-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 52 másodperc
Amikor május elején a kiadós esőzések miatt megnőtt a Korond-patak vízhozama, és a túlcsorduló víz elkezdett beszivárogni a parajdi sóbánya tárnáiba, még nem lehetett tudni, hogy mekkora a baj. A bányát, Erdély egyik legismertebb nevezetességét és fontos turisztikai célpontját azóta teljesen elöntötte a víz, ami nemcsak a környezetet és a bánya 130-150 dolgozójának megélhetését sodorta veszélybe, de az évente Parajdra látogató kb. 600 ezer turista kiesésével (vagy jelentős csökkenésével) a vendéglátásra, szállásadásra és egyéb turisztikai feladatokra berendezkedett helyiek életét is alaposan megnehezíti.
A felelősség kérdése érthető módon a széles, javarészt civil összefogásban megvalósuló kármentési munkálatok közepette is foglalkoztatja a parajdiakat, de a beteljesületlen politikai ígéretek és a geológiai, ökológiai és más, sürgetőbb következmények tárgyalásán túl kevesebb figyelem fordul a hosszabb távú folyamatokra. Például arra, hogy mi köze lehet a katasztrófához a klímaváltozásnak – mégiscsak egy olyan extrém esőzéssel indult a folyamat, ami a patak vízhozamát a százszorosára növelte.
„A parajdi sóbánya katasztrófáját valóban a térségben lehullt nagy mennyiségű csapadék hatására kialakult kedvezőtlen hidrológiai tényezők (nagy vízhozam, szivárgás) indították be, bár meglátásom szerint ez az eset nem köthető egyértelműen az éghajlatváltozás jelenségéhez. A térségben nem tapasztaltunk olyan mértékű hosszú távú csapadékváltozást, ami egyértelműen ilyen esethez vezetett volna. Legutóbb a 2010 és 2016 évek voltak az átlagnál sokkal csapadékosabbak évek, természetesen minden évben rövidebb, de intenzív csapadékok előfordultak. Amit az elmúlt évtizedekben tapasztaltunk, illetve a jövőben is fel kell készülnünk rá, hogy az ilyen, vagy hasonló nagy csapadékok gyakrabban alakulnak ki a térségben. A légköri folyamatok általában nagyobb térbeni kiterjedésűek, helyileg nem nagyon tudunk módosítani rajtuk, csak alkalmazkodni hozzá. Viszont az éghajlatváltozáshoz köthető, egyre gyakrabban kialakult szélsőséges időjárási helyzetekhez, legyen az nagy csapadék vagy éppen szárazág helyileg fel tudnunk készülni”
– válaszolta a Qubit kérdésére Bartók Blanka klímakutató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karának egyetemi docense.
Csak idő kérdése volt
A sóbánya a heves esőzés másnapján, május 6-án műszaki problémákra hivatkozva bezárt, lokális vészhelyzeti állapotot hirdettek, a következő hét során pedig – a bányászok és a lakosok hangos tiltakozására – a régiós és országos politika szereplői, valamint a bányát üzemeltető állami sóhivatal, a Salrom tisztviselői is a támogatásukról biztosították a parajdiakat (a helyiek szerint már-már cinikusan későn), és megkezdődtek a sürgősségi védelmi munkálatok.
Pedig az illetékeseknek lett volna idejük felkészülni egy hasonló katasztrófára.
