-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 1 másodperc

A digitális detox 2025-ben nem számít új műfajnak. Tavaly én is megírtam már, hogy mi történik, amikor az ember két hétre önként száműzi magát a közösségi médiáról és drasztikusan csökkenti a képernyőidejét. Sokat emlegetik Paul Miller, a Verge újságírójának 2012-es kísérletét is, ő akkor egy teljes évre elzárta magát az internetről, és megállapította, hogy az nem eredendően gonosz, hanem az embereken múlik, hogyan használják.

Most egy másik kihívásra jelentkeztem: egy hétig munkavégzésre ugyan használhatom a digitális eszközöket, de a szabadidőmben megpróbálom szinte teljesen elvágni magam az online tértől. Hogy miért van szükség ma egy ilyen kihívásra, arról a Kék Pont Digitális Kikapcsolódás programjának szülőatyjával, Dávid Ferenccel beszélgettünk a Qubit podcastjában: Dávid szerint a július 1. és 7. közötti egy hétre meghirdetett program nem teljes digitális aszkétizmust jelent, hanem öngondoskodást, befelé fordulást és átkeretezést.

Ez a beszélgetés inspirálta, hogy én is belevágjak ebbe az egy hétbe, és az emberkísérlethez egy közel 100 éves írógépet is beszereztünk, amivel a következő napokban közelebbről is megbarátkozom majd. Ez az Underwood No. 5 lesz ugyanis a társam, amivel naponta bejegyzéseket készítek majd az élményeimről.

A szomorú igazság ugyanis az, hogy ma reggel szembesültem vele, hogy naponta több mint 18 órát, a számláló szerint pontosan napi 18 óra 30 percet vagyok képernyő előtt. Legalábbis ez volt a múlt hét átlaga, míg összesen a hét 168 órájából 129 óra és 27 perc lett a képernyőidőm. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy ebben azok az időszakok is benne vannak, amikor párhuzamosan ment a gépem, és a telefonom is az orrom előtt volt – igaz, azt magam sem tudom eldönteni, hogy ez a tény ront vagy javít a helyzeten.

Ahogy azt sem tartom feltétlenül felmentésnek, hogy a munkám is a számítógéphez köt: a monitor előtt írok, olvasok, kutatok, számítógépen vágok videókat és podcastokat, és persze a képernyő a kapcsolattartás egyik legfontosabb színtere is. Hát ez az, ami ebben az egy hétben bizonyosan felborul majd.

Az egyhetes emberkísérlettől, amire vállalkoztam, azt várom, hogy visszanyerem legalább a szabadidőm egy részét, valahogy úgy, mint tavaly, amikor a nyaralásom idejére hirdettem digitális detoxot. Most viszont erősebb lesz a kísértés: munkára ugyanis lehet és kell is használnom a képernyőket, a feladat az, hogy még egy átkattintás erejéig se kalandozzak el, és hiába nagy a csábítás, hogy legalább mások telefonján bámuljam a shortokat, ne engedjek neki.

Tehát egy hétig Analóg Giziként folytatom a pályafutásom, hogy legalább felmérjem, mennyire egészségtelen a kapcsolatom a képernyőkkel, abban ugyanis szakvélemény nélkül is biztos vagyok, hogy túl szoros. Egy hét viszont elég lesz rá, hogy felmérjem, mi hiányzik, mennyire racionális ez a hiány, és persze azt is át tudom gondolni majd, hogy valóban szükségem van-e arra, ami hiányzik nekem.

A 0. nap bejegyzése pedig már olvasható is:

Forrás