Szeptember utolsó napjaiban vettük észre a 444 szerkesztőségében, hogy oldalunkat elöntötték a Mandiner hirdetései. A kormánypropagandán belül a Mandiner feladata az „értelmes havilap” szerepét eljátszani, aminek része úgy csinálni, mintha előfizetőkre lenne szükségük. A valóban az előfizetőire támaszkodó 444-en a maguk Mandiner Klub nevű „előfizetői programját” hirdették.

A 444-en természetesen nem szeretnénk kormánypropagandát reklámozni az olvasóinknak, ezért azonnal elkezdtünk azon dolgozni, hogy a Mandiner reklámjai eltűnjenek a felületeinkről. Több hete tartó küzdelmünk most éppen sikeresnek látszik, de sajnos nem lehetünk biztosak benne, hogy az ajtón kidobottak soha nem tudnak visszamászni az ablakon. A 444-en, akárcsak más, hozzánk hasonlóan valódi sajtóként működő oldalakon, korábban is bukkantak fel Fidesz-közeli reklámok, és sajnos a jövőben is fognak. Hogy miért, annak megértéséhez először is érdemes tudni, hogyan kerülnek hirdetések internetes újságok oldalaira, különös tekintettel a 444-re.

Egy nyomtatott magazinba úgy kerül hirdetés, hogy a hirdető megállapodik a magazin hirdetési oldalait értekesítő saleses szakemberekkel. Nagyon leegyszerűsítve ez történik az online újságokkal is, csak az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva.

A 444-en hirdetéseknek fenntartott felületeket is salesesek értékesítik. Egyfelől a kollégáink. Másfelől egy ezzel foglalkozó, de tőlünk független cég, egy úgynevezett sales house, az Adaptive Media, amelynek rajtunk kívül is sok ügyfele van. Harmadfelől a Google, a világ egyik legnagyobb techvállalata, amely egy keresőmotorból kiindulva, tengernyi adatot gyűjtve iszonyatosan hatékony mestere az internetes hirdetések árusításának, hiszen azt tudja ígérni a hirdetőknek, hogy reklámjaikat tényleg pont az fogja látni, akinek szánják.

(A Google, akárcsak a marketingszakmában mindenki más, nem teljesen mond igazat. Ráadásul azzal, hogy a Facebookkal és még néhány céggel karöltve lefölözik az újságok felületein megjelenő hirdetések hasznát, nagyban hozzájárultak a hagyományos médiafinanszírozási modell összeomlásához, így a sajtó kizsigereléséhez is, de ez a cikk nem erről szól.)

Mindezek eredményeként ha valaki a 444-en szeretne hirdetni, alapvetően nem velünk vagy anyacégünkkel, a Magyar Jeti Zrt.-vel veszi fel a kapcsolatot, hanem a sales house-unkkal vagy a Google-lal. Ez nem úgy néz ki, hogy a reménybeli hirdető felhívja telefonon a salesest, nyélbe ütik az üzletet, majd megjelennek a hirdetések. Valójában mindkét oldalról bonyolult, csak erre a célra kifejlesztett szoftverek „tárgyalnak”, „üzletelnek” egymással. Annyi hirdetés és hirdetési hely van az interneten, olyan dinamikusan változik, hogy ki mit és mennyiért szeretne hirdetni, hogy azt lehetetlen is lenne folyamatosan – emberi – szemmel tartani.

A szoftverek nem tökéletesek, akármilyen pontosan is táplálják beléjük, hogy ki milyen hirdetést szeretne vagy nem szeretne látni a saját weboldalán. Viszont természetesen be lehet avatkozni a szoftverek munkájába, és mi ezt minden alkalommal meg is tesszük, amikor olyan hirdetést észlelünk a 444-en, ami nem oda való. Így teszünk, ha valamilyen kamuhirdetés bukkan fel („ez a 152 éves német asszony megtalálta a vastagbélrák ellenszerét”), és akkor is, amikor időnként a NER valamelyik leágazása jelenik meg nálunk. Augusztus végén egy olvasónk például arra hívta fel a figyelmünket, hogy szeretett újságunk fejlécéből Németh Balázs bámul, egy Dolgozzatok, kicsik! felirat társaságában:

Már itt is gyanús volt, hogy ezt a reklámot direkt a 444-nek és olvasóinak, vagy legalábbis a független magyar sajtónak és olvasóinak szánták az államgépezet mélyéről. A tőlünk függetlenül egymással társalgó szoftverek világában azonban nem tudtuk ezt bizonyítani. De ha nem is pont nekünk szánták, akkor is kellemetlen volt és káros.

Amikor olvasóink ilyen hirdetésre bukkannak, és jogos felháborodással elküldik azt nekünk, gyakran valami olyasmit is hozzáfűznek emailjükhöz, hogy „na mi van, megvett benneteket a Fidesz?” 2025-ben nyilvánvaló, hogy a fideszes, Fidesz-közeli hirdetés szégyenfolt egy sajtóterméknek, és az olvasó joggal feltételezi, hogy amelyik újságban ilyet lát, az az ezért kapott pénzért cserébe a hatalom érdekeit szolgálja. A propagandamédia tele van ilyen hirdetésekkel, és a magukat „ellenzékinek” vagy „függetlennek” hazudó lapokat is rendre lebuktatja, hogy csurig vannak a kormány, az állami szervek, az állami vállalatok reklámjaival.

Amint észleltük, hogy a Mandiner valahogy bejuttatta hirdetéseit a 444-re, megpróbáltuk lemosni a szégyenfoltot. Beszéltünk a sales house-unkkal, akik jelezték, hogy ez most különösen nehéz eset. Sajnos vannak olyan hirdetéskezelő szoftverek, amik direkt arra specializálják magukat, hogy oda is bejuttassanak bizonyos reklámokat, ahonnan eleve ki vannak tiltva. Sőt, olyan is van, ami azoknak a felhasználóknak a képernyőjére juttat el hirdetéseket, akik adblockert, azaz az interneten hemzsegő reklámokat kiiktató szoftvert használnak saját gépükön.

A Mandinerről gyorsan kiderült, hogy az utóbbi trükkel is élve, ebben az iparban kifejezetten sok pénzt költve, direkt a 444-re célozva hirdet. Ezek a hirdetési szoftverek olyan fejlettek, hogy szó szerint liciteket rendeznek egyes reklámhelyekre, és amennyire mi látjuk, ezeken a Mandiner szoftvere bőkezűen tudott alkudni a 444 reklámhelyeire. Ez ellen mi egyszerűen nem tudunk hasonló intenzitással védekezni.

Eleve lehetetlen minden kiskaput bezárni az internetes hirdetések piacán, már csak azért is, mert ezekből mindig újak és újak nyílnak. Amikor a 444-en észlelünk egy nem oda való hirdetést, bezárjuk előtte az aktuálisan használt kiskaput, de ezekben a hatamas, ember által átláthatatlan rendszerekben a szoftverek mindig találnak újabb rést a pajzson. Nemhogy a kis 444, még a hatalmas Google pajzsán is.

A Mandiner nyomulása valószínűleg nem független attól, hogy az Európai Unióban októberben alapvetően megváltozott az internetes hirdetési piac. Az EU rendelete a politikai reklámtevékenység átláthatóságáról arra késztette az olyan nagy cégeket, mint a Facebook és a Google, hogy lekapcsolják a politikai tartalmú hirdetéseket.

Még senki sem tudja, hogy ez hosszabb távon kinek lesz jó, demokratáknak vagy nem annyira demokratáknak. Csak annyi látszik, hogy átalakulóban van az internetes politikai hirdetések megszokott rendszere, az eddigi nagy hirdetők pedig keresik a kiskapukat. Egy távolról, hunyorítva akár sajtóterméknek is nézhető propagandalap hirdetéseit talán inkább átengedik az EU és a techcégek urai, mint egy politikusét vagy pártét. Talán ezzel is összefügg, hogy miért nyomult most ennyire a 444-en és tudomásunk szerint más, hozzánk hasonlóan tisztességes lapok felületein a Mandiner.

Mi a jövőre nézve sem nagyon ígérhetünk mást, mint a sziszüphoszi harc folytatását a rosszindulatú hirdetők és a bonyolult hirdetési szoftverek ellen. Nehéz optimistának lenni, hiszen a mesterséges intelligencia a reklámok gyártásában és elhelyezésében is dömpinget ígér.

Az olvasóinkat ugyanakkor arra biztatjuk, hogy ha nem a 444-re való hirdetést látnak a 444-en, értesítsenek minket. Sokat segít, ha azt is megkapjuk, hogy egy ilyen hirdetésre kattintva milyen sötét bugyorba jut a felhasználó, de persze aki nem akar ilyesmire kattintani, miattunk se tegye. Ahogy az adblockerek kikapcsolását sem kérjük senkitől, de annyit azért megjegyeznénk, hogy van, ami ezen is átjut, és aki nem használ ilyet, az pont az ezzel játszó, legalja hirdetőket el tudja kerülni. Annyit viszont hazabaszélünk, hogy mindenki inkább a 444-re fizessen elő, mint a Mandinerre.

Forrás