Két oldala van a mentális nehézségek beépülésének a köznyelvbe. Egyrészről jó, hogy beszélünk arról, mi az a depresszió, hogy ez a szenvedésteli állapot hány embert érint. Az is nagy szó, hogy a közbeszédben egyre elfogadottabb: ez egy létező betegség. Másfelől viszont túlhasználunk kifejezéseket: amikor a rossz kedvünk, egyből depressziósnak érezzük magunkat, és minden konfliktust traumaként élünk meg. Ez nem így van. Éppen ezért érdemes rendbe tenni a fogalmakat

– mondta a 24.hu-nak Csigó Katalin pszichológus, aki a depresszió kapcsán a legfontosabb tüneteken túl annak lehetséges okait és a kezelés módjait is bemutatta lapunknak.

Kezdjünk tehát a fogalmakkal. „Sokan mondják, hogy depis vagyok, ami igazából sokszor csak annyit tesz, hogy van egy olyan napom, amikor nyomottabb vagyok. Ez nem egyenlő azzal, hogy depresszióban szenvedek” – szögezte le a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője. Definícióját tekintve a depresszió egy tartósan jelenlévő hangulatzavar, amely örömtelenséggel, lehangoltsággal, motiválatlansággal és energiavesztéssel jár.

Ez azonban még nem ad teljes képet a mentális nehézségről. Sokszor ugyanis a depresszió fizikai tünetekben jelenik meg: mintha fizikai betegség lenne, de valójában nincs jelen testi betegség. Mégis azt érezhetjük, alig tudjuk megerőltetni magunkat, fájdalmaink vannak, szenvedünk. Ezt a tünetcsoportot larvált depresszióként szokás leírni, ami egy olyan állapot, amelyben a klasszikus lelki tünetek helyett tartós fizikai panaszok – például fájdalom, emésztési zavarok, alvászavar – dominálnak.

Emiatt sokan először háziorvoshoz fordulnak, ami lelassíthatja a hangulatzavar felismerését, és később kaphat csak szakellátást.

Csigó kiemelte: a kedvtelenség egy nagyon gyanús jel. Ha azt tapasztaljuk, hogy nincs motivációnk azokhoz a dolgokhoz, amikhez korábban mindig volt, sőt, örömet okoztak, akkor könnyen lehet, hogy gond van. A pszichés tünetek között megjelenhet továbbá a döntéshozatali nehézség, ami abban ölt testet, hogy elkezdünk elbizonytalanodni olyan helyzetekben, amelyek korábban flottul mentek. Ezek együttesen pedig demoralizáló hatással lehetnek az érintettre, és például a pánikbetegekkel ellentétben nehezebben fordulnak orvoshoz, kérnek segítséget a környezetüktől.

Ilyenkor úgy érezhetjük, mindent egy szűrőn keresztül látunk, és, míg az emberek boldogok, élnek, addig mi bele vagyunk ragadva a szűk kis dobozunkba. Látjuk, hogy kívül zajlik az élet, amihez kapcsolódni kellene, de nem tudunk, vagy nem érezzük, hogy akarnánk kapcsolódni a világhoz.

Kiket érint leginkább a depresszió?

A depresszió kapcsán kijelenthető, hogy vannak országok közti különbség, nem mindenhol ugyanolyan az előfordulás. A mediterrán országokban és jó néhány ázsiai országban például szignifikánsan kevesebb a depressziósok száma. Csigó Katalin szerint ennek sokféle magyarázata létezik: összefüggésben van például a napsütéses órák számával, de az is lehet, hogy akár a mediterrán diétával, életmóddal is van kapcsolat.

Gyakori vélekedés a depresszió kapcsán, hogy több az érintett a fejlettebb, nyugati társadalmakban – már csak azért is, mert itt nagyobb hajlandósággal fordulnak orvoshoz az érintettek. A pszichológus jelezte: a depresszió nem pénz, tehát nem szegénység vagy gazdagság kérdése. Ez leginkább a kapcsolódási készségtől függ: a mediterrán országokban és Ázsiában rengeteg a többgenerációs háztartás, a társadalom nagyon erősen közösségekre épül – ez egyfajta védőfaktor a depresszióval szemben.

A legfontosabb nekünk, magyaroknak, hogy mi a helyzet Magyarországon. A szakértő szerint azt lehet elmondani, hogy a depresszió általános aránya a magyar társadalomban 10–15 százalék körül van.

Alapvetően két korcsoportot érint kiugró számban.

• Egyrészt a fiatal, 20–25 éves korosztálynál van egy sérülékenyebb periódus, főleg nőknél, szülés környékén, ami sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mint, amit jelenleg tulajdonít neki a társadalom.
• A másik pedig az időskor, főleg nyugdíj után, amikor lelassul az ember: befejezi a munkát, kevesebb lesz a szociális kapcsolata, esetleg romlik az egészsége, kiszolgáltatottabbá válik. Ennek kapcsán rengeteg kérdés merül fel: hogyan lehet szépen idősödni, mi a feladatuk az idősöknek a mai társadalomban, mi a megbecsültségük.

Márpedig ez Ázsiában és a mediterrán országokban nagyon más tud lenni. Azt is fontos kiemelni, hogy a depresszió nőknél kétszer olyan gyakori. Ennek több oka is lehet: az egyik legfontosabb például a biológiai, hormonális sérülékenység.

Beszélhetünk hozott hajlamról, amit olyan környezeti stresszorok válthatnak ki, mint a bántalmazás, az elhanyagolás, a korai életkorban átélt veszteségek, a szülők, közeli hozzátartozók elvesztése vagy egy biztonságos családi állapot elvesztése. Ilyenkor egy olyan érzelmi trauma éri a személyt, amely nyomot hagy, és lehet, hogy csak évekkel később aktiválódik, például egy másik, arra emlékeztető érzelmi megterhelés hatására.

Vannak olyan esetek, amikor később, felnőtt korban szinte érthetetlenné válik, hogy valaki miért nem tud földolgozni egy adott helyzetet, például egy szakítást. Könnyen lehet, hogy ilyen múltbéli traumák miatt ragad bele egy-egy helyzetbe, és elindul a depressziós tünetképzés. Pont azért, mert eleve volt egy sérülékenysége, és ezek összeadódnak.

Csigó Katalin pszichológus felhívta a figyelmet, hogy bár alultárgyalt téma, de

a depresszió a táppénzre kerülések között az egyik vezető ok.

Nagy különbség azonban, hogy, míg egy betegségből – például egy influenzából – napok, maximum hetek alatt fel lehet épülni, a depresszió esetében ez akár hónapokig is elhúzódhat. Ez pedig óriási költségvetési nehézséget jelent, Magyarországon ugyanis a depresszió miatti táppénz hetente 200 ezer embert érint. És akkor még nem esett szó a kezeletlen depressziós betegekről, akiknek, ha nem segítenek, a tünetei súlyosbodni fognak, aminek komoly következményei lehetnek.

Nem segít a modern világ

Az okostelefon és a közösségi média kicsit sem segít a helyzeten. Főleg nem úgy, amilyen mértékben a magyar társadalom használja ezeket. A 8–15 éves korosztály a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felmérése szerint naponta átlagosan majdnem négy órát használja a telefonját. A helyzet akkor sem sokkal jobb, ha egy generációval feljebb nézünk körbe: a 16‒35 éves magyar fiatalok átlagosan csaknem napi 4 órát töltöttek okostelefonjuk képernyője előtt úgy, hogy 20 éves kor alatt ez a szám átlagosan egy órával magasabb volt, mint a 20‒35 éves korosztályban.

Csigó Katalin szerint egyértelmű, hogy a közösségi média és az állandó éberség mind-mind hozzátesznek a pszichés tünetekhez: akár a szorongáshoz, akár a hangulatzavarhoz. Mint mondta, például az influenszerek tökéletesnek látszó élete egy olyan felpörgetett elvárásrendszert alakít ki bennünk, amiben úgy érezhetjük, hogy nem lehet lemaradni vagy kimaradni. Ha pedig mégis ezt tapasztaljuk, az szorongást és önértékelési zavarokat idéz elő: megkérdőjelezzük magunkat, ami elvezethet a depresszióhoz.

Nem ott tartok, ahol tartanom kéne, vagy, ahol látom, hogy mások tartanak a közösségi oldalakon

– a pszichológus szerint nagyon gyakoriak az ilyen vagy ehhez hasonló kijelentések a terápiás beszélgetések során. Hangsúlyozta: a mai világ nagyon sokszor a mindent vagy semmit típusú nézőpontot erősíti. „Vagy minden vagy, vagy, ha az nem vagy, akkor semmi vagy.” Ez pedig az értelmetlenség érzését erősítheti, az állandó megkérdőjelezését a világnak és önmagunknak, ami egyébként a depresszió egyik fő árulkodó jele is.

„Az alapvetően akár még jó is lehetne, hogy feltesszük magunknak a kérdést: hol az értelem az életünkben, mik tesznek minket boldoggá, vagy mik a fontosabbak: a kapcsolatok, az élmények vagy az anyagi javak. A depresszióban azonban ez már kóros mértékű” – mondta. Csigó Katalin szerint ugyanis egy depressziós beteg azt érzi, nincs értelme az életének. Így nem véletlen, hogy ma már sok fiatal nem akar 6–10 évet tanulni, pedig vannak olyan hivatások, amikor ez szükséges. „Az érdekli a legtöbb embert, hogyan lehetne gyorsan sok pénzt keresni, és valamiféle eredményt felmutatni.”

És míg a fiatal generáció egy ilyen világban él, az időseknek sokszor teljes más a meggyőződése, például a depresszió kapcsán is. Gyakori tanács lehet az idősebb generáció vagy a szociálisan kevésbé érzékeny emberek részéről, hogy „szedd össze magad, pihend ki magad, menj el nyaralni.”

Csigó szerint ezek azonban lehetetlen tanácsok egy depresszióban szenvedő számára. Ilyen esetben ugyanis nem látjuk a pozitívumokat, úgy érezzük, nincs értelme küzdeni, és mivel segítséget is nehezebb ilyenkor kérni, nem tudják csak úgy „összeszedni magukat.” A nyaralás sem feltétlen jó ötlet: a környezetváltozás ugyanis olykor csak ront a helyzeten. Pont azért, mert a depresszió egy tartós hangulatváltozás, ami az örömképesség elvesztésével jár. Egy nyaraláson pedig az ember ilyenkor azt élheti meg, hogy „örülnöm kéne, ehelyett mégis szenvedek, és csak vonszolom magam.”

A fiatal korosztályban megjelenő depresszióban mindemellett Csigó Katalin szerint az is szerepet játszhat, hogy a személyes kontaktusokat nagyrészt felváltotta az csetelés. Itt sokszor nincs eleje, nincs vége a beszélgetéseknek, bármikor kiléphetünk, ha viszont egymás szemébe nézve beszélnénk, tényleg jelen kellene lennünk, figyelmet kell fordítani a másik felé. Ha pedig látjuk, hogy baj van, beszélhetünk róla.

A kapcsolatainkban igenis van felelősségünk: megszólítjuk-e a hozzánk közel állókat egyszerűen azzal, hogy figyelj, hogy vagy? Tényleg jól vagy? Mi van veled valójában?

Mikre figyeljünk?

A depressziót a szorongással ellentétben nehezebb elrejteni, maszkolni, ugyanis itt egyből látszik az emberen, amikor nincs jól. A depresszió hatására Csigó szerint megváltozhat az ember arckifejezése, mimikája és a kommunikációjának a stílusa is. A tünetek között szerepel az étvágytalanság, az alváshiány, ami gyorsan további látványos tüneteket eredményezhet. Ilyen például a súlyos fogyás, a tartós kimerültség, ami fizikailag is hozhat egyfajta sérülékeny állapotot, tehát akár fizikai betegségek is elkezdhetnek ezzel együtt megjelenni. Ez pedig akár hetek alatt is mélypontra lökhetik az érintettet.

Egy tartós krónikus betegség szintén kifejezetten veszélyeztetetté tehet a depresszióra.

A pszichológus szerint az onkológiai betegségek, a tartós mozgásszervi fájdalommal járó betegségek például nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy az idősebb korosztályban több a depressziós eset. Ezért az idősek és a tartósan betegek hozzátartozóinak különösen érdemes figyelniük ezekre a tünetekre.

Az empátia és az odafigyelés ugyan rengeteget segíthet, de nem szabad átesni a ló másik oldalára. Ha azt látjuk, hogy valaki nem akar kikelni az ágyból, akkor, ha azt mondjuk: persze, maradjon csak az ágyban, azzal ronthatunk is a helyzeten. Ez esetben legtöbbször már nem arról van szó a pszichológus szerint, hogy valamit ki kell pihennie az embernek, hanem arról, hogy professzionális segítség kell. Ha hagyjuk, hogy ez a lecsúszás elinduljon, kérdéses, milyen mélységig súlyosbodik ez az állapot.

Van kiút

Bár az eddigi kép demoralizálónak tűnhet, a jó hír, hogy van lehetőség a gyógyulásra. Ehhez azonban szükség van a professzionális segítségre. Csigó Katalin szerint súlyos depressziónál – amikor azt lehet látni, hogy valaki annyira funkcióképtelen, hogy otthon fekszik, nem bír fölkelni, elment az étvágya, nem alszik – szükségszerű egy szakorvos felkeresése, akár pszichiátriai osztályra bemenni, ahol beállíthatják a gyógyszert. Ilyen esetekben a magánellátás mellett állami férőhelyek is rendelkezésre állnak, így a gyógyulás kérdése nem feltétlenül pénz kérdése.

Az enyhébb tüneteknél – amikor elindulnak a depresszív hangulati mélypont tünetei, de az adott személy még munkaképes, vagy azt látni, hogy viszi még az életét, csak ehhez egyre nagyobb erőfeszítés kell – a pszichoterápiás kezelés is jó megoldás lehet – jelentette ki a szakember. Itt többféle lehetőség között lehet válogatni: vannak hosszabb terápiás kezelések, valamint dinamikus és kognitív terápiák is, illetve az egyéni és a csoportos műfaj közül is lehet választani.

Utóbbi kapcsán Csigó Katalin jelezte: egy hosszabb, csoportos terápia specifikus hatása, hogy elkezdünk kapcsolódni a többi emberrel, akikkel együtt olyan készségeket tudunk kipróbálni és elsajátítani, amelyek segíthetnek a gyógyulásban.

Csigó Katalin szerint a gyógyulásban az is rengeteget segíthet, ha megpróbálunk megtartani egyfajta struktúrát az életünkben. Érdemes korlátok közé szorítani például a közösségi média használatát, ha azt érezzük, hogy az már nem szórakoztat minket – adott esetben az online tértől történő időleges távolmaradás is segíthet. Emellett azt tanácsolja, próbáljunk olyan rutinokat is beépíteni a napjainkba, amelyeket még akkor is tartunk, amikor nincs kedvünk ezekhez. Ilyen lehet például a testmozgás.

Korábbi cikkeink a sorozatban:

• 100–150 ezer magyart érint, mégis alig tudunk róla valamit: ilyen az élet a spektrumon
• Több százezer magyar szenved az OCD-től, pedig nagyrészt gyógyítható
• „Így is lehet élni? Végre csönd van a fejemben” – az ADHD felismerésétől a kezelésig
• „A pánikroham belülről olyan, mint maga az apokalipszis” – így válhat betegséggé egy roham

The post „Örülnöm kéne, mégis szenvedek” – minden kilencedik magyar így érezhet a depresszió miatt first appeared on 24.hu.

Forrás