A sakkfenoménok, az olimpiai bajnokok, a Nobel-díjasok és a zseniális művészek túlnyomó többsége egyáltalán nem volt csodagyerek, a korai sikerek, illetve a gyerekkori intenzív fejlesztő- és edzésmunka korántsem szavatolja felnőttkori csúcsteljesítményeket – állítja a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzőgárdája.

Német kutatók 35 ezer kiemelkedő tudós, művész és sportoló életútját vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a gyerekként produkált kivételes teljesítmény egyáltalán nem előfeltétele a felnőtt elért világraszóló eredménynek.

A New Scientist ismertetője szerint a kiemelkedő teljesítményű felnőttek alig 10 százaléka alkotott figyelemre méltó gyerekként, és a csodagyerekeknek is kevesebb, mint tizede ért fel a világ tetejére felnőtt korában. A világszínvonalú teljesítményt az esetek zömében egyáltalán nem előzte meg korai specializáció és rengeteg szakágspecifikus stúdium, tréning és gyakorlás.

A kutatók magyarázat szerint ez azért lehet, mert azok a gyerekek, akik a korán a csúcsra érkező társaikkal ellentétben többféle területen is kipróbálhatják képességeiket, rugalmasabb tanulási készségeket fejlesztenek ki, és megtalálják a számukra legmegfelelőbb tevékenységeket, miközben a csodagyerekeket fenyegető korai kiégéssel sem kell számolniuk.

Forrás