-- Olvasási idő kb.: 6 perc és 45 másodperc
Mostantól már annak is egyértelmű lesz, hogy Kína űrkutatási nagyhatalom, aki eddig a NASA bűvöletében élt, és esténként egy plüss Neil Armstrongot szorongatva aludt el – gondoltam magamban, ahogy a Magyar Tudományos Akadémia frissen felújított, nyáriasan meleg dísztermében ültem péntek délután egy kínai-magyar űrkutatási együttműködést bemutató eseményen, amelynek végén plüsspandákat osztogattak ajándékba.
Ritkán fordul elő, hogy egy szigorúan koreografált rendezvény, ahol diplomaták, kormányzati szereplők és akadémiai tisztségviselők kimért beszédeket tartanak fiatalok előtt, komoly jelentőségre tegyen szert. Az Irány a Mennyei Palota! című, űrbeli tanórát bemutató esemény, aminek során a Tienkung űrállomáson dolgozó tajkonauták magyar diákok és hallgatók kérdéseire válaszoltak, ezen kivételek közé tartozik.
Kínában az elmúlt években sok millió diák élhette már át azt az élményt, hogy saját nemzetük űrhajósai a 2021-ben felbocsátott Tienkung fedélzetéről mesélnek nekik az űrállomásról, az ott zajló munkáról, és űrbeli életükről. Magyar viszonylatban viszont a kínai nagykövetség által az MTA-nál kezdeményezett oktatási és tudománykommunikációs együttműködés új és egyedi lehetőségnek számít, mondta kérdésünkre Kiss Áron, az esemény egyik szervezője és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóintézetéhez (CSFK) kötődő, az együttműködés szakmai hátterét biztosító Svábhegyi Csillagvizsgáló ügyvezetője.
Az eseményen levetített közel félórás űrbeli tanóra az ázsiai ország nemzetközi együttműködésekre való nyitottságát fejezi ki, mondta Kiss, és annak elkészítését a Kínai Emberes Űrügynökség (CMSA) láthatóan komolyan vette: a Sencsou–20 legénysége, Tung Csen (Chen Dong), Csung-zsuj Csen (Chen Zhongrui), valamint Csie Vang (Wang Jie), mint megtudtuk, még a magyar nevek kiejtését is gyakorolták. Az űrbeli tanóra premierje jó alkalom volt a kínai és magyar kultúra megjelenítésére is.
A magyar fiatalok kérdései lenyűgözték a Kínai Emberes Űrügynökséget
Azoknak viszont, akik a Tienkung alapos bemutatására, súlytalanságban pörgő űrhajósokra vagy bármilyen spontaneitásra vártak, csalódniuk kellett, de ez egyszerűen nem a híresen kockázatkerülő és még mindig sokszor titkolózásba burkolózó kínai űrprogram stílusa.
A meglepetést ehelyett a magyar fiatalok szállították, akik olyan kérdéseket és kísérleti terveket adtak be, amik színvonala nemcsak az őket elbíráló magyar szakembereket nyűgözte le, hanem még a Kínai Emberes Űrügynökséget is, mondta Szabó Norton, az ELTE Csillagász mesterszakának hallgatója, a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet obszervatóriumi asszisztense, aki részt vett az ország minden régiójából érkező, általános iskolás, középiskolás, főiskolai, valamint egyetemi hallgatók által beadott pályázatok értékelésében.
A március elejéig beérkezett több mint 100 kérdésből a szakmai zsűri a legkreatívabb és oktatási szempontból legjobb 15-öt, a 40 kísérleti tervből pedig 3-at továbbított a CMSA szakembereinek, akik ellenőrizték azokat, és eljuttatták őket a Sencsou–20 legénységének. A diákoknak és hallgatóknak a pályázati kiírás szerint az űrkutatást, valamint az űrbeli élet mindennapjait érintő kérdéseket kellett feltenniük, valamint olyan ötletes, de az űrállomáson elérhető eszközökkel megvalósítható kísérleteket kellett kitalálniuk, amivel bemutathatók egyes, csak súlytalanságban tapasztalható jelenségek. A pályázati felhívást direkt tágan fogalmazták meg, mondta Szabó, hogy a fiatalok olyan kérdéseket tehessenek fel, amik tényleg érdeklik őket.
Az egyik népszerű téma a Föld körül keringő űrszemét által a Tienkungra jelentett veszély és az ellene történő védekezés volt. Csung-zsuj Csen elmondta, hogy 36 ezer, 10 centiméternél nagyobb űrszemétdarabka kering a Föld körül, a puskagolyó sebességének 10-szeresével, és már egy parányi szemcse is súlyos károkat képes okozni. Az űrállomás aktív kitéréssel védekezik a nagyobb méretű űrszemét ellen, aminek nyomon követését földi radarok és optikai megfigyelőrendszerek biztosítják.
Ha pedig fennáll az ütközés kockázata, riasztják az űrhajósokat és az űrállomás hajtóműveinek segítségével megváltoztatják a Tienkung pályáját. Az űrállomáson emellett passzív védőburkolat is található, amit a kulcsfontosságú részeken külön megerősítettek – ehhez Csung-zsuj és tajkonauta társai első űrsétájukon négy védőpanelt is telepítettek.
Az, hogy a magyar diákok és hallgatók által írt kérdések jó része kifejezetten szakmai volt, Szabó szerint az űrkutatásra irányuló globális és hazai figyelemnek köszönhető, valamint annak, hogy a világűr titkainak megismeréséhez a fiatalok könnyen tudnak kapcsolódni. Ez az űrbeli tanóra, ha lerántjuk róla a tudománydiplomáciai és geopolitikai törekvéseket, pontosan ennek a kapcsolódásnak az elmélyítését, valamint a lelkes fiatalok felkarolását célozta – látszólag sikerrel.
Kovács Bence, a székesfehérvári SZC Széchenyi István Műszaki Technikum diákja azt mesélte nekünk, hogy kérdésének legjobbként és kísérletének legjobbak közt történő díjazása megerősítette abban, hogy helye van az űriparban, és arra sarkalja, hogy tartson ki az álmai mellett. Az űr iránti érdeklődés már kiskorában, egy űrhajósokat és űreszközöket bemutató könyv hatására kialakult benne, és ma már az űrkutatást népszerűsítő magyar YouTube csatornákon követi a terület, köztük a kínai űrprogram friss fejleményeit. Kovács hangrezgéses kísérleti koncepciója, amit Szabó az egyik legkreatívabbként emelt ki, azt tesztelte volna, hogy egy súlytalanság állapotában lebegő folyadékgömb hang hatására milyen móduszokat vesz föl.
Legalább ennyire kreatív volt Hlavaty Sára, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumának diákja, akinek kérdése az űrutazás egyik kevéssé ismert élettani hatását firtatta. A normál földi gravitáció összenyomja a gerinc csigolyáit, a Föld körüli pályán viszont a súlytalanság hatására az űrhajósok gerince meghosszabbodik – ő azt akarta megtudni, hogy ez mekkora mértékű, és az űrhajósok megérzik-e. A budapesti diák a jövőben csillagászattal szeretne foglalkozni, és ehhez már jó úton jár, mivel szabadidejében a Svábhegyi Csillagvizsgálóban önkénteskedik.
Kovács kísérletét végül az űrhajósok az űrállomáson tapasztalható zaj miatt nem tudták megfelelően elvégezni, és eszközhiányból, vagy más okokból kifolyólag hasonlóan járt a többi magyar javaslat is – így ezek bemutatása helyett hasonló, a Tienkungon korábban lefolytatott kísérleteket láthatott a közönség. Az esemény végén a legjobb kérdéseket és kísérleteket beküldő diákokat oklevelekkel, ajándékokkal, köztük egy elmaradhatatlan plüsspandával díjazták. Emellett a legjobb kísérletek kidolgozói ellátogathatnak majd a Mátrában található Piszkéstetői Obszervatóriumba – innen fedez fel Sárneczky Krisztián magyar csillagász rendszeresen kisbolygókat és üstökösöket.
Maximumon pörög a második űrverseny
„Kína és Magyarország kölcsönösen megbízható jó barátok és partnerek – mondta Gong Tao, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének rendkívüli és meghatalmazott nagykövete – aminek keretében dinamikusan fejlődik a tudomány-technológiai együttműködésünk is”.
A nagykövet elmondta, hogy az ázsiai ország elkötelezett a tudományos eredmények globális megosztása iránt és az űrkutatás fejlődését Magyarországgal és más partnerekkel együtt szeretnék a jövőben előmozdítani. Az eseményen a magyar kormányt (ami a szervezők szerint nem szólt bele a tudományos szinten folyó projektbe) Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára képviselte. Bódis azt hangoztatta, hogy Magyarország új űrkorszakba lépett a kormány befektetéseinek köszönhetően, és nagyrészt ennek zászlóshajójáról, a HUNOR magyar űrhajósprogramról beszélt, aminek keretében napokon belül fellőhetik a második magyar űrhajóst, Kapu Tibort.
Hudecz Ferenc professor emeritus, az MTA alelnöke a kínai űrkutatás fejlődését méltatta beszédében. Mint mondta, Kína a világ vezető nemzetei közé zárkózott fel az űrkutatás terén, és sokat tesz a világűr felfedezésének népszerűsítéséért. Kína az elmúlt években nemcsak az emberes űrprogramjával, hanem robotszondás Hold– és bolygókutató programjával is egyre kiemelkedőbb, néha az Egyesült Államokéval rivalizáló sikereket ér el. Két szondájuk is visszajuttatott holdi kőzetmintákat a Földre, az USA után másodikként küldtek sikeresen leszállóegységet a Marsra, és legutóbb májusban útnak indították a Tienven–2-t, aminek köszönhetően Kína lehet a harmadik ország, ami kisbolygó mintákat gyűjt.
Apropó, amerikai űrkutatás. Donald Trump elnök nemrég visszavonta az emberes Hold- és Mars-expedíciót is támogató Jared Isaacman jelölését az amerikai űrhivatal élére, és 2026-os költségvetési tervezete, ha átmenne a kongresszuson, lényegében aláírná a NASA halálos ítéletét a földmegfigyelő, bolygókutató és az űrtávcsövekért felelős asztrofizikai programok drasztikus megvágásával – és akkor még nem beszéltünk az amerikai tudományt szorongató egyéb katasztrofális forráselvonásokról és intézkedésekről.
Eközben az elmúlt napokban Trumpnak és korábbi legnagyobb támogatójának, a SpaceX vezérigazgató Elon Musknak egészen drámai módon váltak el útjai. A milliárdos egy ponton az elnök fenyegetőzésére válaszul azt is belengette, hogy azonnal nyugdíjazza a Nemzetközi Űrállomásra amerikai űrhajósokat fuvarozó Dragon űrhajót. Ha ezt a totális őrületet nézzük, tényleg nem nehéz a kommunista országot – a kínai hatalom vágyainak megfelelően – a kiszámíthatóság szigetének és ideális partnernek tekinteni, amivel lassan célszerűbb tudományos kapcsolatokat kialakítani, mint az USA-val.
A kínai fél már említett is olyan konkrét projekteket, amiben örülnének magyar szakemberek szerepvállalásának, mondta Kiss, többek közt a kínai holdprogram terén. Ez nem lenne kirívó Európában: a Csang-o–4 holdszondán német, holland és svéd műszerek is utaztak, és az Európai Űrügynökség (ESA) a Kínai Tudományos Akadémiával közösen épít jelenleg egy napmegfigyelő műholdat. Ennek alapján az űrbeli tanóra pénteki bemutatója inkább egy elmélyülő kínai-magyar űrkutatási együttműködés kezdete lehet, mintsem egyszeri akció, amivel Kína finoman egyértelműsíti, hogy megérkezett a világ vezető űrhatalmai közé.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
