-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 45 másodperc
„Harminc évvel ezelőtt jelent meg az orosz munkásság lapja, a Právda. Első szerkesztői Lenin és Sztalin voltak. A Právda ma is az élén áll a harcnak” – szólt az Esti Hangos Ujság adása a Kossuth Rádióban 1951 május 5-én este hétkor.
A szovjet sajtó további dicsérete után riport következik a hajdúszováti iskoláról, amelynek rengeteget segített a párt, majd további jó hírek jönnek vidékről. Másnap sem maradtak érdekfeszítő műsorok nélkül a rádióhallgatók: a Magyarországon tartózkodó Vorosin meglátogatta a Kitextet, de más üzemek meglátogatását is tervezte. Vas megye túlteljesítette a tojástervet. A ciklikus módszerrel dolgozó bányák termelése 20 százalékkal emelkedett. Lecsuktak egy kulákot. Még egyet. Négy disznó levágásáért négy év börtönt kapott Miklós Jánosné. A Szovjetunió középső részén több helyen volt zivatar. A Boldogságra (ez a rádió ifjúsági műsora) csak este hatig kell várni. Tanuljunk énekszóra oroszul!
Hiánypótló digitalizáció
Ma már a kutya sem emlékezne a hajdúszováti dalárda vagy a vasi tojástermelők heroikus teljesítményére, ha nem lett volna a Szabad Európa Rádió, és nem lenne a Blinken OSA Archívum, amely megőrizte az utókornak a rádió munkatársai által készített leiratokat. Nemcsak megőrizte, kutathatóvá is tette: a szövegeket az Arcanum digitalizálta, az anyag pedig az Arcanumban és az Archívum online felületén is kutatható, az utóbbin ráadásul ingyen.
Ez utóbbi nem véletlen: Rév István, az Archívum igazgatója szerint az intézmény a korábbiakban is mindent megtett azért, hogy minél szélesebb körben legyenek elérhetők az itt őrzött anyagok (a Fortepan is innen indult). Ugyanez nem mondható el a Magyar Rádióról, amelynek archívumában jelenleg gyakorlatilag lehetetlen kutatni, sőt, az sem világos, hogy pontosan mi és hova került, amikor az intézményt elköltöztették a Bródy Sándor utcából. A Népszava 2022-es cikke szerint a gyűjtemény egy része Józsefvárosból indulva Ágasegyházán, egy tanyán kötött ki – leltárjegyzék nélkül. Ahogy Rév a sikeres digitalizációról hírt adó keddi sajtótájékoztatón fogalmazott: bíznak benne, hogy azzal, hogy ingyenesen hozzáférhetővé teszik az anyagokat, a rádió kedvét is meghozzák az archívum kutathatóvá tételéhez.
Kétmillió oldal
Mint kiderült, irtózatos mennyiségű anyagról van szó, ami nem is csoda, hiszen a Szabad Európa monitoringosztálya 1951-től 1992-ig az összes magyar rádióműsorról készített leiratokat, a sporthírekről ugyanúgy, mint a Szovjetunió időjárásáról vagy a valóban fajsúlyos, politikai jellegű hírekről. Nemcsak a magyar műsorokat figyelték, hanem a bolgár, a csehszlovák, a lengyel és a román rádióadásokat is, de ezek közül messze a magyar anyag a leggazdagabb: a leiratok 14 719 dossziét töltenek meg a maguk 771 607 oldalával. A teljes digitalizált anyag mérete meghaladja a kétmillió oldalt.
Miután tényleg mindenről készült leirat, változatos a kínálat is: a jó hírek mellett (Gyurka és osztálytársai már mind tudják, hogy dolgozni kell; nincs nyersanyaghiány; elmúltak azok az idők, amikor az emberek rossz ruhában jártak) képet kaphatunk az ötvenes, majd a későbbi évek belpolitikai és egyéb eseményeiről is. Az, hogy 1951 májusától készültek leiratok, természetesen azt is jelenti, hogy az 1956-os rádióadások is megtalálhatók közöttük: ahogy Dobó Katalin, a Blinken OSA Archívum főkönyvtárosa felhívta rá a figyelmet, ez volt az egyetlen év, amelynek az anyagát bekötötték, feltehetőleg azért, mert ezt később is nagyobb érdeklődés övezte. A digitalizáció nemcsak a hozzáférhetőség miatt volt fontos, hanem azért is, mert a korai leiratok állapota mostanra jelentősen leromlott, ezért is indokolt volt a megóvásuk.
A néma párbeszéd
A Szabad Európa rádiófigyelői persze nem jódolgukban monitorozták a műsorokat (egész nap Kossuth rádiót hallgatni már akkor is embert próbáló feladat volt): az általuk összeállított anyagok természetesen az Egyesült Államokba, a CIA-hoz is eljutottak. Dobó szerint Magyarországon is lett volna igény hasonló szolgáltatásra, az MTI meg is kapta a feladatot, hogy Gödöllőn készítsenek ahhoz hasonló leiratokat a Szabad Európa műsoráról, mint amilyeneket ők csináltak Münchenben a magyar adásokról – ebből állítólag nem lett semmi, mert nem volt rá elég kapacitás.
Ettől függetlenül nemcsak a Szabad Európa rádiófigyelői tudták, hogy mi hangzik el Magyarországon, hanem a magyar szerkesztők is tsiztában voltak azzal, hogy mi megy a Szabad Európán, ez pedig Dobó szerint sajátos párbeszédet eredményezett: a Magyar Rádióban úgy próbálták cáfolni a Szabad Európán elhangzottakat, hogy véletlenül sem említették az állomás nevét. A Szabad Európa cserébe a maga műsorstruktúráját is a magyar rádiókhoz igazította: a feljegyzések szerint olyankorra, amikor cigányzenét vagy szórakoztató zenét sugároztak a magyar adók, nem időzítettek fontos műsorokat, az emberek ugyanis a hosszú és unalmas politikai beszédek és elemzések alatt kapcsoltak át a nyugati rádióra. Nem is csoda: az üzemi lapok termelési híreit olvasva nemcsak a Szabad Európa tűnik érdekesebbnek, mint ezek, hanem gyakorlatilag bármi.
1956 csak a jéghegy csúcsa
A kedden bemutatott anyag egészen egyedülálló, és sehol máshol nincs meg, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ha még kutatható is lenne a Magyar Rádió archívuma, nagy valószínűséggel ott sem lennének meg az eredeti műsorok hanganyagai vagy leiratai. Sok anyag a rádió 1956-os ostromakor semmisült meg, de rengeteg olyan is akad, amit később nagy valószínűséggel nem tartottak annyira fontosnak, hogy gondoskodjanak a megőrzéséről.
Az archív anyag legnagyobb érdeklődést kiváltó részének valószínűleg az 1956-os eseményekről szóló leiratok számatanak majd. „Jó reggelt kívánunk kedves hallgatóinknak. Megkezdjük reggeli zenés műsorunkat” – kezdte meg a Kossuth a műsorát 1956. október 24-én. Végül le is adtak némi zenét, de az a nap nem úgy alakult, ahogy várták. A leirat készítője szerint a Kossuthon elmaradt a 4 óra 30 perces híradás, a Falurádió, a sporthíradó, a hatórai híradó, és még a rendszerint hétkor beolvasott Szabad Nép-vezércikkre sem jutott energia, és a zenei műsorokat is igen gondatlanul kezelték. Ez mondjuk nem is csoda: az adást a mostanra már közismert bejelentésekkel szakították meg, bár egy ponton némileg meglepő módon megnyugtattak mindenkit, hogy a Duna cipőgyár dolgozói elítélik az erőszakot.
A 771 ezer oldalnyi magyar anyag önmagában is egy aranybánya: akit érdekel, hogy mi újság volt tegnap, biztosan ebben is örömét fogja lelni, pláne úgy, hogy a szövegek az Arcanum szövegfelismerős rendszerével kereshetők is. Aki már olvasgatott valaha régi újságokat, biztosan rájött, hogy a Népszava, a Vas Népe és társaik meglepően addiktívak tudnak lenni, és bár az ember azt hinné, hogy az egyébként rettenetes propagandaműsoroknál csak azok leiratai lehetnek unalmasabbak, nagyobbat nem is tévedhetne: a leiratok nyomokban hétköznapi életet és hétköznapi problémákat is tartalmaznak. Titkosszolgálati forrásnak persze emiatt nem túl jók (nem is valószínű, hogy az amerikai hírszerzés a híradóból tudta volna meg, amit tudott), elsődleges történelmi forrásként viszont páratlanok.
