Szilágyi Ákos: A hatalom világában mindent imitációnak látok

-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 19 másodperc

Nehéz, személyes mélypontoktól is sűrű időszakban, összesen nyolc éven át írta legújabb, naplóverseknek is tekinthető kötetét Szilágyi Ákos költő, esztéta. A könyv címe, az Elvégre egyszerre sokat és keveset mondó a szerző szerint, hiszen az „el” mindig a távozásra, az elmúlásra utal, a „végre” azonban kétértelmű üzenetet hordoz. A „véghez” közelítünk, vagy egy sóhaj kíséretében „végre” fellélegezhetünk? – merül fel a kérdés. Húsbavágóan aktuális kötet ez, amely csaknem ötven évvel az első Szilágyi-kötet után jelent meg.

Elvesztettem egy negyven éven át tartó kapcsolatomat, elment valaki, aki az én életemnek olyan mértékben volt része, hogy kérdéses volt, hogyan tudom folytatni, túlélni. Semmi kedve ilyenkor az embernek publikálni, megjelenni, látszani, nyilvánosság előtt szerepelni. Ebben a hangulatban születtek ezek a versek.

Szilágyi Ákos végig érezte, hogy van egyfajta Arany János-i hangütés az új költeményeiben, ennek ellenére túlzásnak gondolja, hogy ezek lennének az ő Őszikék versei. „Volt egy barátom, aki, amikor megkapta a verseket, azt mondta: ezek az én Őszikéim, de Arany Jánosé duzzadnak a költői életerőtől.” A borúsabb hangulatú témák mellett fiatalkori lázadásairól, irodalmi bűneiről is őszintén mesélt Szilágyi. Pályája elején tele volt averzióval Weöres Sándor költészete kapcsán. „Nagyon kínos volt a kultúrpolitikai szituáció amelyben megjelent a Weöres-kritikám. Nem egy pária költőt cikiztem ki, hanem a korszak meghatározó szerzőjét. Feszültek a szellemi izmok, a példaképek is ezt sugallták nekem József Attilától Petőfiig, hát beleálltam.”

Szilágyi igyekszik állni a sarat költészetében a pátosszal szemben is – igaz, szerinte legalább ennyire fontos kérdés, hogy miért fordul ma már a pátosz automatikusan át giccsbe vagy önparódiába.

Hogy tudsz hitelesen beszélni, hogyha minden érvénytelen? (…) Olyan korban élünk, amelyben minden fennáll, de semminek nincs érvényessége. A kor tehát egyszerre komikus és tragikus.

Tornyosuló könyvek

A Mit forgat? rovat vendége, Lovas Rozi annak ellenére rendszeres olvasó, hogy két kisgyermek édesanyja, hogy társulatával folyamatosan járja az országot, és gyakran forgat sorozatokban vagy nagyjátékfilmekben is. Színészként sokszor szolgálnak számára mankóként a könyvek, így aztán fontosabb szerepei esetében nem csak a szövegkönyvet, hanem az eredeti művet is elolvassa.

Szilágyi Ákos: A hatalom világában mindent imitációnak látok 1 — Adrián Zoltán / 24.hu Lovas Rozi

„Van egy olyan rossz beidegződés az olvasással kapcsolatban, ha leülök olvasni akkor pár perc után bejön egy először halkabb, majd egyre hangosabb vészcsengő, hogy miért nem csinálsz valamit? Az, hogy leültél olvasni, nem jár neked, biztosan van valami dolgod. Tehát kapcsolódik hozzá egy ilyen rossz érzés, ezért mostanában az olvasásra dedikált időként tekintek, főleg napközben.”

Egyébként a forgatások közötti idő nagyon alkalmas olvasásra. (…) Rengeteg könyv tornyosul otthon, a legelejétől kezdve olvasunk a gyerekeknek is. (…) Van egy kis bizalmatlanságom a gyerekkönyvek felé, mert irgalmatlan mennyiség van, ömlesztve jönnek. Mi is egy kicsit kritikusak vagyunk a férjemmel, hogy mi az, amit jónak tartunk. Nemcsak irományilag, történetileg is.