-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 18 másodperc

A jelenlegi jogi szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy egy politikai párt a nemzeti kisebbségi választójog szabályait felhasználva kedvezményesen, azaz a „rendes” választási eljárásban a szükséges szavazatszámnál lényegesen kisebb támogatottság mellett akár 13 képviselőt is bejuttathasson a 199 fős parlamentbe a következő országgyűlési választáson – vetette fel Pap András László egyetemi tanár, a Jogtudományi Intézet kutatóprofesszora és Dobos Balázs, a Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa egy június közepi műhelybeszélgetésen.

Az elsőre, de még másodikra is meredek állítást alátámasztó érvelésük szerint ugyanis nem minősül a hatályos választójog megsértésének egy olyan választási stratégia, amikor valódi és tényleges kisebbségi/nemzetiségi származás vagy kötődés nélküli polgárok nemzetiségi szavazóként egy párt politikusait juttatják nemzetiségi mandátumhoz. Jogi kritériumok hiányában tudniillik a nemzetiségi regiszterbe feliratkozók nyilatkozata kikezdhetetlen, mivel a vonatkozó paragrafusok nemcsak, hogy nem írnak elő bizonyítási kötelezettséget, „validálási standardokat”, de a nemzetiségi nyelv vagy kultúra ismeretének minimális szintjét sem határozzák meg.

Etnokorrupció

Pap és Dobos hétfőtől rövidített formában bárki által tanulmányozható gondolatkísérlete szerint a jelenlegi magyar rendszer lehetőséget teremt arra, hogy valamelyik politikai párt „álkisebbségi” mandátumokkal előnyösebb helyzetbe kerüljön. Úgy vélik, hogy az általuk etnokorrupciónak mondott választási visszaélés kategóriájába tartozik az az egyébként számos korábbi példával megvilágítható gyakorlat is, amikor egy egyébként valóban kisebbségi-nemzetiségi származásúnak vagy identitásúnak mondható képviselőjelölt úgy jut kedvezményes mandátumhoz, hogy egy politikai párt szervezett, tényleges nemzetiségi-kisebbségi kötődés nélküli aktivistái választják meg. Dobos a műhelyvitán Horvátországot említette, ahol a 2010-es években például rendre több ezren változtattak a nemzetiségükön a választói névjegyzékben a választások előtt. A gyanú szerint legutóbb az ottani 2016-os választások előtt regisztráltak magyarként horvátok, szerbek és romák pénzért vagy élelmiszerért.

Magyarországon a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait elsőként az 1993-ban szabályozta törvény, amely elismerte a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoportot, létrehozva a 13 helyi-területi és országos kisebbségi önkormányzat intézményét. 2011-ben immár nemzetiségnek nevezve a korábban nemzeti és etnikai kisebbségeket, a parlament új jogszabályt alkotott, amely bevezette a kisebbségek kedvezményes parlamenti képviseletét és részvételét.

Ezek alapján nemzetiségenként egy képviselő, akit az országos önkormányzat jelöl, könnyített feltételekkel, a pártlistán szerzett mandátumhoz szükséges szavazatok harmadának-negyedének megszerzésével teljes jogú nemzetiségi képviselőként bejuthat az Országgyűlésbe – ha nem kap ennyi szavazatot, akkor szavazati joggal nem rendelkező, minden másban a képviselőkkel azonos jogállású nemzetiségi szószólói státust szerez. Pap és Dobos szerint a kedvezményes mandátum megszerzésének feltétele tehát az, hogy az adott nemzetiség állítson parlamenti listát, és legyen megfelelő számú, a nemzetiségi regiszterben az országgyűlési választásokra kiterjedően is bejelentkezett szavazó. A választói névjegyzékbe lényegében bármelyik választópolgár kérheti felvételét, akár egy internetes bejelentkezéssel, viszont ebben az esetben az országos pártlistára nem szavazhat.

Forrás