A dolomit természetes körülmények között évmilliók alatt jön létre, laboratóriumi körülmények között pedig rendkívül nehéz előállítani, és ehhez is magas hőmérséklet szükséges – egy dél-amerikai hangyafajnak viszont nem kell hő vagy több millió év, ezek nélkül is képes dolomitot készíteni, méghozzá a bolyban felgyülemlő szén-dioxidból.

A panamai selyemhangya (Sericomyrmex amabilis) főként Panamában és Costa Ricában elterjedt, nagy kolóniákban él, és gombát termeszt – ami gondot is okozhatna a bolyban, a gomba ugyanis szén-dioxidot bocsát ki (ahogy a hangyák is). A felgyülemlő gáztól a hangyáknak valahogy meg kell szabadulniuk – meg is szabadulnak tőle: dolomitot készítenek belőle.

Nem tudjuk, hogy csinálják

Hasonló folyamatok zajlanak le egy másik faj, az Acromyrmex echinatior esetében is, de itt a hangyák a velük szimbiózisban élő Pseudonocardia baktériumok segítségével képesek a szén-dioxidot a külső vázukba építeni, míg a panamai selyemhangyák baktériumok nélkül is képesek erre.

Az egyelőre rejtély, hogy hogyan csinálják, mindenesetre így a hangyák két legyet ütnek egy csapásra: megszabadulnak a felesleges gáztól és a külső vázukat is erősítik. Ha egyszer kiderül, hogy pontosan hogyan képesek ilyen gyorsan kővé változtatni a szén-dioxidot, az az embernek is hasznára válna, hiszen új megoldást jelenthetne a szén-dioxid-többlet megkötésére.

Forrás