-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 3 másodperc

„Meg fogjuk nyerni a következő választást is, ez a terv. (…) A 20. évemet taposom miniszterelnökként, nyertünk öt választást, legutóbb négyet egymás után. Egymás után hozzuk azokat az intézkedéseket, amelyek lehetőséget adnak a magyaroknak, egyre több embernek. Miért kéne kishitűnek lenni?” – ilyeneket mond Orbán Viktor abban a baráti hangvételű interjúban, amelyet az erdélyi Krónika Online-nak adott.

Az egyetlen feszültebb rész, amikor a riporter rákérdez arra a bizonyos tihanyi beszédre, amelyre „az erdélyi magyarok alaposan felkapták a fejüket”. Mármint arról a beszédről van szó, amelyet a szélsőjobbos George Simion a kampányában használt, és amelyben Orbán egyetértéséről biztosította a magyargyűlölő politikust. Annyira érthetetlen hiba volt ez magyar belpolitikai szempontból, hogy nem véletlenül születnek olyan magyarázatok, hogy Meloni és Trump nyomására állt a magyar miniszterelnök a végül elbukó román elnökjelölt mellé.

Orbán most így magyarázta a kiállását: „Én nem mondtam mást, mint amit mindig is mondtam, meg a jövőben is mondani fogok. Az meglepett, hogy ilyen vihar kavart, de egy választási helyzet fölfokozott idegállapot, és olyankor talán a textus, vagy amit az ember mond, kevésbé fontos, mint hogy mikor mondja. Kiváló mondataim vannak, most meg tudom mondani, mit fogok mondani öt év múlva a legközelebbi itteni választáskor. Magyarország miniszterelnökeként elvi álláspontot képviseltem akkor is, most is, és azt fogom a jövőben is. Azt mondtam, hogy nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe. De annyit üzenünk erről a szimbolikus helyről – ez Tihanyban történt –, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, akárki is az, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ez így lesz holnap is, holnapután, meg öt év múlva is.”

A nagy számú magyar kisebbség miatt ezt az elvi szintű jó viszonyt a mindenkori román kormánnyal abszolút lehet is támogatni, csak hát egyrészt ez egy magyarellenes politikus esetében vet fel kérdéseket, másrészt a korrekt partneri viszony és a konkrét kampányolás egy adott jelölt mellett – ez nem ugyanaz az.

Aztán Orbán ehhez még hozzáteszi, hogy semmilyen retorziót nem támogat a román kormánnyal szemben – ami szintén vet fel kérdéseket: akkor sem, ha a magyar kisebbség jogait csirbálják? De aztán azzal folytatja, hogy főleg akkor fog ő kiállni a mindenkori román kormány mellett, ha az is olyan szuverenista és keresztény és EU-ellenes, mint – szerinte – Simion. Idézem az egészet: „Fontos, hogy semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben, akárhogy is hívják a román elnököt. Tehát azt senki ne várja tőlem, hogy Magyarország támogatni fogja, ha Románia bármely megválasztott vezetőjével vagy kormányával szemben retorziókat akarnak érvényesíteni az Európai Unióban – ahol ez egyébként szokás, velünk szemben éppen büntetést és retorziót gyakorolnak. Mi, magyarok ott leszünk a románok mellett, ha Brüsszelben retorzió éri őket, mert kiállnak a szuverenitásukért vagy a kereszténységért. Ez a mi üzenetünk most is és öt év múlva is ez lesz.”

Forrás