Gyerekek körben ülnek a földön. Az egyikük kitalál egy mondatot, majd a mellette ülő fülébe súgja. Ő továbbsúgja, amit hallott, és így tovább, míg körbe nem ér az üzenet. Az utolsó végül hangosan mondja ki, amit hallott, mire az első is elmondja az eredeti mondatot. A gyerekek gurulnak a nevetéstől – az üzenet olyan mértékben eltorzult, hogy a végső változatnak köze sincs az elsőhöz.
A játék a 21. század elejére valóra vált: az információátadás kifejezetten zűrös lett, és az igazság felszívódott. Párhuzamos valóságok alakultak ki, és még a nyugati, demokratikusnak nevezhető társadalmakban is polarizált propagandaháború folyik, a választásokat pedig különböző érdekek mentén, egyre fejlettebb eszközökkel kreált digitális konstrukciók befolyásolják.
„Tényleg jó szolgáltatásnak tűnik. De lehet, hogy az agyam már úgy kisült a késői kapitalizmus forró olajában, hogy egyetlen hirdetésnek sem hiszek” – írta egy felhasználó idén tavasszal a Redditen a „Más is unja, hogy mindenhol a Ground News-ról hall?” című folyamban, miután a hírszolgáltató hirdetései megjelentek jónéhány hitelesnek tartott, köztük tudománykommunikációval is foglalkozó csatornán. A 2020-ban indult Ground News az idei reklámkampányban nem ígért kevesebbet, mint hogy minden hír minden oldalát megmutatja, és előítéletektől mentesen tálalja a híreket a kisült agyú olvasóknak. Megmondja, melyik cikk mennyire „balos” vagy „jobbos”, aztán ránk bízza, hogy kikeverjük belőle a valóságot. Ez lenne a súgós játék megoldása?
Kék, kék, piros
Neutrális, bézs hátterével a Ground News elsőre közepesen unalmas híraggregátornak tűnik. Mindenféle témában közöl cikkeket, így az orosz-ukrán háborúról, a gázai helyzetről vagy az európai gazdaságról is. A címek alatt viszont nem szerepelnek a források, ahonnan a cikkek származnak: helyettük egy sáv jelöli, hogy összességében mennyire húznak „balra” (kék), „jobbra” (piros) vagy „középre” (fehér) az adott témáról szóló tudósítások.
Tehát nem egy-egy cikkről, hanem témákról kapunk első ránézésre fogyasztható összegzést. Kattintás után az AI által generált összefoglalót olvashatunk a választott témáról, majd – ha elegendő adat áll rendelkezésre – úgynevezett előítélet-összehasonlítóval megnézhetjük, hogy mutat az összefoglaló a különböző oldalak felől. Ezután görgethetünk tovább a témáról szóló eredeti hírforrásokhoz – címekhez és leadekhez, mellettük a médiumok politikai preferenciáit jelző kék, piros vagy fehér plecsnivel.
Saját leírása szerint a Ground News 50 ezernél is több hírforrást használ, és naponta 30 ezer cikket dolgoz fel. Az amerikai mellett választhatunk európai, nemzetközi, angol és kanadai kiadást, illetve beüthetjük a profilunkhoz kapcsolt várost is, bár például a budapesti központú, európai verzió – keresés nélkül, címlapon – egyetlen lokális hírt sem dob ki.
Az, hogy egy-egy médium hány pontot kapott a hitelességi skálán, vagy hogy mi a tulajdonosi háttere, csak a fizetős változatban elérhető. Ugyanígy fizetős a Vakfolt (Blind Spot) nevű eszköz is, ami a politikai spektrum szélsőségeire jellemző témákat listázza: például ha az „X közvéleménykutató szerint az amerikaiak többségének elege van a bevándorlásból” című téma sávján mindössze 8 százaléknyi a baloldalinak jelölt tudósítások aránya, a sztori bekerül a Blind Spot feedbe. A személyes elfogultságunkat osztályozó adatsorok szintén fizetőfal mögött vannak.