B.T. roma származású nő, 1976-ban született, és hosszú ideje nehéz körülmények között élt. Korábban öt gyerekét állami gondozásba vették: akkor a hatóságok azzal érveltek, hogy a gyerekek nem jártak rendszeresen iskolába, és az anya nem biztosította a megfelelő életkörülményeket. Amikor 2014-ben megszületett legkisebb fia, a hatóságok négy nappal a szülés után „felelőtlen életmódjára” hivatkozva ideiglenes hatállyal elvették tőle az újszülöttet, azzal az indokkal, hogy veszélyezteti a baba fejlődését. Az anya szerint semmilyen konkrét bizonyíték nem támasztotta alá, hogy gyereke bármilyen veszélyben lett volna, és úgy érezte, hogy a szegénységét és a roma származását büntették, nem pedig a gyereke érdekeit védték.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) 11 évvel később, június 10-én mondta ki, hogy aránytalan volt az eljárás, és Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) 8. cikkét, pontosabban a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, amikor a kisfiút néhány nappal a születése után elszakították az anyjától. Az ítélet szerint ez a legszélsőségesebb beavatkozások közé tartozik, és csak rendkívüli esetben lehet indokolt. A magyar hatóságok azonban nem tudták bizonyítani, hogy a baba elvétele elkerülhetetlen volt, és nem vizsgálták meg, léteznek-e olyan megoldások az alapellátásban, akár anyaotthoni elhelyezés, amivel ez megakadályozható lett volna. A bíróság szerint a magyar gyermekvédelmi szervek elhamarkodottan és aránytalanul cselekedtek. A bíróság azt is kifogásolta, hogy az anyának nem volt hatékony lehetősége az azonnali döntés megtámadására, és mire a jogorvoslat elérte volna a bíróságokat, a baba már hónapok óta nevelőszülőnél élt. Ez a késedelem gyakorlatilag kiüresítette az anyai jogokat, hiszen az első hónapok a kötődés és a kapcsolat kialakulása szempontjából pótolhatatlanok.

Többek között erre a strasbourgi ítéletre is hivatkozott a 39 szervezetből, 37 egyéni szakértőből és 9 megfigyelő intézményből álló Gyermekjogi Civil Koalíció, amikor állást foglalt a kórházban bennragadt csecsemők ügyével kapcsolatban, és azt javasolta, hogy inkább az alapellátást kellene fejleszteni, és nem abba ölni a pénzt, hogy minél több gyerek kerüljön állami gondozásba (hivatalos nevén gyermekvédelmi szakellátásba). „Az ajánlásaink egyelőre süket fülekre találtak, így ezt kudarcként éljük meg” – mondta a koalíció egyik elnökségi tagja, Katonáné Pehr Erika egyetemi docens, akit Kegye Adél emberi jogi ügyvéddel, a koalíció másik elnökségi tagjával együtt arról kérdeztünk, hogy miként hatott rájuk, hogy a kegyelmi botrányt és a Szőlő utcai esetet követően a Fidesz hatalma 15 év után épp a gyermekvédelemben élő, kilátástalan sorsú gyerekek ügyébe remeg bele. És ennek hatására vajon ma már szóba áll-e a kormány olyan gyerekjogokkal foglalkozó civilekkel, akiket az elmúlt években leginkább elhallgattatott volna?

Forrás