-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 45 másodperc

A Qubit Live 11. eseményén a trianoni békeszerződés 105. évfordulóján a meghívott előadóink a békeszerződés megítéléséről, társadalmi hatásairól és az azt övező félreértésekről és félremagyarázásokról beszéltek. A margitszigeti Kristályban megrendezett telt házas eseményre a Qubit+ előfizetői válthattak jegyet, most azok számára is elérhetővé tesszük az előadásokat, akik személyesen nem tudtak eljönni a rendezvényre.

„A trianoni békeszerződéssel kapcsolatban egy dolgot gyakran elfelejtünk: azt, hogy ez egy független ország születési okmánya” – mondta Hatos Pál történész-jogász, az NKE Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Intézetének vezetője a 11. Qubit Live első előadásán június 4-én, a trianoni béke megkötésének 105. évfordulóján. Ezzel nem arra utalt, hogy a szerződést ünnepelni kellene, hanem arra, hogy a hozzá fűződő viszony legalábbis ellentmondásos, amit jól mutat már az is, hogy a sokak által ünnepelt Illyés Gyula-idézet („magyar az, akinek fáj Trianon”) valójában nem is Illyés Gyulától származik. Ezt Tiszalucon, ahol ez az idézet egy egész falat elfoglal, valószínűleg senki sem tudja: a valójában Patrubány Györgytől származó mondás szerzőjeként Illyés van feltüntetve.

Hatos előadásából kiderült, hogy Trianonnak nemcsak az utóélete, hanem az előélete is bonyolult. Hiába a nosztalgikus múltba révedés és az Osztrák-Magyar Monarchia piedesztálra emelése, a Monarchiát a magyarok nem szerették, sőt igazából egyik országa sem rajongott érte túlzottan. A szavazati joggal rendelkező magyarok döntő többsége „mindig olyan pártokat támogatott, amelyek nagyobb függetlenséget, vagy akár teljes függetlenséget akartak Ausztriától” – mondta Hatos, aki szerint „bizonyos értelemben Trianon beteljesítette a vágyukat”, csak nem pont úgy, ahogy gondolták.

A döntés utáni hangulatot a történész Apáti István zoológus diagnózisával írta le: a „független Magyarország küszöbéről a történelmi Magyarország sírgödrébe vezetett az út”.

A független Magyarország viszont csak ebből a sírgödörből léphetett elő, amit Hatos szerint máig nem értünk meg, és ennek történelmi hagyományai is vannak. Kosztolányi Dezső 1920-ban azt írta, hogy „Magyarország jelenlegi formájában nem tekintheti önmagát Magyarországnak”, és ezt vallották a politikusok is, a pacifista Károlyi Mihálytól a kommunista Kun Bélán át a nacionalista Horthy Miklósig.

A kirakatba tett nemzeti fájdalom

Érdekes módon a nemzeti fájdalom már a békeszerződés aláírása előtt megjelent: Hatos erre azt a szekszárdi ékszerüzletet hozta fel példának, ahol már 1919 karácsonyán olyan ékszert lehetett venni, amelyben a később elcsatolt területek mindegyikéről elhelyeztek egy-egy porszemet. Ugyanerre a „kirakatba tett fájdalomra” rímel mindaz, ami az elmúlt 105 évben ráépült Trianonra, a Nagy-Magyarországos autómatricától Horthy Miklós rehabilitációjáig – arról a Horthyról van szó, aki Hatos szerint a hatalma megszilárdítását éppen a békeszerződés aláírásának köszönhette.

A történész szerint ez a tartós nemzeti fájdalom, ami már idő előtt megjelent a szekszárdi ékszerbolt kirakatában, és ami valamilyen formában a mai napig jelen van, a szerződés aláírásakor nem volt ott mindenkiben. A döntés közvetlenül mintegy félmillió embert, leginkább a kisúri rétegeket érintette: a hivatalnokokat, tanárokat, bírákat, vasúti dolgozókat és katonatiszteket.

Ez viszont a kisebbséget jelentette: a társadalom legnagyobb részét kitevő parasztságnak, ahogy Hatos fogalmazott, nem fájt Trianon, illetve nem ez fájt a legjobban. A történész ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy mi mindent takar el a trianoni trauma: a Magyarországot emésztő társadalmiatlanságot, a zsidóság elleni első diszkriminatív törvényeket és azt a fajta gondolkodást, amelynek következményeképpen több mint száz évvel a békeszerződés aláírása után brutális támadás érte Jeszenszky Géza volt külügyminisztert, amit ő Trianon hazug interpretációjával kötött össze. Mint Hatos mondta: „Trianon velünk él, a trianoni fájdalom velünk él, és ennek a fájdalomnak egyfajta hazug interpretációja is velünk él”.

Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:

Forrás