hir8 - Jámbor Péter 
hir8 Vendég 
Rekordbevétellel zárta a 2025/26-os évadot a magyar labdarúgó NB I, legalábbis a Transfermarkt összesítése ezt mutatja: a Fizz Liga tizenkét csapata több mint 36 millió eurós becsült átigazolási bevételt könyvelhetett el az idény két transzferidőszakában. Rekordszinten vannak a kiadások is, a (pozitív) átigazolási mérleg pedig közel több mint duplája az átigazolási portál által regisztrált legnagyobb értéknek. A Transfermarkt ugyan szerkesztői bevallása szerint is a „tömeg bölcsességén” alapul (és olyan átigazolásokat nem számít bele az összesítésbe, amelyeket nem sikerült felbecsülnie), de mindenképpen segít az orientációban.
A Fradi csúcsokat dönt és mozgatja a piacot
Azt persze nem hagyhatjuk ki a számításból, hogy mind a kiadási, mind a bevételi oldalt a Ferencváros húzza. A magyar rekordbajnok most már hazajáró vendég az európai kupák főtábláján – újabban a kieséses szakaszban is –, ez pedig kiemeli a riválisok közül. Jobb játékosokat szerződtethet, könnyebben adhat el, magasabb szintű kapcsolatokat építhet ki, és immár nem páridényes csodának, hanem rendszeres, kontinentális szinten növekvő ismertségű szereplőnek számít.
Ez csökkenti a vevő csapatok számára is a kockázatot: ha megfigyelnek egy játékost, akkor az NB I-nél magasabb szintű mérkőzéseken is megtehetik ezt, és minden bizonnyal jobban orientálja a scoutot egy topligás (vagy topligaközeli) csapat ellen mutatott teljesítmény, mint az, hogyha valaki jól játszik egy magyar élvonalbeli bajnokin.
A Transfermarkt becslései szerint ebben az idényben az NB I-es mezőny fele (FTC, Puskás Akadémia, Paks, MTK, DVTK, ZTE) könyvelhetett el euróban legalább hétszámjegyű átigazolási bevételt. Nem hangzik rosszul – mérete alapján az NB I-nek inkább fejlesztő-eladó bajnokságnak kellene lennie, mintsem vásárlónak –, de tegyük hozzá, hogy a Ferencváros bevétele egyrészt közel két és félszerese a másik tizenegy csapaténak együttvéve, másrészt a zöld-fehérek maguk is jelentősen hozzájárulnak a konkurencia bevételeihez (gondoljunk Elton Acolatse, Osváth Attila vagy Ötvös Bence transzferére).
a közelmúltban végig nagy létszámú légióshadra építő bajnokcsapatnak NB I-ben azonnal, kezdőként bevethető (és európai szinten is használható) hazai játékosokra volt szüksége, és ez meglátszik a piaci tevékenységben is. A többi klub szemszögéből: visszajött a piacra egy olyan szereplő, mely egy ideig (vegyes tapasztalatai miatt is) minimálisra csökkentette a hazai transzfertevékenységét, és szinte kizárólag külföldön keresett erősítést. Több mint egy évtized után fordult elő ismét – a partnerklub Soroksárral folytatott játékosáramoltatást és a kölcsönüzleteket nem vettük figyelembe –, hogy a Fradi öt felnőtt játékost igazolt NB I-es csapatoktól.
A Ferencváros most már idényről idényre dönti meg a saját rekordjait (mind bevételi, mind kiadási oldalon), Tóth Alex és Varga Barnabás eladásával pedig téli bevételcsúcsot is felállított. Ami azt illeti, a két játékos becsült eladási ára (16,5 millió euró plusz potenciális bónuszok) olyan összeget jelent, amelyet a Videoton kivételével a többi magyar klub tizenöt idény (!) alatt összesítve sem tudott elérni. A mintaszerűen felépített Tóth Alex NB I-es eladási csúcsot jelentő értékesítésére joggal lehet büszke a klub. A Fradit egyértelműen magasabb polcra helyezte a megemelkedett státusza és az európai sikeressége.
Az itthon előállt helyzet rímel Magnus Henrekson és Lars Persson tavaly decemberben publikált tanulmányának egyik bekezdésére, mely a futballpiaci (túl)erőről szól. A szerzők a domináns klubokról – elsősorban a topligás szuperklubokra céloznak, de országosan is alkalmazható a leírásuk – úgy vélekednek, hogy piaci túlerejük visszatarthatja riválisaik fejlődését, miközben gyakran minden területen – stadionkapacitás, szurkolótábor, kereskedelmi kapcsolatok, brandismertség – előnyben vannak. Ennek következménye az, hogy a különféle versenysorozatok kiegyensúlyozatlanok és kiszámíthatók lesznek.
A BBC pont a héten foglalkozott a jelenséggel, külön megemlítve az egymást követő 15. bajnoki címére hajtó bolgár Ludogorecet, mely a Ferencváros ellenfele az EL-ben. A harminc legerősebb európai bajnokságot megvizsgálva egyetlen olyat sem találtak, melyben az elmúlt évtizedben ötnél több különböző aranyérmes lett volna, tizennyolcban csak egy (Bulgária), kettő (Németország, Ausztria, Skócia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna, Azerbajdzsán) vagy három (Magyarország, Spanyolország, Franciaország, Portugália, Hollandia, Csehország, Görögország, Dánia, Svájc, Izrael) bajnokot avattak.
Az MLSZ és a sportállamtitkárság ajánlásai és szabályozásai ebben az NB I-es szezonban felülről nyúltak bele a rendszerbe – az FTC elsősorban ezért igazolt több magyar játékost, és ezért fizetett jelentős összegeket hazai vetélytársaknak is, ami nem volt gyakori eset a közelmúltban. Az majd kiderül, hogy a változások gyengítik-e a domináns zöld-fehérek pozícióit akár a hazai, akár a nemzetközi porondon.
Megjósolható hazaáramlás
Már tavaly júliusban foglalkoztunk azzal a témával, hogy az új ösztönzők miatt jelentős hazaáramlást várhatunk: az NB I-es csapatoknak nagy szükségük lett azonnal csapatba állítható hazai játékosokra (támogatott korosztályú fiatalokra meg pláne), és
A magyar útlevél önmagában is átigazolási ütőkártya lett. Az lehet vita tárgya, hogy a jelenség pozitív-e, de lehetnek előnyei: külföldi klubjuknál gyakran a második csapatban vagy alacsonyabb osztályú kölcsönben szereplő magyar játékosok szerezhetnek élvonalbeli rutint itthon. A fizetések nem alacsonyak, az infrastruktúra itt is adott, az intenzitás már nem feltétlenül – de elképzelhető, hogy lesz, aki profitálni fog a hazatérésből.
A 2025/26-os évadban már 12, U23-as korosztályú, utánpótlás- vagy felnőttválogatott magyar játékos igazolt külföldről az NB I-be kölcsönügylet vagy átigazolás után, és még magasabb a szám, ha a kettős állampolgárokat (mint a csángó, román U-válogatott Marius Corbu vagy az amerikai U-válogatott Aiden Harangi) is figyelembe vesszük.
A hazaáramlás normális jelenség – ha egy fiatal játékosnak nem jön össze az áttörés külföldi csapatánál, nem ritkán hazamegy az ismert közegbe –, ám az ugrás látványos a korábbi évekhez képest. Sőt, más 12 csapatos ligákhoz képest is – az NB I-be hazalépő U23-as futballistákat ábránkon az osztrák, a dán és a szlovák bajnokságokba visszaérkezőkkel hasonlítjuk össze.
A jelenség átfogó értékelésével még várni kell, ám az figyelmeztető jel, hogy egy hazaigazolás után keveseknek adatik meg a magas szintű külföldi karrier. Ez inkább a kivétel, mint az átlag. Márpedig – és ezt az MLSZ is szóvá tette Professzionális futballkörkép című kiadványában – a régió országaival összehasonlítva így is kevés a magas szintű magyar légiós, a hazai változtatások nyomán elindult folyamatok következtében pedig még kevesebb lehet. Az ideális végkimenetel – a hazajövők rendszeresen játszanak, kulcsemberekké válnak, és topligaközeli bajnokságokba tudnak visszaszerződni – persze nagyon is kívánatos lenne. Csak kétséges, hogy megvalósul-e.
Végezetül essék szó egy érdekes kísérletről, mely Zalaegerszegen zajlik. A csapat új, argentin többségi tulajdonosai „játékoskeltetőt” igyekeznek kialakítani, és ez az átigazolási tevékenységből egyértelműen kirajzolódik. A Zete gyakorlatilag egy teljes keretnyi fiatal külföldi – elsősorban latin-amerikai – fiatalt szerződtetett, és megpróbálja őket felépíteni, majd profittal továbbadni.
Egyelőre a szereplés és a játék is felülmúlja a várakozásokat – a portugál Nuno Campos kimondottan jó munkát végez –, a kérdés, hogy a közeljövőben is várható játékoskeringőt hogyan fogadják a szurkolók. A hasonló elven működő kluboknál nem ritkán azt látni, hogyha eljön egy gyengébb periódus, a drukkerek elégedetlensége is felerősödik, mert nem elég, hogy nem megy a csapatnak, még kapcsolódni is nehezebb a játékosokhoz a rengeteg átigazolás miatt. Eddig a ZTE jól vezényelte le az átalakulást – és érdemes megnézni, hogy milyen a zalaiak által szerződtetett játékosok átlagéletkora a többi NB I-es klub igazolásaihoz képest. Európai szinten sem gyakori, hogy ez az átlag (a ZTE esetében 20,6 év) ennyire alacsony legyen. Elméletileg ez a módszer működőképes lehet, ám a gyakorlatba nem könnyű átültetni.
Abban nem lehetünk biztosak, hogy minden átigazolási trend pozitív a Fizz Ligában, de
A külső mozgatóerők (azaz a különféle szabályozók) és a tulajdonosok egy része (érdemes lesz külön figyelni az ETO, DVSC, ZTE triót) egyaránt efelé noszogatják az NB I-et.
The post Hazajött egy válogatottnyi magyar légiós, de jó lesz ez nekik? first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
