-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 32 másodperc
Egy ukrán, egy lengyel, egy szlovák és egy grúz bemegy egy kocsmába – kezdődhetne a vicc, de ez nem egy vicc kezdete volt, hanem egy kétnapos szimpóziumé, amit a Kritikus Kultúra Csoport szervezett a Budapest belvárosában lévő Három Holló kulturális központ pincéjébe. A Három Holló amellett, hogy kulturális központ, kávézó is, de kellő rutinnal az ember már tudja, hogy szinte minden kávézó lehet kocsma, csak eléggé kell akarni.
A kultúra mai szerepéről és feladatairól szóló szimpóziumot a kávézó pincéjében tartották, és nem véletlen, hogy az előadók külföldről érkeztek: „Barátokat kerestünk és velük együtt alternatívákat”, írja KK az esemény meghívójában, ennek megfelelően a meghívottak „olyan országokból érkeznek, amelyeket háború, népirtás, szélsőjobboldali ideológia, nacionalizmus, nem demokratikus törvényhozás érintett vagy érint”. Yuliya Yurchenko ukrán közgazdász, a Greenwichi Egyetem oktatója az ország fenntartható újjáépítéséről beszélt; Adam Straka filmesztéta a szlovák Otvorena Kultúra! (OK!) mozgalmáról; Jakub Dabrowski lengyel művészettörténész a PiS alatti kultúrpolitikáról és a 2023-as választások utáni változásokról; Giorgi Rodionov grúz művész pedig az ottani ügynöktörvényről, a szólásszabadságról, az LMBTQ-jogokról és a hegyi népek barátságáról.
Az orosz hússaláta
Ebből a felállásból már csak az orosz hússaláta hiányzott, de a program mégsem esett szét: Yurchenko előadásának kivételével szinte mindenki az ügynöktörvénnyel, az LMBTQ-jogok elnyomásával és a közmédia leuralásával foglalkozott – mármint nem a magyarországi állapotokkal, hanem az adott országhoz tartozókkal. Az eseménynek különös hangulatot adott a május 13-án Halász János fideszes képviselő által benyújtott, a „közélet átláthatóságáról” szóló törvénycsomag, aminek értelmében (ha elfogadják) könnyen lehet, hogy a jövőben elbúcsúzhatunk a hasonló eseményektől, pláne, hogy az eseményt a Holland Királyság Nagykövetsége támogatta.
De félre az ügynökvádakkal: kit érdekel egyáltalán a kultúra ezekben a turbulens időkben? Úgy tűnik, azokat, akik művelik, akik fogyasztják, és akik úgy általában foglalkoznak a közélettel, a kultúra ugyanis nemcsak a kultúráról szól. Yurchenko szerint azért is nehéz terep ez, mert nehezen monetizálható, de nehezen monetizálható az is, hogy milyen károkat okozott a háború Ukrajnában – ezek egyelőre felmérhetetlenek, a kahovkai gát felrobbantása által okozott károk pedig felmérhetetlenek. A helyreállítás nehéz és költséges lesz, és nem is feltétlenül a kapitalista logikát kell majd követnie, Yurchenko szerint ugyanis a hamari megtérülés reménye esélytelen egy olyan országban, amelyet ennyire megtépázott a háború, egy szolidárisabb és egalitáriusabb építkezés viszont idővel meghozhatja azt az eredményt, amiért még a befektetőknek is csábító lehet.
Yurchenko előadása viszont kicsit kilógott a rendezvény keretei közül, és nem is volt elég idő rá, hogy egy ilyen komplex gazdasági (politikai, kulturális stb) témát alaposan körbe lehessen járni, a többiek előadásában viszont nem volt semmi meglepő, mármint a magyar hallgatóság számára: olyan jelenségekről beszéltek, amelyeken mi már vagy túl is vagyunk, vagy épp a kellős közepén tartunk. A szlovák, a lengyel és a grúz recept is kísértetiesen hasonlít a magyarhoz, már amennyiben ebben az esetben (a szuverenitásvédelmi és gyermekvédelmi törvény esetében) egyáltalán lehet magyar receptről beszélni. A recept egyébként rém egyszerű: mindent be kell tiltani.
Tiltani, tiltani, tiltani
Vagy hát majdnem mindent, illetve mindent, ami nem tetszik a hatalomnak, de ez a gyakorlatban azért nem ilyen egyszerű. Adam Straka szerint az OK!, az alulról szerveződő kulturális felkelés igenis szálka a hatalom szemében, ami ezért nem tud azt tenni a szlovák kulturális élettel, amit csak akar, Dabrowski szerint pedig a PiS kultúrpolitikája esetében pedig alaposan visszanyalt a fagyi, mert a kormányváltás után ebben is radikális változások következtek be (nem feltétlenül jó irányba: voltak olyan lépések, amit Dabrowski is kritizált). Rodionov drámai változtatásokról beszélt, de arról is, hogy ezeknek nemigen volt eredménye: az orosz mintára bevezetett ügynöktörvénynek sem volt semmi hatása, de az amerikai mintára bevezetett után sem vontak senkit felelősségre, aki külföldi támogatást kap, valószínűleg azért sem, mert Grúziában külföldi pénzek nélkül megállna az élet, annyira, hogy még a törvény szövegét ismertető honlap is a USAID pénzéből készülhetett csak el.
A törvényt Lánczi Tamás szerint Magyarországon nem orosz, hanem amerikai mintára terjesztették be, de épp ugyanez volt a helyzet Grúziában is. Más országokkal is találunk hasonlóságokat: Dabrowski szerint Lengyelországban is kiemelt célpontnak számítottak az LMBTQ közösség tagjai, ahogy Szlovákiában is. Straka szerint Szlovákiában az OK! kulturális mozgalmat még azzal is megvádolták, hogy ők a felelősek a Fico ellen elkövetett merényletkísérletért. Ezért nem vállaltak felelősséget, ellenben egy csomó múzeumigazgatót és színházi dolgozót sikerült mozgósítaniauk.
Lengyelországban viszont az építkezés zajlik: nem minden büdös, amit az előző kormányzat támogatott, legalábbis Dabrowski szerint nem. A PiS ugyan leuralta a lengyel kultúrpolitikát is, de legalább foglalkozott vele, ami egyébként nem jellemző, a kormánypárt hibáit pedig helyre kell tenni, de mindent a maga helyén, és nem szabad az uralkodó pártnak elragadtatnia magát – mondta Dabrowski.
Rodioniov már pozitívabb hangvételt ütött meg: szerinte nincs még veszve a remény, Grúziában is kitartanak az emberek, ezért pedig nagyrészt a művészek a felelősek, akik a kormány elleni tiltakozás élére álltak, és ki is tartanak ott, amíg muszáj nekik. Rá is érnek: a tüntetések alatt nincsenek nagy koncertek vagy színházi előadások, az ismert arcok pedig segítenek abban, hogy többen menjenek ki tüntetni egy olyan törvény ellen, ami most már itt van Magyarországon is a kapuban, csak az a kérdés, hogy mennyire veszik majd komolyan.
Az eseményt szervező Kritikus Kultúra Csoport egyik tagja munkatársunk, Nagy Gergely.
* * *
Erős témát választottunk megint, az immár 105 éves trianoni béke körülményeit, traumáját, máig ható geo- és nemzetpolitikai következményeit, valamint modernizációellenes hatásait vizsgáljuk a júniusi, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, exkluzív tudományos estünkön, a tizenegyedik Qubit Live-on.
Velünk lesz Ungváry Krisztián történész, egyetemi tanár, lapunk állandó szerzője, Ablonczy Balázs történész, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense, Hatos Pál történész és jogász, az Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Intézetének vezetője és Török-Illyés Orsolya erdélyi származású színművész. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
