-- Olvasási idő kb.: 1 perc és 16 másodperc

„Az autós bejárati kapu eddig háromszor vagy négyszer romlott el, mert alulméretezték a technikát, a súlya egyszerűen lehúzza, és leér a földre, ha kinyílik. Volt, hogy megakadt, visszaindult, és nekicsapódott egy autónak. Ez meg itt az elektromos autók töltője, de egy percet sem működött, mióta átadták a házat”.

Még csak most léptünk be a siófoki apartmanház kertjébe, de máris öntik ránk a lakók a problémákat. Amerre nézünk, mindenről eszükbe jut valami hiba.

Garázsajtók az épület aljában? Egy csomóból kihagyták a kézi vésznyitókat, áramszünetben se ki, se be.

Lábazat? Körbe mállik a vakolat, mintha vizesedne.

Kerti játszótér? Kiderült, hogy életveszélyes, nem EU-kompatibilis, elvileg nem lehetne használni.

Flex sikít fel hirtelen, fel kell emelnünk a hangunkat, hogy halljuk egymás szavát. A lakók arca meg sem rezdül. Csak az eddigi három év alatt szinte soha nem működött medencét javítják.

A Balaton partjától pár méterre vagyunk, egy három éve átadott 83 lakásos társasházban, a luxusapartmanként hirdetett Római házban.

Nem túl gyakori, hogy egy luxusépítkezés bekerüljön az újságba, ha az nem teszi tönkre a környezetét, vagy nem egy NER-es közpénzszivattyúzás végeredményéről van szó, de ennek a háznak a története többszörösen is tanulságos.

A Balaton déli partjának beépítésébe enged betekintést. Hogy milyen
minőségben terveződik meg és épül fel egy luxusnak hirdetett apartmanház Magyarország fő nyaralóhelyén, ráadásul úgy, hogy a beruházó nem ismeretlen, és hogy mennyire nem garancia a nyugodt pihenésre vagy befektetésre az, ha valaki minimum 60, vagy akár 100 millió forintot is tud erre áldozni. És tanulságos az is, hogy mire megy Magyarországon valaki, aki belenyúl egy olyan beruházásba, amivel elégedetlen, majd úgy dönt, küzdeni fog a javításokért és egy esetleges kártérítésért.

Forrás