Zsiga Melinda amatőr (kétszer világbajnoki bronzérmes is itt) és profi szinten is bajnok kick-boxos – mostanában a Sztárbox körül is lehet látni – 2020-ban egy interjúban nehéz múltjáról már beszámolt lapunknak is, most a Magyar Hang Szendvicsgeneráció című podcastműsorának volt a vendége.

Anyja a születésekor lemondott róla, három hónapos koráig kórházban volt, onnan átkerült egy csecsemőotthonba, ezt követően pedig Marcaliba, illetve három nevelőszülői családban nőtt fel. Azt mondja, mivel kicsi volt, nem tudja, volt-e gyermekotthonban is, erre nem emlékszik, de azt sejti, hogy nem.

Abban az érzésben nőttem fel, hogy nem álltak ki mellettem

– mondja arról, mit tapasztalt az első két családban.

Felnőttként megkereste a vérszerinti anyját, a második nevelőszüleit – és a tervei között szerepel, hogy az elsőt is fel fogja  –, mert érdekli a múltja. Vérszerinti anyja mellett először elsétált, mivel nem ismerte, nem is tudta, hogyan kezelje a helyzetet. De nagyon kedves, jó személyiségű ember – mondja róla Zsiga, aki az anyjától tudta meg, vérszerinti apja már meghalt.

Az első nevelőszülőkről úgy tudja, nem lehettek gyerekeik, ezért vitték ki az otthonból őt, testvérét és egy harmadik gyereket is. De végül lehetett a szülőknek gyerekük, ezért visszaadták Zsigáékat, mert nem tudtak ennyi gyerekről gondoskodni. A második, szintén marcali családnál, ahová került, ott éheztették, szíjjal verték. De ma már azt mondja, a gyermekotthonokban felnőttként tapasztaltak alapján azt mondhatja, sokkal rosszabb helyzetek is vannak, mint az övé.

Látjuk, hogy milyen rendszer van, mikor elviszik a gyerekeket prostituáltnak például, annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak egy nevelőintézetben, hogy azt gondolom, az sokkal rosszabb helyzet, mint amiben én voltam.

Arról is beszélt, hogy az ő élete is megmutatja a mai rendszer problémáit. Havi rendszerességgel ki kell menni a nevelőszülőkhöz a gyerek gyámjának, hogy minden rendben van, de mivel előre lehetett tudni, mikor lesz ellenőrzés, ezért a nevelőszülőknél a gyám mindig azt láthatta, minden rendben van.

Én, aki az első családomra egyáltalán nem emlékszem, átkerülök egy másik családhoz, honnan tudjam, hogy mi a normális: ha vernek vagy ha nem vernek? Honnan tudjam, hogy erről lehet beszélni vagy sem?

„Naiv vagyok, és mind a mai napig azt gondolom, szerettek engem, csak hát mindenkinek más a szeretetnyelve” – mondja második családjáról Zsiga, aki szerint rengeteg változtatnivaló van a rendszerben, például, hogy évekig várnia kell egy örökbefogadó szülőnek, hogy megkaphasson egy állami gondozottat, míg közben a gyerekek közben rossz körülmények között rossz és nevelőszülőkhöz kerülnek.

Roma származása miatt is rengeteg probléma érte az életében, második családjából is egyik nagymama nem tudta elviselni, hogy egy roma van a környezetében.

Ha valakinek nem vagyok szimpatikus, egyből jön a cigányozás.

Ma már felvállalja roma származását, mert „ha én nem állok ki mellettünk, akkor ki? Én tudom hallatni a hangomat, azok nevében is, akik szívesen megtennék, de nincs rá lehetőségük.”

A nagyanya miatt is kerülhetett el kilenc évesen egy harmadik családhoz, bár azt mondták azért, mert rossz gyerek, és nem tud egyedül még játszani sem, ezekre már emlékszik, ahogy arra is, nem tudta, mi történik vele éppen.

Nagyon nagy szerencsém volt a lelkierőm miatt, de nagyon nehéz az államisoknak. Mindig arra kérem az embereket, legyenek hozzájuk türelmesebbek, megértőbbek, kedvesebbek, mert fogalmuk sincs, min mennek keresztül, hogy ami a nevelőotthonban van, az mennyire megterheli őket. Hogy vannak olyan srácok, akik annyira elkeserednek, hogy öngyilkosok akarnak lenni, mert azt hiszik nem fogják túlélni ezeket az éveket. És nincs mellettük senki. 90 százalékukban az a bizonyítási kényszer, ami bennem van, nincs meg. De nekem is rengetegszer volt olyan, hogy nem akarok élni, hogy miért kell élnem, hogy utálom az anyámat, amiért megszült, hogy nincsen senkim. Ők ugyanígy vannak. Iszonyatosan nehéz.

Sokan jár be viszonylag állami gondozásban élőkhöz és javítóintézetekbe motivációs előadásokat tartani. „Ezek a gyerekek csak kallódnak, ha kijössz onnan 18 évesen, nincs senkid, ott vagy egyedül a nagyvilágban, mit csinálsz?”

Volt két éve a Szőlő utcai nevelőintézetben, megdöbbentette a szögesdrót, egyenruha, egyenköszönés., hogy nem beszélgethet a gyerekekkel négyszemközt. Amikor kiderült az ottani ügy, azt gondolta:

Szerencsétlen gyerekek, akik ilyen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és még ezt kapják? Iszonyatosan vágynak a szeretetre, és ezzel visszaélnek ilyen szemétláda emberek, akiknek hatalom van a kezében. Egyáltalán, hogy hatalmat kaphatnak, undorító. Ezt az egész rendszert leváltanám, hogy ha lenne rá lehetőségem.

Nem csak azokat, akik most ebben benne vannak, hanem az ő ismeretségi körüket kiiktatnám innen, akinek bármilyen közül van ehhez a rendszerhez. Betenném őket ugyanilyen javítóintézetbe, nevelőotthonba, börtönbe, és ugyanezt megcsináltatnám velük, hogy érezzék, milyen, amikor ilyen kiszolgáltatok helyzetben vannak.”

„Hogy lehet, hogy még most se mer erről senki se beszélni” – tette fel a kérdést Zsiga.

Ez borzalom! Hogy ilyen lehet Magyarországon, hogy ilyen emberek irányítsák ezt az országot, hogy ilyen embereknek legyen hatalom a kezében

– mondja a sportoló, aki szerint nem csoda, hogy az államilag nevelt gyerekek, onnan kikerülve 18 évesen a rossz utat választják.

Csodálkozunk, ha ezek után erőszakolnak, lopnak, csalnak, hazudnak, hogy bűnözők esznek ezek után? Csoda, ha öngyilkos akar lenni?

Mi kellene, hogy ne történhessen meg olyan, mint a Szőlő utcában történt, mi lehet tenni a gyerekvédelemért – kérdezte a műsorvezető, Beszterczey Judit. Zsiga szerint egy dolog lenne minél fontosabb.

Nyilván nem szeretnék politizálni, de az a baj, hogy elengedhetetlen. Mert látjuk, kik irányítják az országot, ki van az ország élén. Most az lenne a legjobb megoldás – ugye jövőre választások vannak –, ha az emberek végre látnák azt, hogy mi folyik ebben az országban, hogy ez egyre rosszabb.

Ez nem pénz kérdése, csak annyi kellene, hogy az emberek végre kinyissák a szemüket, hogy az egészségügyben mi van, hogy az oktatásban mi van, hogy a kórházakban milyen állapotok vannak, hogy a nevelőotthonokban, nevelőintézetekben mi folyik, mi kell még ahhoz, hogy észrevegyék, le kell váltani ezt a rendszert? Mindenkit, aki körülöttük van?”

Mit várunk még? Hogy egyre rosszabb legyen? Komolyan jövőre ugyanezt az embert meg akarják választani? Vagy aki a közelében van? Nem akarhatják ezt a gyerekeiknek, saját maguknak sem. 1500 forintból akarják etetni a gyerekeket? Ez komoly? Hogy be akarsz menni a kórházba, és csal fél évre, egy éve rá kapsz időpontot, hát addig meg is halhat az ember? Ha be is jutsz, akkor valamilyen fertőzést elkapsz? Nem mersz elmenni a vécére, nem mersz befeküdni az ágyba, hogy körülbelül moslékot kapsz enni.

Dühét jogosnak érzi, mert

Ha nem kerültem volna családhoz, akkor nekem is nevelőotthonba kellett volna felnőnöm, utána kijönni, és utána nem tudom, túléltem volna-e ezt az egészet. Lehet, hogy én is öngyilkos akartam volna lenni. Vagy prostituált lettem volna, mert azt gondoltam volna, nincs más megoldás, nem tudok máshogy érvényesülni. Nincsen senkim, semmin, nincs hol lakni, hát akkor hogy jut előre az ember?

Kapcsolódó

„Megmagyarázhatatlan, miért maradhattam ott egy családnál évekig, ahol vertek”

Az anyja a siófoki kórházban hagyta, de úgy érzi, így járt jobban. Voltak nevelőszülei, akik verték és éheztették, majd amikor jó családhoz került, időbe telt, amíg megszokta, hogy akkor ehet, amikor csak akar. Válogatott kézilabdázónak készült, fitneszmodell lett, de a kick-boxban találta meg önmagát. Zsiga Melinda élete.

The post Zsiga Melinda: Borzalom, hogy ilyen emberek irányíthatják ezt az országot first appeared on 24.hu.

Forrás