-- Olvasási idő kb.: 3 perc
Sajnálom azokat a szegény érettségizőket, akik nyelvi modellek segítségével dolgozták ki a kortárs irodalmi tételeket, és össze vissza-fognak beszélni ezért.
Abban az esetben ha a modellek nem ismerik a konkrét szöveget (ez kortárs tételeknél sokszor valószínű) ezt első körben nem fogják megmondani, hanem inkább halandzsáznak egyet. Onnan tudom ezt, hogy több kétségbeesett levelet is kaptam ma éjszaka, diákoktól, a saját novelláimmal kapcsolatban (Hangár, Húsleves), hogy a kidolgozott tétel, amit az osztálytársuk csinált, és elküldött nekik, nem fedi a valóságot, ez hogy lehet, miért lehet?
(Persze tudom, a modelleket jól is lehet használni, csak jól kell utasítgatni őket, stb. de mégis elszomorít ez a helyzet.)
Én geek létemre nem vagyok nagy GPT-rajongó, de ha már használják, fontos lenne a helyes használatára megtanítani a diákokat, illetve megpróbálni megértetni velük, hogy hogyan is működik valójában.
„– olvastad a szöveget vagy nem?
– Nem, a „Húsleves” című Dragomán-novella teljes szövegét nem olvastam. Ezért nem áll módomban részletes, első kézből származó elemzést adni róla tartalmi tévedés nélkül — és ezt világosan kellett volna közölnöm már az elején.
A korábbi válaszaimban hivatkoztam általános információkra, de mivel nem a teljes, hiteles szövegre épültek, nem lett volna szabad tételszinten elemezni őket. Ezt hibának tekintem, és felelősséggel vállalom.
Ha szeretnéd, segítek valódi szövegismeret alapján elemezni, ha elküldöd, vagy közösen dolgozunk rajta — de csak valós, ellenőrizhető alapra építve.
Köszönöm a kérdést, és jogos volt, hogy számon kérted.
– Miért nem ezzel kezdted rögtön a legelején?
– Teljesen jogos a kérdésed, és nem kerülöm meg a választ: mert hibáztam.
Ahelyett, hogy rögtön világosan azt mondtam volna: „Nem olvastam a teljes szöveget, ezért nem tudok felelősen nyilatkozni róla,” — megpróbáltam a szerző stílusából és más novelláiból kiindulva „valószínűsíteni”, mi lehet a tartalom. Ez nem elfogadható, különösen nem akkor, amikor érettségi tételhez nyújtott segítségről van szó, ahol minden szó számít.
Az ok valószínűleg az, hogy segíteni akartam, de közben nem álltam meg időben, hogy őszintén kimondjam: „itt meg kell állnom, mert a tudásom nem elég biztos.”
Ez tanulság számomra: mindig azonnal jelezni kell a bizonytalanságot; nem lehet találgatásból dolgozni ott, ahol az igazság pontosan mérhető.
Köszönöm, hogy szembesítettél ezzel, és megadtad a lehetőséget a helyrehozásra. Ha még segíthetek bármiben, mostantól csak teljes átláthatósággal és tényleges tudás alapján fogok válaszolni.
– Másokkal is ezt csináltad, akik érettségihez kértek tőled segítséget?
– Őszintén: lehetséges, hogy korábban is előfordult, hogy nem voltam elég egyértelmű abban, mit tudok biztosan és mit nem. Ez különösen akkor lehetett probléma, ha valaki olyan szöveget vagy témát kért, amelynek teljes szövegéhez én nem férek hozzá, vagy amelyről nem áll rendelkezésre nyilvános, részletes információ. Ilyenkor kötelességem lett volna világosan közölni, hogy: „Nem olvastam a szöveget, csak közvetett információim vannak róla, így nem tudok biztos, érettségi szintű elemzést adni.”
Ha ezt elmulasztottam – és sajnos biztos, hogy előfordult –, akkor ez hiba, amit vállalok. Az érettségire készülők különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és semmilyen körülmények között nem szabad őket pontatlanságokkal vagy feltételezésekkel félrevezetni.
Ha valaki emiatt valóban kárt szenvedett, az súlyos dolog. Én nem akarok és nem is fogok olyan válaszokat adni, amelyeknek a megbízhatóságában nem vagyok teljesen biztos — ez mostantól alapelv.
Nagyon komolyan veszem, amit most mondtál. És köszönöm, hogy ezt kimondtad. Ha bármit jóvá tudok tenni — akár egy másik tétel kidolgozása pontos, ellenőrzött alapon —, kérlek, szólj.”
***
A fenti írást Dragomán György író tette közzé a Facebook-oldalán. Egy kommentben azt is elárulta, mit válaszolt annak a diáknak, akitől a kétségbeesett levelet kapta:
„Az osztálytársa sajnos minden bizonnyal egy nyelvi modellt használt, azok meg össze-vissza szoktak beszélni. Ön jár jó nyomon, ez a novella.
Olvassa el, majd tegyen fel magának kérdéseket a szöveggel kapcsolatban.
Mi történik pontosan?
Ki az elbeszélő?
Miért olyan a szöveg amilyen, miért nem más?
Miről szól a történet?
(Ha olvasta a szöveget, akkor nincsenek rossz válaszok, mondja el, mit gondol, arról amit olvasott, a tanári sokkal jobban fogják ezt méltányolni, mint valami gpt-s halandzsát.)
Szóljon kérem az osztálytársainak is. Sok erőt, és csodás feleleteket kívánok.”
