-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 1 másodperc
Nagyjából 1955 és 2015 között a popzene különböző alfajai egyéb mellékes célok mellett alapvetően fiatal férfiak vágyainak kifejezését szolgálták. Az alkotók korából és neméből egyenesen következett, ahogy ez a legvilágosabban a Ramones együttes munkásságán figyelhető meg, hogy ez jellemzően a mit szeretnék/mit nem szeretnék dichotómia mentén mozgott.
A felületes megfigyelők szerint a fiatal férfiak a popzenében a Beatles I Want to Hold Your Handjétől a 2 Live Crew Face Down Ass Upjáig alapvetően ugyanazt szerették volna. És ezen olyan, korszakuk és a műfaj határait feszegető művészek sem változtattak, mint a Velvet Underground a konvencionális nemi szerepeken való túllépéssel, vagy a Cannibal Corpse a kényszeres megbotránkoztatással.
Volt azonban ebben a hatvan évben egy eddig sajnálatosan kevéssé vizsgált daltípus, amelyben a fiatal férfiak nem a vágyaikról meséltek, hanem elégedetten megállapították, hogy na, ez egy fasza nap volt. Az alultanulmányozottság fő oka talán az, hogy annak ellenére sem sikerült háromnál több ilyen dalt találnom, hogy évek uta kutatok utánuk.
A három dalt nemcsak az köti össze, hogy egyaránt jó napokról szólnak, hanem hogy bár a világ más-más pontjain, egészen eltérő szociokulturális környezetben születtek, gyönyörűen bemutatják, hogy a világ összes fiatal férfija nagyjából ugyanazt tartja jó napnak. Glasgowban, Los Angelesben, Granadában és ezeken túl is.
Három műtárgyunk közül minden bizonnyal a legelsőt ismerik a legtöbben a 444 olvasói közül. Ice Cube 1992-es, It Was a Good Day (Ez egy jó nap volt) című száma a rap egyik alapvetése. Akkor született, amikor Ice Cube első együttese, a nyugati parti gangsta rap és az amerikai szülők idegesítésének legsikeresebb együttese, az N.W.A. szétesése után annak helyére a g-funk lépett.
A g-funk témáiban maradt az N.W.A által lefektetett alapoknál („life ain’t nuthin’ but bitches and money”), viszont zeneileg annak nyers alapjai helyett a popzene történetének legfülbemászóbb műfajaiból, például a névadó funkból és yacht rockból vett hangmintákra építkezett. Ebben, ahogy Talib Kweli, a két generációval későbbi, meglehetősen jól képzett rapper megjegyezte, alapvetően a Sex Pistols-féle brit botránypunkra hasonlított. Akárcsak Johnny Rotten, Dr. Dre is – aki az N.W.A-ben Ice Cube társa volt, majd a g-funk keresztapja lett – arra jött rá, hogy a siker titka, ahogy Kweli találóan megfogalmazta, „felháborító dolgokat mondani ismerős dallamokra” („offensive shit over familiar beats”).
Második dalunk a spanyol Los Planetastól az Un Buen Día (Egy jó nap). A 2000-ben megjelent szám a granadai, tehát a nagy spanyolországi popközpontoktól (Madrid, Barcelona, Baszkföld) távol alakult együttes legnagyobb slágere. Spanyol nyelvterületen kívül kevesen ismerik, ott viszont minden fellépésükön ezrek ordítják az elsőtől az utolsó betűig nemcsak az együttes, hanem a spanyol indie rock/pop egyik legnagyobb slágerét. A dal annyira népszerű, hogy egyszer még az abban említett focista, a kifinomult zenei ízléséről ismert Gaizka Mendieta is eljátszotta velük egy fesztiválon.
Az indie a g-funknál nehezebben definiálható műfaj. Szinte kizárólag fehér, angolszász fiatal férfiak játsszák klasszikus rockzenekari felállásban az 1980-as évek elejétől. Együtteseik további közös nevezője, hogy sokat köszönhetnek a már említett Velvet Undergroundnak. A műfaj nagyjából az ezredfordulón volt a csúcson, amikor a csapból is indie folyt – még Granadában is. A műfaj Magyarországon ismertebb angolszász képviselői között több is van, amelyik nagy hatással volt a Los Planetasra, az Un Buen Día zenéje például a műfaj egyik csúcszenekara, a Pavement egyik csúcsszámával, a Range Life-fal rokonítható, golfozós videóklipje pedig egy másikkal, a Dinosaur Jr. Feel the Painjével.
Utolsó dalunk a skót Arab Strap 1996-os The First Big Weekendje (Az első nagy hétvége). Harmadik előadónk a legnehezebben elmagyarázható-kategorizálható. Malcolm Middleton (zene) és Aidan Moffat (motyogó énekszerűség) duóját is gyakran betuszkolják az indie-skatulyába, pedig ők a klasszikusabb gitárzenétől jó messze álló, zeneileg és szövegileg egyaránt nagyon komplex dalokban mesélnek a glasgow-i mindennapokról. Olyan erős skót akcentussal és egzotikus tájszavakkal, hogy szövegkönyv és skót–angol szótár nélkül csak foszlányokat lehet érteni a dalaikból.
Az Arab Strap azt a popzenében végképp ritka mutatványt is meg tudta ugrani, hogy első korszakában a fiatalságról, majd tízéves szünet után újraindított karrierjük második felvonásában az öregedésről meséltek ugyanolyan éleslátátással, Ezt a fiatalkori és az időskénti csajozásról szóló dalaik illusztrálják a legszebben, de Moffat, az utóbbi évtizedek egyik nagy brit dalszerzője egy másik formációban megírta minden idők temetési dalát is. Ice Cube-ot bírom, a Los Planetast szeretem, az Arab Strapet imádom, a First Big Weekend pedig életem egyik nagy himnusza, eredeti és 2016-os, döngölős remixében egyaránt.
Bár nekem az Arab Strap dala a kedvencem, mindhárom produkciónak bőven van annyi elkötelezett rajongója, hogy zabhegyezve megfejtsék, pontosan melyik napról van szó. Illetve pont a First Big Weekend esetében nincs szükség ilyen detektívmunkára, mert az abban említettet focimeccsre egyértelműen 1996. június 15-én, egy szombati napon került sor. Bár a dal a gondtalan fiatalságra jellemzően egy hosszú hétvége eseményeit dolgozza fel, június 13. csütörtök estétől egészen június 17. hétfő délutánig, a szombat egyértelműen a megénekelt periódus csúcspontja.
Az Un Buen Díában nem említenek dátumot, de a lelkes rajongók a dalban felbukkanó sporthírek nyomait követve arra jutottak, hogy egy vasárnapról, nevezetesen 1998. február 15-éről van szó. Ice Cube jóval ismertebb, mint a másik két produkció, és az It Was a Good Day-ben kevesebb fogódzkodót ad, így máig folyik a vita, hogy pontosan melyik napról rappel benne. A többség által elfogadott megfejtés szerint 1992. január 20. hétfőről van szó, de sokan inkább 1988. november 30-ára eszküsznek. Az előbbi egy hétfő, az utóbbi egy szerda volt, így legalább abban biztosak lehetünk, hogy szemben a másik két dallal itt egy sima hétköznap eseményeiről van szó.
