-- Olvasási idő kb.: 4 perc és 48 másodperc
Katasztrófafilmbe illő robbanással semmisült meg egy rutin földi teszt során a SpaceX Starship űrhajója, amit néhány nap múlva lőttek volna fel a világ legnagyobb rakétarendszerének tizedik tesztrepülésén. A SpaceX texasi Starbase űrközpontjában magyar idő szerint csütörtök reggel történt baleset újabb akadályt gördít a Starship program és Elon Musk Mars meghódításáról dédelgetett álmai elé.
A Starship megsemmisülése, amire közvetlenül a tesztpadhoz rögzített űrhajó földi hajtóműpróbáját megelőzően került sor, akkora tűzgömböt produkált, hogy azt még a Földtől 35 000 kilométeres távolságban, geostacionárius pályán keringő GOES–19 időjárási műhold is észlelte.
A teszt élő közvetítéséből a NASASpaceflight által kivágott videó elején még semmi sem utal arra, hogy gond lenne. Három másodperccel később az űrhajó felső részéből hirtelen nagy mennyiségű gázszerű anyag távozik, ami pillanatok alatt meg is gyullad. A robbanás másodpercekre elvakítja a kamera képét, majd a Starshipből származó szétszóródó törmelék és a lángoló tesztpad tárul elénk.
A robbanást a NASA Spaceflight űrkutatási portál kamerája lassított felvételen is rögzítette, ami alapján a tesztpad egész területe jelentős kárt szenvedhetett. Scott Manley asztrofizikus a videók elemzése alapján az X-en azt írta, hogy a probléma a Starship elülső hajtóanyagtartályában kezdődhetett. Az ebből kiszabaduló metán aztán összenyomta az alsó folyékonyoxigén-tartályt, ami aztán a hajtóanyagok összekeveredéséhez és végül a robbanáshoz vezetett.
A SpaceX másfél órával a tizedik tesztrepülésére készülő Starship felrobbanása után az X-en azt közölte, hogy a Starbase tesztpadján álló űrhajóval „jelentős anomália” történt, ugyanakkor a balesetben senki sem sérült meg. „A Starbase csapata helyi tisztségviselőkkel együttműködve aktívan dolgozik a tesztterület és közvetlen környezetének biztonságossá tételén” – írták.
A több mint 120 méter magas, teljesen újrahasználható Starship rakétarendszer két részből, a második fokozatként szolgáló Starship űrhajóból és a Super Heavy első fokozatból áll. A robbanásban csak a második fokozat veszett el, miközben a Super Heavy még június elején sikeresen teljesített egy, a mostanihoz hasonló hajtóműtesztet. Annak ellenére, hogy a Super Heavyben nem esett kár, és a SpaceX egyszerre több Starshipet is épít, a tizedik tesztrepülésre az incidens után aligha kerülhet sor még ebben a hónapban.
A második magyar űrhajós, Kapu Tibor nem a fejlesztés alatt álló Starshipen, hanem a SpaceX jól bejáratott Falcon–9 rakétáján és Crew Dragon űrhajóján utazhat a Nemzetközi Űrállomásra – legkorábban most vasárnap. A Falcon–9 eddig 493-ból 490 sikeres indításon van túl, míg a Dragon már 16 alkalommal szállított űrhajósokat a világűrbe. Eddig egyetlen emberes repülés során sem adódott probléma sem a Falcon–9-el, sem a Dragonnal, és arra, hogy ez így is maradjon, az amerikai űrügynökség (NASA) is nagyon odafigyel. Emellett ha mégis meghibásodik a rakéta, egy, a Dragonba épített rakétás mentőrendszer biztonságos távolságba menekítené az űrhajósokat.
Nem áll jól a Starship program
Bár azt, hogy pontosan mi történt, a következő napok vizsgálatai tárják majd fel, kijelenthető, hogy a Starshipre rájár a rúd a bravúros ötödik repülés óta. Az újrahasználható rakétarendszer utóbbi három tesztrepülésén minden esetben valamilyen probléma adódott az űrhajóval. A januári hetedik tesztrepülésen a Starship a világűr elérése után nem sokkal megsemmisült, majd darabjai a Turks- és Caicos-szigetek felett tértek vissza a légkörbe, ami fennakadásokat okozott a polgári légiközlekedésben is.
Ez volt az első alkalom, hogy a SpaceX a Starship űrhajó második generációs változatát (Block–2) tesztelte, ami jelentős fejlesztéseken esett át: kisebbek az elülső vezérsíkjai, teljesen áttervezték a hajtóanyagrendszerét, hővédő pajzsát és elektronikus rendszereit. Két hónappal később, a nyolcadik teszten szinte egy az egyben megismétlődött a januári forgatókönyv: a Block–2-es Starship néhány perccel a kilövés után megsemmisült, és törmeléke ismét az Atlanti-óceánban landolt, ami miatt egy időre a floridai reptereket is le kellett állítani.
A május végi, kilencedik teszten már egy fokkal jobban mentek a dolgok, és a Starship második verziója nem semmisült meg azonnal – ehelyett a hajtóművek leállítása után irányíthatatlanná vált a világűrben, majd kontrollálatlanul lépett be a légkörbe az Indiai-óceán felett, ahol a tervek szerint puhán kellett volna vízre szállnia. Ráadásul míg a hetedik és nyolcadik teszten a Super Heavy sikeresen visszatért az indítóállásra, a kilencedik repülésen, amikor a Mexikói-öbölben landolt volna, a fokozat a visszatérés lassítására szolgáló hajtóműbegyújtás közben megsemmisült.
A SpaceX és támogatói azzal érvelnek, hogy minden repülés rengeteg új adatot és információt szolgáltat, és azokat kielemezve javítani lehet a rakétarendszeren. Ez alapvetően igaz, ugyanakkor a tesztprogramnak sokkal jobban kellene állnia ahhoz, hogy a cég képes legyen teljesíteni azokat a vállalásokat, amiket az amerikai űrügynökségnek tett. A NASA még évekkel ezelőtt a Starship HLS holdkomp megépítésével bízta meg a SpaceX-et, ami a Hold körüli pályáról az égitest felszínére fuvarozná az amerikai űrhajósokat. Az újbóli holdraszálláshoz vezető Artemis–3 repülést tavaly év végén 2027 közepére tűzte ki a NASA, és erősen kérdéses, hogy addigra készen áll-e majd a HLS.
Ahhoz ugyanis, hogy a speciális holdkomp eljusson a Holdra, a NASA szerint akár 20 normál Starship fellövésére is szükség lehet, hogy Föld körüli pályán utántöltsék az űrhajót. Ehhez előbb nemcsak azt kellene a történelemben először demonstrálnia Musk cégének, hogy egy űrhajóból a másikba át lehet tölteni hajtóanyagot, hanem a Starship rendszert is gyorsan újrahasználhatóvá kell tenniük, amihez meg kell oldaniuk az űrhajó hővédőpajzs-problémáit. Közben a Starship megbízhatóságát is garantálniuk kell, ugyanis egy apró hiba a 20 tankolás valamelyike során katasztrófához vezethet Föld körüli pályán, és azt sem ártana bizonyítani, hogy a hatalmas űrhajó tényleg képes leszállni a Holdon, mert ez sokszor még apró szondáknak sem sikerül.
Musk persze nem a Holdra, hanem a Marsra szeretne Starshipeket küldeni, hogy több-bolygóssá tegye az emberi civilizációt, és felépítse azt a marsi várost, amiről tavaly beszélt a SpaceX dolgozói előtt Boca Chicában. Néhány hónappal később Musk még optimistább vállalásokat tett, és bejelentette, hogy 2026-ban legénység nélküli Starshipeket indítana a Marshoz, és ha minden jól megy, 2028-ban már űrhajósok is utazhatnak a bolygóra.
Tavaly maga Musk mondta azt, hogy az egymillió lakosú marsi város felépítéséhez és fenntartásához a 26 havonta ismétlődő indítási ablakokban egyszerre több ezer Starshipet kellene a Marsra indítani. Ha csak 1000 Starshipel számolunk, ez már akkor is nagyon rövid távon 20 ezer rakétaindítást igényelhet, 40-szer annyit, mint amennyit eddig a Falcon–9 és különböző változatai 15 év alatt teljesítettek. Ez a program jelenlegi állását elnézve még egy olyan vállalatnak is lehetetlenségnek tűnik, ami már sokszor cáfolt rá a kétkedők jóslataira.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
