-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 13 másodperc
A kampányra hangolt szuverenitásvédelemnek olyan régi hagyományai vannak a magyar politikában, hogy már Petőfi Sándort is ezzel a taktikával járatták le ellenfelei, amikor 1848 nyarán indulni akart az első népképviseleti választáson. Az elbukott kampány után a Marczius Tizenötödike nevű radikális lap így számolt be 1848. június 20-án:
„A Kis-kunsági kaputosok azzal agitáltak Petőfi ellen, hogy ő republicanus és tót királyt akar.”
Három hónappal járunk a március 15-ei események után. Petőfi megítélése már ellentmondásosabb, mint a forradalom első napjaiban. A királyokhoz című versét túl radikálisnak találták, akik még nem gondolkodtak trónfosztásban (azt csak 1849. április 14-én mondták ki). Válaszul személyeskedő ellenvers is megjelent Honfi szózat címmel, amiben Mező Dániel és a böszörményi nemzetőrök azt írták: „S bár mit mond az értetlen Petőfi, / Él fölöttünk szeretett király.” Az sem sült el jól, amikor a költő alkalmatlannak és felkészületlennek nevezte az épp csak megalakult Batthyány-kormányt.
A népszerűségvesztés megviselte Petőfit, 1848. május 27-én elkeseredve írt a történtekről egyik barátjának arról, hogy cancelelték: „Tény, hogy még a márciusi napokban is a magyar nemzet egyik kedvence voltam… néhány hét, s ime egyike vagyok a leggyűlöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiúi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több újságlap nem átalta magát pelengérré tenni, hogy nevem rá szögeztessék.”
Lement vidékre
Ezért juthatott arra, hogy jobb, ha a nyár elején tartott küldöttválasztáson nem a fővárosban, hanem szülőföldjén, a Kiskunságban, Jászkun kerület szabadszállási körzetében indul. Ugyanakkor annak ellenére, hogy Petőfi szép verseket tudott írni az Alföldről, a kampányban hamar kiderült, hogy a helyi viszonyokat egyáltalán nem érti, ezért majdnem meg is verték.
