-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 27 másodperc

Hosszú posztban reagál – azaz tartja bent a közbeszédben – a New York-i költözésükről szóló hírekere Orbán Ráhel az Instagramján. Így kezdi:

„Az elmúlt években megszoktuk, hogy egyes sajtóorgánumok és politikusok nem bánnak kesztyűs kézzel velünk. Én is, István is megtanultunk együtt élni ezzel. Valamint azzal is, hogy gyakran valótlanságokat állítanak rólunk – elfogadtuk, hogy a helyzetünk ezzel jár.”

Majd rátér arra, hogy hova is akar kilyukadni: „Most azonban egy határt átléptek.
Amikor a gyerekeink személyes életét állítják célkeresztbe, amikor valótlan információkat közölnek az állítólagos iskolájukról, amikor a magánéletükbe próbálnak beférkőzni – az már nem rólunk szól. Ez már arról szól, hogy védtelen kiskorúakat próbálnak bevonni egy politikai játszmába. Anyaként és emberként ezt nem tudom és nem is akarom szó nélkül hagyni.”

Miről is van szó? Orbán Ráhel – akinek a gyerekeit a nagyapjuk számtalan alkalommal használta fel politikai tartalmú posztokhoz – maga jelentette be, hogy családjával New Yorkba költöznek hamarosan és ő jelölte meg a költözésük egyik szempontként azt, hogy „a gyerekek is sokat tanulhatnak egy új közegben – önállóságot, rugalmasságot, nyitottságot”. Utóbb kiderült, a Válasz Online kérdése miatt állt elő a hírrel Orbán, de így esély sem volt hogy az újság keretezze bárhogy a történetet. Ezután Szily László itt, a 444-en írta meg, hogy mennyire drága iskolába iratják a gyereküket és azt is, hogy ez az iskola mintha nem épp a Fidesz által vallott értékek képviselője. Ez tehát az, amivel Orbán Ráhel szerint „egy határt átléptek”. De a poszt nem áll itt meg, hanem meglepő fordulatot vesz:

Arra törekszem – ahogyan a BDPST is –, hogy korrekt viszonyt ápoljak a sajtóval. „Tisztelem a sajtószabadságot, és hiszem, hogy lehet kritikusnak lenni etikusan, a morális határok betartásával. Ezért most is csak annyit kérek: a gyerekeinket hagyják ki ebből.”

A végére pedig egy fenyegetés is jut: „Tartsák tiszteletben a személyiségüket, a jogaikat, és azt a minimális emberi határt, amit a jóérzés diktál. A jövőben pedig – minden rendelkezésünkre álló eszközzel – fel fogunk lépni azokkal szemben, akik ezt figyelmen kívül hagyják.”

Forrás