-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 19 másodperc
Az ország legnagyobb részén alig lesz aszálymentes év, a súlyos aszályok gyakorisága pedig a mai átlagnak akár a többszöröse is lehet néhány évtized múlva – állítja az ELTE Meteorológiai Tanszékének három kutatója a Másfélfokon pénteken publikált gyorselemzésben.
Szabó Péter éghajlatkutató, Kis Anna meteorológus és Pongrácz Rita meteorológus- hidrológus szerint az 1901 óta a tizenkettedik legszárazabb tél után ugyan az átlagosnál csapadékosabban indult a tavasz, de aztán az elmúlt három hónapban a záporok által időnként érintett kisebb területeket leszámítva „az ország nagy részén a megszokott mennyiség mintegy harmada hiányzik”.
A 2022-eshez hasonlóan aggasztó a helyzet
Az ELTE kutatói az EU Copernicus programjának Erdőtűz Veszélyjelző Rendszerében alkalmazott, a talaj felső 10–20 centiméteres rétegének nedvességállapotát jellemző szárazsági mutatót vizsgálták. Ebből kiderül, hogy „2022 nyarát a Dunától keletre már eleve komoly aszályos állapotokkal kezdtük, amelyek azután csak tovább súlyosbodtak. 2024-ben ezzel szemben inkább csak a déli határ mentén volt kisebb aszály június közepén, és az ország többi részén jó kilátásokkal vágtunk neki a nyárnak. Idén újra a 2022-eshez hasonló a kiinduló helyzet, azzal a különbséggel, hogy már a Kisalföldön is aszályos állapotokkal kezdjük a nyarat”.
A mezőgazdaság miatt az aszály szempontjából különösen érzékeny Alföldön és a Kisalföldön csak a szokásos csapadék fele hullott le. A kutatók szerint a probléma mostanában kezd igazán súlyossá válni: a júniusi meleg beköszöntével a talajok szárazodása látványosan felgyorsult.
Halmozódó hiány
A gyorselemzés szerzői emlékeztetnek rá, hogy már 2021 nyarán jelentős aszály alakult ki a meleg és csapadékszegény időjárás miatt, és mivel a következő időszak csapadékhiánya sem tudta a talajnedvességet pótolni, „a 2022-es nyarat már kiszáradt talajjal kezdtük. Ebből lett aztán az emlékezetes, történelmi súlyosságú aszály 2022 augusztusára, amelynek hátteréről részletes tanulmány is született”. Bár 2023-ban a téli és a nyári félév csapadékossága miatt egészen a rekordmeleg tavalyi július-augusztusig nem alakult ki jelentős aszály, akkor a hőség miatt a talajok rövid időre gyakorlatilag a 2022-es szintre száradtak vissza. Azóta egy-két hónap kivételével elmaradt a szokásos csapadék, így, írják a kutatók, idén nyár elején „súlyos aszályos helyzetből indulunk – ami aggasztó kilátásokat jelent a nyárra nézve”.
Az alábbi ábra a Debrecen–Dunakeszi–Baja–Arad négyszöggel határolt Alföld állapotát követi nyomon.
A kutatók arra is felhívják a figyelmet, hogy a tartós csapadékhiány vagy az extrém hőség önmagában is elegendő a súlyos talajszárazság kialakulásához, együttes előfordulásuk pedig szélsőséges aszályhelyzetet idézhet elő:
„Magyarország egy aszályra hajlamos területen fekszik. Bár az éves csapadékösszeg nem csökkent drasztikusan a 20. század eleje óta, a globálisnál nagyobb felmelegedés miatt térségünkben egyre gyakoribb és súlyosabb az aszály. Az általunk korábban elemzett ún. Pálfai-index alapján a jövő kilátásai borúsak: néhány évtized múlva az ország legnagyobb részén alig lesz aszálymentes év, a súlyos aszályok gyakorisága pedig a mai átlagnak akár a többszöröse is lehet. Mindez a termőföldek kimerüléséhez, csökkenő élelmiszerforrásokhoz, növekvő inflációhoz és az elsivatagosodás miatt elvándorláshoz vezethet egy-egy térségben”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
