-- Olvasási idő kb.: 2 perc és 46 másodperc
Magyarországon nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy az éppen regnáló kormányfő azzal fenyegetné a politikai szereplőket, és minket választókat, hogy lemond –mondjuk önként. Ahhoz sem vagyunk hozzászokva, hogy ezt a terveiben véltnél kevesebb támogatottsága, esetleg minisztereinek megcsappant együttműködő kedve miatt tenné. Aki követi a külpolitika valamelyik szegmensét az tudja, hogy Italiában nem nagy durranás egy ilyesmi miatt kialakult kormányválság.
Most éppen Giorgia Meloni, olasz kormányfő duzzog egyes minisztereivel, akiket azzal “vádol”, hogy akadályozzák a kormányt. Ennél is tovább megy, szerinte a kormányban belpolitikai árulók spionkodnak. Meglehet, hogy csak blöfföl, de az előrehozott választásokat már túl nyomatékosan emlegeti. Az azonban már nem blöff, hogy napok óta Meloni erős csalódottságát hangoztatja a kormányán belüli helyzet miatt. Frusztráltságát az általa alkalmatlannak tartott miniszterekkel való kommunikáció, a pártbeszélgetésekről való szivárogtatások és a szövetségesekkel kialakult feszültség csak növeli. A napokban Meloni már azzal fenyegetőzött, hogy előrehozott választások elé állítja az országot.
“Nem vagyok a székhez kötve. Tavaszra egy előrehozott választáson, kapok 30%-ot, és visszamegyek az ellenzékbe.”
– jelentette ki egy kormányzati megbeszélésen. Határozott és kemény hangvételű kirohanásáról elsők között a Fatto Quotidiano számolt be. Attól függetlenül, hogy már korábba is fenyegetőzött ezzel a lépéssel, most komolyabbnak és indokoltabbnak tűnik. Fémjelzi a helyzetet, hogy Melonin egyre inkább eluralkodik a személyes és a politikai fáradtság. A politikai bekerítettség, a kormányon belüli egyetértés hiánya és magánéleti nehézségek együttesen már életszerűvé teszik, hogy most valóban azon gondolkodik, hogy borítja az asztalt, ezáltal a választókra bízva a további út kijelölését. Számára az egyik legkényesebb kérdés a másként gondolkodók jelenléte a kormányon és a párton belül. A parlamenti képviselők közötti belső chat-beszélgetéssel kapcsolatos közelmúltbeli kiszivárogtatást valódi traumaként élte meg. E miatt látványos kémvadászatot robbantott ki, aminek sikere érdekében a miniszterelnök és hűségesei minden részletet elemeztek és minden követ megmozgattak. Eredménytelenül. Meloni “elvetemült becstelenek“-nek nevezte disszidenseit, “akiktől jobb megszabadulni“. A feszültségek azonban nem csak az alsóbb szintű parlamenti képviselőket érintik, hanem a kormányzat meghatározó szereplőit is. Nehezen kezelhető kapcsolatokról beszélnek olyan személyiségekkel, mint Francesco Lollobrigida, a miniszterelnök húgának egykori élettársa és Guido Crosetto, akit kemény kritikák értek azért, mert állítólag nem vett részt a Minisztertanács legfontosabb ülésein. A Palazzo Chigiben, a kormányülések hivatalos székhelyén adott interjú során Meloni emlékeztette Crosettót, az olasz védelmi minisztert, hogy “vissza kell térnie a kormányzati tevékenységekhez“, és hogy “nem mulaszthatja el, hogy a legkényesebb kérdésekben egyeztessen a kormánnyal“.
Látható, hogy a párton belüli belső problémák mellet még azzal is szembesül, hogy legközelebbi szövetségesei kezdenek távolabb kerülni tőle. Giancarlo Giorgetti, gazdasági miniszter, például olyan kijelentéseket tett az ingatlanok megadóztatásának bevezetéséről a sajtóban, amelyek Melonit nagyon nem örvendeztették meg. A felkorbácsolt kedélyek miatt kénytelen volt egy rögtönzött online videóval ellentmondani saját miniszterének.
Mindezek mellett Metto Salvinire (ex miniszterelnök, jelenlegi közlekedési és építési miniszter) is egyre gyanakvóbban tekint. Salvini jelenlegi büntetőügyéről a hir8.com itt és itt írt. Nem kisebb gyanakvással viszonyul Meloni saját külögyminiszteréhez, Antonio Tajanihoz sem, akiről azt gondolja kapcsolatai és elkötelezettsége van a Berlusconi család felé.
A kormányon belüli súrlódások és az a meggyőződés, hogy belső és külső ellenségek veszik körül, egyre inkább kísérik Melonit abba az irányba, hogy valóban előrehozott választások felé irányítsa Olaszországot. Azzal pedig ismét jelentős bizonytalanság uralkodhat el napfényes Itáliában, miközben Orbán Viktor kezdheti újra a kétoldalú kapcsolatok építgetését. Persze, amikor a miniszerelnöknek nem megy minden simán sem a gazdasági, sem a külügyi és a védelmi tárcával sem, közben kormányból is és a pártból is megy a kitekintgetés, hát nem egyszerű a dolga egy demokratikusan működő ország és kormány vezetőjének.
