-- Olvasási idő kb.: 3 perc és 17 másodperc

Veszélyben van a kakaó, és emiatt veszélyben van a csokoládé is. A kutatók már évek óta kongatják a vészharangot: 2024 elején, a betakarításkor attól volt hangos a sajtó, hogy a kakaó ára 400 százalékkal növekedett, ami begyűrűzött az édességpiacra is, áremelkedést és minőségromlást okozva.

De van, ami még annál is szörnyűbb, mint az áremelkedés, mégpedig az, hogy a klimatikus viszonyok változása egyenesen a kakaóültetvények pusztulásával fenyeget. Az a kakaó ugyanis, amit ma ismerünk és szeretünk, meglehetősen érzékeny növény, és a globális felmelegedés éppen ott hagy súlyos nyomokat, ahol termesztik. Elefántcsontparton, Ghánában, Kamerunban és Nigériában az emberi tevékenység már legalább 6 héttel megnövelte a forró napok számát (azokat, amikor az átlaghőmérséklet 32 Celsius-fok fölé emelkedik), ezek pedig ártanak a termelékenységnek, ez a hőmérséklet ugyanis már túl magas a kakaónak. Márpedig a felsorolt országokban állítják elő a világon feldolgozott kakaó kétharmadát.

Szárazság, esőzések – a kakaónak semmi sem jó

A kakaó termesztéséhez ma már szinte lehetetlen ideális körülményeket találni. A felsorolt nyugat-afrikai országokat az utóbbi években súlyos aszályok sújtották, máskor pedig a heves esőzések miatt romlott a terméshozam. Az amazóniai esőerdőkből származó növény élőhelyeit ráadásul egyszerre sújtják ezek a természeti katasztrófák, az emberi tevékenység közvetlen hatásáról nem is beszélve; az erdőirtások tönkreteszik a fáknak ideális talajt.

Ilyen zord körülmények között kellene a folyamatos igényeket kiszolgálnia Dél-Amerikának, Ázsiának és Afrikának, ami lehetetlen, és a terméshozam visszaesése meglátszik az árakon: a szűkülő alapanyagpiac 2024-ben drasztikusan felverte a kakaó eladási árát. Az ENSZ által közölt adatok alapján a tavalyi év elejére hirtelen 136 százalékkal nőtt a kakaó eladási ára, majd 2024 és 2025 között még tovább emelkedett.

Az időjárás mellett a Guardian februári cikke szerint a lisztharmat, az illegális bányászat és a csempészet is a termésátlagot rontó tényezők közé sorolható. A kakaótermesztés visszaesése ráadásul nemcsak a csokifogyasztóknak jön rosszul: mivel jellemzően a legszegényebb országok lakói élnek kakaótermesztésből, az ő helyzetük is egyre kilátástalanabb, ahogy zsugorodik a termelés. Számukra nem igazán adódik más munka a térségben, ezért a megélhetésük forog kockán.

Nem reménytelen a helyzet

Az igazság az, hogy a kakaó- és csokoládéhelyzet nemcsak az édesszájú átlagembert foglalkoztatja, hanem a kutatókat is, őket viszont az élvezeti érték mellett a szakmai kihívás is vonzza. Mary Napier élettudományi stratéga májusban egy TEDx-előadásban beszélt arról, hogy a kakaó nagyon sokat taníthat az emberiségnek alkalmazkodásról és rezilienciáról. Szerinte a kukoricához vagy a ma ismert búzához hasonlóan a kakaónövény nemesítésével ellenállóbbá lehet tenni a csokoládé alapanyagát, ami így alkalmazkodhatna a magasabb hőmérséklethez és a megváltozott klimatikus viszonyokhoz.

Ehhez azonban olyan eszközökhöz lenne szükséges folyamodni, mint a 2020-ban Nobel-díjat érdemlő CRISPR/Cas9 génszerkesztési eljárás, ami szabadabbá és egyszerűbbé tehetné a növénynemesítési folyamatokat is anélkül, hogy élettani veszélyeket jelentene.

Ezek a módosítások tehát egyáltalán nem ördögtől valók, a szakember szerint a ma étkezési céllal termesztett kukoricát szinte teljesen elpusztították volna a kórokozók, ha nem használják ki a modern genomikai eredményeket. Hasonló a helyzet egyébként a banánnal is, amit szintén fenyeget a felmelegedés, pedig a csokoládéhoz hasonló a népszerűsége. És ha mindez nem lenne elég, arról már 2021-ben írtunk a Qubiten, hogy a kávékülönlegességek is veszélyben vannak a klímaváltozás miatt.

A világ boldogabbik felén

Bár Európában egyáltalán nem ideálisak a körülmények a kakaótermesztéshez, a fogyasztáshoz annál inkább: itt van fizetőképes kereslet és gyártás is, a svájci és az alpesi csokoládékészítési hagyományokkal pedig szinte bármit el lehet adni a reklámokban.

A legnagyobb fogyasztókat tömörítő listára nem is nagyon fértek fel Európán kívüli országok, az Egyesült Államok, Új-Zéland és Oroszország kapott még helyet, miközben a kakaó termelése túlnyomó részt Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsia egyes részein zajlik. Ennek ellenére a fogyasztó országok is tehetnek a csokoládé megmentéséért, ugyanis a kakaónak leginkább a szárazság és az átlaghőmérséklet drasztikus emelkedése árt, ennek megfékezését pedig részben a kibocsátás csökkentésével, részben a már a légkörbe juttatott szén-dioxid megkötésével lehetne elérni, és ezekben a fejlett régiók is részt vállalhatnak – ha nem is elegendő mértékben, de vállalnak is.

Egyelőre viszont inkább csak az intő jelek gyűrűztek be az európai és észak-amerikai fogyasztókhoz, akik áremelkedéssel és a termékek méretének csökkenésével találkoznak a polcokon.

Forrás