan minden, ami egy hatalomhoz kötődő, politikusok játszósarkává váló sikeres futballcsapatnál: nagy fizetések, bőséges játékos felhozatal és persze időről-időre felmerülő játékvezetői csalások. Természetesen a rendszerhez közel álló csapatként a támadások kereszttüzében van most, a diáktüntetések idején. Zvezdan Terzić, a Crvena zvezda vezérigazgatója egy sajtótájékoztatón apolitikus klubként jellemezte a Zvezdát.
Aligha van Partizan-szurkoló, aki egyet értene ezzel a kijelentéssel, a fekete-fehérek meggyőződése szerint a Zvezda a hatalom kegyeltje, közelmúltbeli sikereit pedig ennek a jó kapcsolatnak köszönheti. A Partizan-szurkolók nem állnak meg itt, szerintük Vučić kifejezetten ellenük dolgozik, ezzel magyarázzák a csődközeli helyzetet, amibe a klub került (60 millió eurós tartozásuk van a fekete-fehéreknek). Fontos megjegyezni, hogy a Crvena Zvezdának is vannak adósságai, de ők az évek alatt csökkenteni tudták ezt, a partizánosok szerint állami rásegítéssel.
A pénzhiány több fronton is megmutatkozik. Férfi kosárlabdában Vučić előtt a Partizan volt az egyeduralkodó, de 2015 óta mindegyik szerb bajnoki címet a Zvezda nyerte. A Partizan férfi vízilabdacsapata pedig, amelyik 2011-ben még Bajnokok ligáját nyert, 2018 óta a dobogóra is csak egyszer fért fel a szerb bajnokságban.
A Partizan 2024 ősze óta új elnökkel és alelnökkel működik, akiket sokan Vučić embereinek tartanak. Az új vezetőség érkezése után Vučićék pénzt adtak a megszűnés szélén táncoló klubnak, hogy indulni tudjanak az európai kupákban. Rasim Ljajić elnök, illetve az alelnök a korábbi Partizan- és Real Madrid futballista, Predrag Mijatović is arra kérte a szurkolókat, hagyják abba Vučić gyalázását, ami megszokott eleme a fekete-fehérek drukkolásának.
Aki Partizan meccsre megy, az hallhatja a „Vučiću, pederu!” (a pederu jelentése köcsög) rigmust.
Persze a dolgok nem mindig olyan egyszerűek, mint elsőre tűnnek – a Crvena Zvezda szurkolói (láthatóan nem a Delije) egy 2024 decemberében játszott, Partizan elleni kosárrangadón szintén rákezdtek a rigmusra.
Nem tudni, hogy Vučićnak mi a terve a Partizánnal, ha van egyáltalán, de sokan a vég kezdetének tartják, hogy a derbit megelőzően együtt ebédelt a Partizan alelnöke a Zvezda vezérigazgatójával, a meccs előtt pedig nagy ölelkezést mutattak be. Az ilyen gesztusok természetellenesek a két csapat elöljárói közt, sokan ebben látják megjelenni Vučić hatását a Partizánnál.
Én bezzeg belépésnél nem kaptam ölelést, sőt, miután a biztonsági őr megbizonyosodott róla, hogy nincs nálam aprópénz, szigorúan rábaszott egyet a hátamra. El sem merem képzelni mi lett volna, ha van nálam apró.
A kezdésig a Grobari hanggránátokkal szórakoztatta magát, a Delije láthatóan készülődött. A lelátók is teltek, a hivatalos adatok szerint 32 ezer ember ment ki meccsre.
Végül elkezdődött a derbi, a poén pedig nagyon korán, pár perc játék után már jött is. A Partizan megszerezte a vezetést, a vendégszurkolók közt pedig – közhely, de – elszabadult a pokol.
A Grobarinak egy Zvezda elleni gól az életet is jelentheti. De nincs olyan elhivatott Partizan-szurkoló, aki ilyenkor ne emlékezne meg legalább gondolatban Vučićról is.
A néma és barátai
Nem csak a vezetőségen keresztül akart hatalmat szerezni Vučić a Partizan felett. A közvélemény egy emberek lefejezésében utazó, zűrzavarkeltő szurkoló pár évvel ezelőtti megjelenését is a Partizan elleni terv részének tekinti.
A brutális történet kulcsdátuma 2021 februárja, mikor lefülelték a Partizan klubot fedőszervezetként használó bűnszervezetet, aminek a Partizan stadionja alatt (!) volt a bázisuk. A vezetőt, Veljko Belivukot és 16 másik tagot előállítottak, Vučić pedig pár hónappal később már arról beszélt a tévében főműsoridőben, hogy hogyan csinált a bűnbanda emberi csevapot az áldozataikból. Azt hinnénk, ez durva, de 2021 júliusában a szerb belügyminiszter, Aleksandar Vulin emelt a téten, mikor fej nélküli holttestről és levágott lábfejről mutatott be képeket a Pink TV nézőinek. A tévés ámokfutás itt nem ért véget, bő egy héttel később Vučić elnök emberi testrészekkel megtöltött kádakról mutatott képet, befejezvén a világ legbizarrabb trilógiáját.
Belivuk mindeközben azt vallotta, kapcsolatban állt Vučić elnökkel és munkatársaival.
A témával a New York Times is részletesen foglalkozott Megszólalt Vladimir Vuletić, a Partizan volt alelnöke is, aki úgy emlékezett vissza, hogy 2014-ben Belivuk még közel állt a hatalomhoz, olyannyira, hogy aki az ő lelátórészén szidalmazni merte a friss miniszterelnök Vučićot, azt megverte társával, Aleksandar Stankoviccsal, aki a “Sale, a néma” becenéven volt ismert.
Belivuk tehát Vučićot védte, de vajon miért? A már említett New York Times cikkben több békés Partizan szurkoló is úgy nyilatkozott, hogy Belivuk nem más, mint Vučić embere, a célja pedig az volt vele, mint egy méhkaptárnak dobott kőnek. Vučić Belivuk megjelenésével akart zűrzavart kelteni, és közvetetten uralmat szerezni a lejáratott klub felett. Az egyik szurkoló, Zoran Krivokapić arról beszélt, hogy ez is az elnök személyes, Partizan ellen irányuló hadjáratának a része, amiben nemcsak Belivuknak szánt főszerepet, de a már említett Sale, a néma becenevű futballhuligánnak és a Janicsárok nevű csoportnak is. Utóbbi a Partizan legradikálisabb szurkolói csoportja volt, és sok szállal kötődtek a kormányhoz.
Konkrétan Sale emberei védték Vučićot az elnök beiktatásakor, de ha kellett, tüntetőket és újságírókat is bántalmaztak.
A Janicsárok beszédes nevű szurkolói csoport, amely más klubok szurkolóiból állt össze, és Sale, a néma vezette mindaddig, míg 2016-ban meg nem ölték. Ekkor vette át a csoport irányítását Belivuk, és Principire nevezte át a csoportot, utalva a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar főherceg és feleségét megölő terroristára, Gavrilo Principre. A Janicsárok az Alcatraz nevű szurkolói csoportot túrták ki, annak vezetőjével, Kimivel együtt. Kimi egyébként pont egy Partizan-Crvena Zvezda meccsen próbálta meg visszaszerezni a hatalmat, ennek vége egy látványban kalandfilmeket lepipáló bunyó lett sok tűzzel, szakadó esővel, és rohangáló maszkos férfiakkal.
Belivuk nem csak a lelátón tevékenykedhetett szabadon. 2017-ben megvádolták gyilkossággal, 2019-ben viszont felmentették több társával együtt, mert a helyszínen összegyűjtött bizonyítékoknak nyoma veszett. A nyomozást vezető rendőrt, Dejan Jovićot egyébként Belivuk letartóztatása után hamis vádakkal őrizetbe vették, a médiában pedig hazugságokat terjesztettek róla.
És ha az elnököt védő futballhuligánok nem lennének elegek, a helyzetet tovább színesíti az elnök fia, Danilo Vučić. Képek bizonyítják, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolt, és együtt is szurkolt már Sale embereivel, azaz az ügy főszereplőivel. És miért lett kegyvesztett Belivuk? A hírek szerint azért, mert egy baráti összejövetelen Danillo Vučić annyira felbosszantotta Belivukot, hogy ő felpofozta, ezt pedig nem hagyta Vučić elnök szó nélkül.
Ultras Ytong
Magyarországon meccsre járó emberként a belgrádi derbi leginkább a 15 évvel ezelőtti magyarországi viszonyokhoz hasonlítottak, leszámítva a szurkolói körítést. Mivel nálunk Szombathelytől Fehérváron át a Nyíregyháza pályáig mindent kicsinosítottak, olyan stadiont, mint a Rajko Mitić nem találni már itthon. Az időutazás része volt még a teliszájjal cigányozás, amire válaszul semmi figyelmeztetés nem érkezett a hangosbemondótól. Ez Magyarországon ma már elképzelhetetlen. Az élményből viszont kihozták a legtöbbet.
Ahogy a Kubatov-érában a Fradinál, úgy a Zvezdánál is családi élményt igyekeznek csinálni a meccsre járásból.
Persze a családi élményt itt balkáni kontextusban kell érteni, amihez hozzájárulnak a görögtüzek, a petárdák és a csúnya beszéd. Az ultrák szektorai nyilván nem gyerekeknek valóak, de az oldallelátón igazán meghitt futballélményben lehet része a kilátogatóknak.
A hazai tábor, a Delije óriási lelátói élményt nyújtott. A második félidő elején folyamatos össztűz alatt tartották az előttük elhelyezkedő tűzoltókat, rendőröket és biztonsági őröket. A hátrány ellenére is joggal érzik nyeregben magukat, a Delijének sokkal több van, mint amiről egy szurkolótábor álmodni merne.
A Partizanos belharcok közben a Crvenára nagyszerű idők járnak. A szurkolótáboron belül béke van, a bajnoki címeket sorozatban húzzák be, a csapat pedig négyszer is bejutott a Bajnokok Ligájába, ahol ezelőtt utoljára 1991-ben jártak, mikor Vučićnak nem volt több ráhatása a klub működésére, mint bármelyik lelkes mezei szurkolónak.
És mi történt még a Crvena Zvezda ultráival mi történt az elmúlt években? Semmi különös, csak a szokásos dolgok, mint például, hogy sorra kapták a többszázezer eurós állami építőipari megrendeléseket. Dejan Anđus szerb újságíró 2017-ben leplezte le, hogy a Delijéhez tartozó szurkolók közül többen, egy Marko Vučković nevű vezérszurkolóval az élen érdekeltek az Ultra Kop nevű építőipari cégben, aminek bejegyzett székhelye a Crvena Zvezda stadionja. A cég nagyon sikeres lett, a Szerbiai Villanygazdaság pályázatait többször is megnyerte, egyszer a teljes belgrádi elektromos hálózat rekonstrukciójára kiírt közbeszerzés is az Ultra Kop zsebében landolt.
Persze nem pusztán jófejségből tömte ki Vučić a kedvenc csapata ultráit, cserébe védelmet kapott tőlük. A csoportot újságírók ellen elkövetett támadással is összefüggésbe hozták Kérdés, hogy a 2024 óta tartó diáktüntetések elleni erőszakos fellépésben volt-e részük. Vučković ellen egyébként 2008-ban eljárás indult, miután súlyosan bántalmazta a szomszédjában lakó nőt, aki figyelmeztette, hogy ha nem hagyja abba az otthoni drogkereskedelmét, szól a rendőrségnek.
Belgrád döntetlenre áll
A második félidőben olyan gyorsan szerzett két gólt a Zvezda, ahogy a Partizan az elsőben egyet. A meccs hazai hőse, a szenegáli Ndiaye talált be mindkétszer. A Partizan gyorsan válaszolt, Kovač lőtt gólt.
A hazai szurkolóknak az okozott némi örömet a Partizan góljai után, ahogy a Grobari a tőlük jobbra elhelyezkedő, elszeparált Partizan szurkolókat dobálta fáklyákkal. Ők eleinte ezt még tűrték, a második Partizan-gól után azonban már visszadobálták a fáklyákat. Annyi év után még mindig durván megosztott a lelátó a partizanosok körében.
A nagy fáklyaharcok közepette talán páran lemaradtak, ahogy Ivanić újra megszerzi a vezetést a Zvezdának. 3–2.
A meccsen egyébként folyamatos volt a petárdák, hanggránátok használata. Vicces volt látni, ahogy a körülöttünk helyet foglaló, a futballhuliganizmus bölcsőjéből származó angol futballbarátok zavartan vihorásztak egy-egy petárda eldurranása után, miközben őseik alighanem az egyik kezükben petárdákkal születtek, miközben a másikkal egy sörösüveget törtek szét valakinek a fején.
A meccs végén a Partizan izraeli sztárjátékosa, Natkho harcolt ki büntetőt. Nikolić a büntetőből gólt lőtt, 3–3 lett a meccs vége, a Partizan pontot mentett. A Grobari a gólt némi „Vučiću pederu” skandálással ünnepelte, de őket is, mint mindenkit láthatóan jobban érdekelte a foci ezen a napon.
A két klub, ami különböző módokon, de kötődik Vučićhoz, jórészt politikamentesen játszotta le a derbit. A kevés Vučić-szidás a Partizan részéről jóval a tűréshatáron belül maradtak. Az, hogy a vezetőségváltással mit hoz nekik a jövő, nem tudni.
Belgrád is nyugodt arcát mutatta. A tüntetők vörös kéz szimbólumával egyszer találkoztunk a városban, ugyanannyiszor, mint Koszovó visszacsatolását támogató matricával vagy szivárványos zászlóval. A város sok meglepetést nyújtott, ilyen a tüntetések óta ingyenes tömegközlekedés (ami a szállodánk recepciósa szerint gyanús), az abszolút tájidegen belgrádi mini-Dubaj, illetve személyes kedvenceim, a belgrádi brutalizmus két katedrálisa, a Karaburma lakótorony és a Genex torony.
A meccs után a két szurkolótábor még maradt skandálni, közben mindenki más elindult haza.
