hir8 - Jámbor Péter 
hir8 Vendég 
Néhány órával Magyar Péter beszéde előtt érkezünk Salgótarjánba. Napos melegben indultunk Budapestről, de a Beszterce téren, ahol a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltjével, Becsó Zsolttal beszéltünk meg találkozót, még mindig kupacokban áll a kormos hómaradék: Kelet-Nógrád mindig hidegebb néhány fokkal, mint a főváros. A nógrádi 1-es választókerület legnagyobb városa csurig van a joviálisan mosolygó Becsó plakátjaival; elvétve egy-egy Mi Hazánk-transzparens is akad, melyekről Toroczkai László néz bizakodó tekintettel. Tiszás plakát nincs sehol.
A Fidesz-pultnál találjuk Becsó Zsoltot, néhány aktivista veszi körül. A pult fölött háborús veszélyt hirdető felirat. „Mondjunk nemet a háborús tervekre!”
Mit szól ahhoz, hogy a riválisa rövidesen a Fő téren tart beszédet néhány száz méterre innen?
Van riválisom? Nem tudtam
– feleli és nevet.
Szafkó Zoltán Péternek hívják, és Magyar Péter mellett szólal fel két óra múlva, biztos tudja.
– Miért érintene ez engem? Szabad ország vagyunk, mindenki úgy jön-megy, ahogy akar.
Örök hála a pártvezetésnek
Nyilván látta azt a Medián-kutatást, amely szerint húsz százalékponttal vezet önök előtt a Tisza.
– Nem elemeztem, de láttam, igen. És megnéztem a Nézőpontét is, ami szerint mi vezetünk öt százalékkal. Annak inkább hiszek.
Kinek a pap, kinek a papné, tudja. Aki a Mediánnak akar hinni, annak sok szerencsét kívánok.
Nem ma kezdtem a politizálást, ’98-ban ültem be a parlamentbe. Nagyon megváltozott a politikai tér, és nem tudom, hogy a hagyományos módszerek, amelyekkel eddig kutattak, valós képet mutatnak-e. Sok a rejtőzködő, sokan vannak, akik nem válaszolnak. Nekünk is van kutatásunk a térségre vonatkozóan, készült kettő is, egy november végén, és van egy most februári, de lesz márciusi is.
Mit mutatnak?
– Abszolút mást, mint amit a Medián mond. A falvakban a beágyazottságunk sokkal erősebb.
2010-ben nyert először egyéniben választókerületet, de az a pásztói körzet volt. 2014-ben megválasztották itt, Salgótarjánban. 2018-tól négy évig – a betegség miatt – az öccse, Becsó Károly töltötte be ön helyett a képviselői tisztséget. Nem szokványos, hogy egy ilyen pozíció a családban marad.
– Amikor kezdődött a baj, mondtam Kubatov Gábornak meg a pártvezetésnek, hogy kezdődnek a kezelések, a túlélésért küzdök. Megkérdezték, ki lehetne helyettem, volt a fejemben néhány név, de ezek közt nem volt ott az öcsémé. Engem csak tájékoztattak, hogy a legjobb az lenne, ha meglesz helyben a támogatottság, Karcsi vegye át a stafétát. Ennek nyilván örültem, másrészt aggódtam is, mert a családtagokért jobban aggódik az ember. De nem volt semmi gond, Karcsi azt a négy évet tisztességgel végig vitte. 2022-re kellőképpen megerősödtem, tudtam vállalni az ismételt megmérettetést.
2018-ban pedig listáról került be.
– Igen, örökké hálás leszek a pártvezetésnek, mert az országos listán ilyen helyre tett. Kétharmadot kellett elérni, hogy meglegyen ez a lehetőség. Amikor megerősödtem, úgy végezhettem a teendőimet, mintha egyéni képviselő lettem volna. Igazából az emberek nem is tudnak ezek között különbséget tenni.
Ha közvélemény-kutatást végeznénk a térségben, hogy ki volt a parlamenti képviselő, azt mondanák az emberek, hogy a Zsolt.
„Az előző szocialista vezetés a hibás”
Hogyan látja most a választókerület helyzetét? Volt egy cikkünk, ami eléggé felháborította, bár saját bevallása szerint csak a bevezetőt olvasta.
– Még azt sem, csak a címét.
Nehézkes közlekedés, rossz egészségügy, elvándorlás, ez szerepelt a címben a körzettel kapcsolatban. Nem ért egyet?
– Nem, ugyanis ez itt egy fantasztikus térség. Tele vagyunk értékekkel.
Összeszedtük az adatokat például a munkanélküliségről, a szegénységről, a fogyatkozó népességről. Ezeket nem látja problémának?
– Dehogynem, viszont ebben a térségben hatalmas potenciál van. Nagyon sokat dolgoztunk érte, ma már rá sem lehet ismerni. Óriási utat tettünk meg az itteni emberekkel, van mire büszkének lenni. Ha pedig a problémákról beszélünk, büszkén kijelenthetem, hogy egy csomó problémát sikerült megoldanunk.
A legnagyobb problémák közül mi az, amit ön szerint sikerült megoldani?
– A legfontosabb feladat mégiscsak az volt, hogy a térséget bekapcsoljuk az ország gazdasági vérkeringésébe, és ezt mi indítottuk el annak idején Katona Kálmánnal, akinek a kampányfőnöke voltam ’94-ben. Nagyon örültem, amikor ’98-ban megnyertük a választást, és ő lett a közlekedési miniszter. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően sikerült kilobbizni, hogy a Budapest felé tartó 21-es út négysávosítási programja kézzelfogható valósággá váljon.
Évtizedek alatt. De miért maradt el a vasúti közlekedés fejlesztése?
– Ezt a Fidesz támogatta volna, de 2002-ben kikaptunk, átvették a szocik a vezetést. Pedig a vasúti fejlesztés is elő volt készítve. Ezt sokan még mindig felhánytorgatják, de ott feneklett meg a dolog.
És huszonnégy év alatt nem sikerült megoldani?
– 2002-ben volt egy történelmi pillanat. Fónagy János volt a közlekedési miniszter, vasútpártiként támogatta, hogy végre a 81-es számú vasúti fővonal pályarekonstrukciós munkálatai elinduljanak. A választások előtt voltunk pár héttel.
De a választópolgárok meghozták a döntésüket, nem szavaztak nekünk bizalmat, és az álmok szétfoszlottak.
Képviselő úr, azóta volt egy csomó ideje, hogy kijárjon valamiféle vasúti fejlesztést.
– Tudja, ha valamit leépítenek, tönkretesznek, lenulláznak, azt vagy nem lehet visszaépíteni, vagy nem tudom, micsoda megfeszített energiákat kell mozgósítani. Mondok egy példát, hogy érthető legyen, miről beszélek. Itt volt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. 2008-ban ki akarták iktatni a szocialisták. Akkor a megyei közgyűlés elnöke voltam, mindent megtettünk, hogy megmentsük a főiskolát, a megye vállalta a finanszírozást. Sikerült elérni, hogy a város is vállaljon egyharmadnyi összeget, és az akkori országgyűlési képviselő, az MSZP-s Boldvai László is vállalta, hogy a kormányzat biztosítja a harmadik lábat. Mi teljesítettük, amit vállaltunk. A szocialista kormány viszont magára hagyta Salgótarjánt. 2006 és 2010 között összesen 32 millió forint támogatást kaptunk. Becsapták a salgótarjániakat, becsaptak minket is, és 2008-ban a szenátusban megszületett a döntés, hogy felszámolják a főiskolát. Aztán 2014-ben már megkaptuk a lehetőséget, hogy az Óbudai Egyetem bejöjjön a városba, kialakítson egy kampuszt. Most 2026-ot írunk, és szinte vért kell pisilni, de már látni a fényt az alagút végén, mert jelentős előrelépés volt az elmúlt évi beiratkozások számához képest – ám a töredékét sem sikerült visszahozni mindannak, amit elveszítettünk 2008-at követően. És ez mindennel így van.
2014 óta, amióta ön, illetve a testvére képviselték a választókerületet, a foglalkoztatottság romlott, és nagyjából tíz százalékot csökkent a lakosság lélekszáma.
– Ebben a természetes fogyás is közrejátszik az elöregedés miatt.
Meg az elvándorlás, ami országos szinten itt a leggyorsabb. Ennek mi az oka?
– Az a helyzet, hogy nagyon erőteljesen működik az elszívó hatás Budapest felől meg az agglomerációból. Ebből a szempontból, bármilyen furcsa, nekünk inkább hátrány Budapest közelsége.
Ha az emberek helyben tudnának boldogulni, nem működne az elszívó hatás.
– Persze. De a fiataloknak, akik itt középiskolát végeznek, és továbbmennek a felsőoktatásba, a döntő része nem jön vissza.
Ezek a fiatalok ezer szállal ide kötődnek, itt nőttek fel, de ha nem tudjuk őket visszahozni, nem lesz jövője a városnak és a térségnek. Ehhez pedig nagyon fontos, hogy legyenek megfelelő munkahelyek.
Ezt önmagunk nem tudjuk megoldani. A kormányzat kiemelt figyelme, támogatása nélkül nem fog menni.
És az ön eddigi időszakában nem volt meg ez a támogatás?
– Volt támogatás természetesen, de még többre van szükség. Olyan preferenciák, támogatási rendszerek, döntések kellenek, melyek arra mutatnak, hogy ez a térség kiemelt jelentőségű. Kell egy 1000–1500 fő foglalkoztatását biztosító cég, vagy inkább több kisebb, 200–250 fős, de magasabb hozzáadott értéket létrehozó termelő. Olyan, ami nem akkumulátorgyár, hogy leegyszerűsítsem.
Pedig működik akkumulátorfeldolgozó üzem a szomszédos Bátonyterenyén, ahol komoly problémák vannak.
Ezt a felvetésemet Becsó Zsolt elengedi a füle mellett.
„Bárcsak lenne szállodám”
– Azért mégiscsak jött ide néhány cég az elmúlt időszakban, tehát nem lehet mondani, hogy a kormányzat nem adta meg a támogatást, mert például az Alstomot támogatta. Ez nagyon fontos, Mátranovákon 700 ember ott dolgozik. És Tarjánban mégiscsak megmentettük a tűzhelygyárat. Ha nem lépnek közbe Mészáros Lőrincék, azt is elveszítettük volna. Sajnos az öblösüveggyárat nem sikerült megmenteni. De nem mi vezettük akkor várost. Az előző szocialista városvezetés…
Értem, hogy minden az előzőek miatt volt, de még mindig ön az az ember, akit felhatalmaztak a választópolgárok, hogy a parlamentben, a kormánynál kijárja a fejlesztési forrásokat.
– Segítünk, amiben igénylik az emberek a segítséget. Nem tudok mindent magamra vállalni, de amit vállaltam, abban konkrétan eredményeket értünk el.
Be tudtam vállalni az egyházi programot, 4,5 milliárdos történet volt: 18 településen 37 templom vagy közösségi tér újult meg.
Bár néhány év csúszással, de elindult az Enjoy Park, a nagy turisztikai attrakciófejlesztés. Ott is összeraktuk, amit kellett, a kormány-előterjesztés megvolt. Aztán kitört a háború, és ez is tartaléklistára került.
Csodás természeti adottságai vannak Kelet-Nógrádnak, viszont a turizmus Hollókőt leszámítva szinte halott.
– Ez nem így van.
Itt a környéken milyen turizmus van?
– A vonzerőnk megvan. Fantasztikus túraútvonalaink, komoly értékeink vannak. A turisztikai infrastruktúránk, elismerem, gyenge lábakon áll. Kevés a jó minőségű szálláshely, kevés a jó minőségű turisztikai jellegű szolgáltatás. Ez a problémánk.
Min múlik, hogy meglegyen az infrastruktúra?
– Mi az elmúlt tizenöt évben rengeteget tettünk ezért. Hollókő egy kirakat ebből a szempontból, egy ékszerdoboz. Szépen rendbe tettük. Szálloda épült, vendégházak épültek.
Önnek is volt egy ház a tulajdonában Hollókőn, uniós pénzből épült.
– Nem igaz, csak a baloldali sajtó csinált egy hamis hírverést. Ez 2016-os történet, hogy nekünk volt vendégházunk. Azt próbálták minden nap bebizonyítani, hogy a szálloda az enyém.
Kicsit összekeveredtem, várjon – a budapesti hotel, amiről kiderült, hogy engedély nélkül működik, és az ön tulajdonában volt?
– Nem, nem. Az sem volt igaz, de most a hollókői szállodáról van szó, ami sosem volt az enyém. Sajnos. Nagyon örülnék neki, ha lenne egy ilyen szállodánk. Nekünk ott egy vendégházunk van, ami a mai napig vendégházként működik. Ellentétben nagyon sok olyan vendégház van, ami rég átalakult családi házzá. De azzal már nem foglalkozik a hvg.hu, meg önök, meg az összes többi balos lap, hogy a mi vendégházunk sosem volt családi ház. Soha nem laktunk ott, az mindig vendégház volt.
Ami a turisztikai fejlesztéseket illeti, számtalan látogatóközpontot hoztunk létre. Jelentős fejlesztések voltak a Nógrád-Novohrad Geopark illetékességi területén. Elő vannak készítve projektek, a Palotási-tó és környezete Pásztón, az Illúzió Park, és van egy nagy turisztikai fejlesztési parkunk indulás előtt, van elnyert és indulás előtt álló internetes pályázatunk, a városnak van több, turisztikai attrakcióra vonatkozó fejlesztése, és emellett a Területfejlesztési Operatív Program forrásait is hatékonyan használjuk fel; összességében 17 milliárdnyi fejlesztést valósítottunk meg. Mi ennyit tudunk hozzátenni. A magántőkének kellett volna még bejönni, vagy kell, hogy a jövőben felfedezzék ezeket az értékeket. Azt gondolom, hogy ez a térség jóval több turisztikai infrastruktúra fogadására képes.
„Nyugaton sem jobb az egészségügy”
Az egészségügyi mutatókat nézve mellbevágó a kép egész Nógrád vármegyében. Rosszak a halálozási arányok, hosszúak a várólisták, országos viszonylatban itt az egyik legrosszabb a helyzet.
– Én azt gondolom, hogy az egészségügy, az alapellátás, a fekvőbeteg-ellátás területén az elmúlt 15 évben olyan nagyságrendű fejlesztést értünk el, amire nem volt példa azt megelőzően. Mind a Margit Kórházat, mind a Szent Lázár Megyei Kórházat felújítottuk. A települési orvosi rendelőket, fogorvosi rendelőket, mentőállomást rendbe hoztuk, úgyhogy nagyon jelentős fejlesztések történtek.
Több mint harminc háziorvosi praxis tartósan szünetel. Hiába van felújítva a rendelő, ha nincs benne orvos.
– Ez máshol is probléma. Ugye nem gondolják, hogy itt a polgármesterek, vagy mi, politikai döntéshozók homokba dugjuk a fejünket, és tudomásul vesszük, hogy ez a helyzet? Mindent megpróbálunk elkövetni, hogy ezek a praxisok be legyenek töltve.
Mi kéne hozzá?
– Motiváció többek között. Amit lehet, megteszünk. De az az igazság, hogy az egészségügyi kormányzat nálam felkészültebb, hogy erre a kérdéskörre autentikus választ adjon, nyilván látják ezeket a problémákat. De szerintem jelentős előrelépést tudtunk elérni.
Lehet azzal jönni, hogy milyenek a várólisták, de minden relatív. Önök is járnak nyugaton, nekem is élnek rokonaim Németországban vagy más európai országban, nehogy azt gondoljuk, hogy ott jobb az egészségügyi ellátás, vagy rövidebbek a várólisták.
Magyarország ön szerint nincs rosszabb egészségügyi helyzetben, mint a nyugati országok?
– Nincs.
Attól tartok, téved.
– Ott vagyunk a középmezőnyben valahol. Bizonyos műtéti beavatkozások esetén hosszabb a várólista, de ez nemcsak itt jellemző, hanem máshol is. De ez orvosszakmai kérdés. Tudom, azt gondolják a politikusokról, hogy a bölcsek kövét hordjuk a zsebünkben, és mindenre autentikus válaszokat adunk, de nem akarom magam ebbe a szerepkörbe helyezni. Vannak megérzéseim, próbálok tájékozódni, vannak témák, amik közelebb állnak hozzám, és vannak, amikben mélyebb ismeretek megszerzésére van szükségem, ilyenkor megpróbálok inkább hallgatni, illetve támaszkodni azokra, akik járatosabbak.
Akkor beszéljünk a kampányról pár szót. Néhány napja kiposztolta, hogy valakik fekáliával kenték össze az arcképét, és tényként közölte, hogy ez a Tisza Párt műve. Honnan tudja?
– Azóta ez nagyjából kiderült.
Ők azt mondták, elhatárolódnak mindenféle plakátrongálástól. Nem volt ott biztonsági kamera, aminek a felvételén esetleg visszakereshető, hogy ki követte el?
– Megmondom őszintén, nem láttam azt a plakátot, csak beküldték a képet. De függetlenül attól, hogy ki volt, mindenféle alpári, az európai normákkal összeegyeztethetetlen viselkedést elutasítok. Meg a gyűlöletkeltő beszédet is.
A miniszerelnök poloskázós beszéde is elég kemény, volt, és, ha gondolja, idézhetek még néhány hasonlót a Fidesztől…
– Nem kell idézni semmit sem az egyik, sem a másik oldalról, elég rég benne vagyok a közéletben, aminek szerintem is sikerült mára lealacsonyodnia. Nem is érzem túlságosan jól magam, megmondom őszintén, ebben a közbeszédkörnyezetben. Ez igaz a parlamentre is. Szerintem nem lehet azt mondani, hogy minden felelősség az ellenzéket vagy a másik oldalon ülőket terheli. Ebben mindenkinek, aki a politikában bármilyen szerepet vállal, van felelőssége. Nem örülök neki, hogy fekáliával bekenik az embernek a plakátját, mert először a plakátot fogják bekenni, onnan meg majd el fognak jutni oda, hogy valóságban is megpróbálják az embert bekenni fekáliával.
Lehet, hogy ez furcsa néhány embernek, de április 13-án is fel fog kelni a nap. Az emberek továbbra is itt fognak élni, kivéve azok, akik máshol keresnek boldogulást. És nekünk ebben van felelősségünk. Tehát, amennyire lehet, konszolidálni kell a helyzetet.
Április 12-e már nagyon közel van. És a választás kimenetele kétesélyes.
– Mint mindig.
Van B terve a vereség esetére?
– Nincs.
Akkor azt gondolja, hogy a vereség nem következhet be?
– Bármi bekövetkezhet, nem lehet látni előre. Egyedül az Úr tudja, mi lesz április 12-én. Bízom benne, hogy az emberek kitüntetnek a bizalmukkal. Ha olyan helyzet van, majd annak megfelelően a szükséges döntéseket meghozom, de nincs B forgatókönyv, C menekülési pálya, satöbbi.
Egyetlen pálya van, az, hogy meg kell nyerni ezt a választást.
„Megpróbáljuk a Tiszát, hátha jobb lesz”
Már áll a színpad a Fő téren, szép számmal sürögnek az aktivisták, pakolják a plakátokat, szóróanyagokat, a hangszórókban lüktet a zene, a csípőssé váló hidegben lassan gyülekeznek az emberek, egyelőre még úgy, mintha csak arra járnának, és tétován megállnának kicsit nézelődni.
Az aktivistáktól azt a felvilágosítást kapjuk, hogy nem beszélhetnek a sajtóval.
Néha elhúz a tér mellett egy autó, és kikiabál egy férfihang: „Hajrá, Fidesz!”
Idősödő úr ácsorog a színpadtól tisztes távolságban, oldalán a felesége. Salgótarjániak. Elmondom nekik, hogy a múlt héten többekkel beszélgettünk az itteni utcákon, az emberek szinte kivétel nélkül elégedetlenek voltak a sorsukkal, de azt mondták, hogy a Fideszre akarnak szavazni.
Fura, mert a mi társaságunkban meg a baráti körben mindenki tiszás.
Milyen a helyzet itt?
– Katasztrofális. Salgótarján fekete város. Nincsenek munkahelyek. Nekem már jó, lehúztam a magam idejét a síküveggyárban, meg dolgoztam a hajléktalanszállón gondnokként, a nyugdíjból úgy-ahogy kijövök, de a fiatalokat nagyon sajnálom. Nem marad nekik, sokaknak, csak a drog.
– A drog megette már az egész várost – mondja az asszony. – Kijönni se mernek az emberek. Délután öt óra körül a szemetet se visszük ki a lakásból, mert ki kellene menni, le a lépcsőn, és veszélyes, tele van minden drogosokkal. Akkor inkább kiviszem reggel, amikor megyek az üzletbe.
– Én mindig is Fideszre szavaztam – veszi vissza a szót a férfi. – Az első pillanattól fogva.
És mi okozta a változást?
– Ez, ami itt létrejött. Ez a gyűlölködés, a Fidesz gyűlölködése, amilyen kijelentéseket tett a Lázár is, meg Orbán Viktor is. Ilyen kijelentést egy miniszter nem tehet, hogy a cigányok takarítsák a vécét. És egy miniszterelnök sem mondhat ilyet a cigányokról.
A gyűlölködések már egymás hegyén-hátán vannak. Úgyhogy eldöntöttem, megpróbáljuk a Tiszát, hátha jobb lesz. Hátha lenne munkahely, onnantól kezdve. És azt várjuk még a Tiszától, hogy ne lopják el az országot. Ne tegyék el, ami közös. Úgyis tönkre van téve az ország. Annak idején, ez köztudott dolog, ez kommunista város volt, és egyáltalán nem kaptunk segítséget. Nézze, hetvenéves vagyok. Több, mint negyven évet ledolgoztam, már nem lehet akármilyen szöveggel megetetni, az embernek azért van az esze, hogy használja. Fenyegetnek a háborúval meg Ukrajnával.
Nem is értem, hogy miért nem állunk Ukrajna mellé, hát az a szomszédunk, ott magyarok élnek, akiket megtámadtak, és az oroszok ölik őket.
Épp a minap néztem egy hölgyet, aki az interneten keresztül mondta, hogy szereti Magyarországot. Ők, szegények, ott élnek. De mondok mást. Aki bizonytalan lett volna a Tiszában, az is rá szavaz a barátaim közt, amióta kirakták Magyar Péter hálószobáját az internetre. Hát micsoda dolog ez? Ilyen nincs, a magánéletébe valakinek így beleszólni!
Milyennek látják a Tisza esélyeit?
– Nagyon sok követőjük van, az biztos, és a saját pénzükből, nem az állam pénzéből kampányolnak. Szerintem meglesz a kétharmad nekik. Én az előbb odamentem a pulthoz, és jelentkeztem is önkéntesnek.
„Itt a fiatalok mind tiszások”
Fiatalember sétál oda az édesanyjával, eljöttek megnézni a rendezvényt, kíváncsiságból. A fiú 17 éves, szülői engedéllyel nyilatkozik. Mint közli, nehéz itt az élet, a munka és az iskola is. Salgótarjánban jár gépipari technikumba. Érettségi után pedig megy Budapestre. Egyetemre akar menni, a bátyja már Pesten él, nála ellakhatna.
– Aki fiatalt ismerek, mind ezt mondja: Tarjánból el kell menni. Az biztos. Itt maximum a Mekiben tudnak dolgozni vagy ilyen helyeken, estleg egy-két gyárban a megyében, aki szívesen végez olyan munkát.
Milyen szórakozási, kikapcsolódási lehetőségei vannak itt egy fiatalnak?
– Van egy mozi. Körülbelül ennyi. Szoktak itt is gyülekezni a téren este, cigizgetnek, iszogatnak. Én nem járok. Elég sok a drogos. Nincsenek maguknál, bele is kötnek az emberekbe. Múltkor volt itt egy gyerekekből álló rablóbanda, de már elkapták őket.
Kérdezem, mi a véleménye a politikáról. Magyar Pétert szimpatikusnak tartja, szeretné, ha változás történne Magyarországon.
Két srác ácsorog odébb, őket is megszólítjuk.
– Jó itt lakni, szeretjük – mondja az egyik, Tamásnak hívják. – Egyelőre suliba járok, viszont diákmunkára felvesznek, jó pénzt adnak. A Borbélyba járok. (Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium – a szerk.) Autószerelő leszek. Normális a tanítás, az emberek is.
Itt fogsz elhelyezkedni?
– Valószínűleg igen.
A másik fiú szintén tanuló, osztálytársak, Lászlónak hívják. Villanyszerelőnek készül.
– Itt az MVM. Valószínű, hogy aki ott tanul és ott van duális képzésen, el tud helyezkedni. Úgyhogy nem aggódom.
Kérdezem, milyen szórakozási lehetőségek vannak. László meséli, hogy bezárták az Apolló diszkót nemrég, azóta nincs semmi.
– Maximum lemegy az ember a parasztba.
Hová?
– A buszpályaudvarra. Ott lehet hülyéskedni a többiekkel. Csak vigyázni kell, mert sok a drogos, tele van velük minden.
Mindketten az idén szavaznak először.
– Az idősebb korosztály annyira nem nyit az új dolgok felé, ők maradnak a régi módinál, hogy megválasztottak egyet, és az legyen ezentúl – véli László.
– Iszonyú sok pénzt elver a Fidesz. Mennyi az, ami elmegy plakátokra meg mindenféle propagandára? Itt is van egy jó pár, és, ha összehasonlítjuk, a Tisza például nem plakátol. Az árak iszonyúan emelkednek, és a Fidesz az összes pénzt most szórja ki.
Mert arra számolnak, hogyha bukják a választást, akkor majd elhordják a Tiszát mindennek, mert nincs pénz. Csak arra nem gondolnak, hogy az emberek nem hülyék, átlátunk a szitán
– mondja Tamás.
Kérdezem, hogyan látják az esélyeket; szerintük az is nagy dolog, ha erős ellenzéki pártként a parlamentbe kerül a Tisza, de inkább abban reménykednek, hogy Magyar Péter pártja alakít kormányt. Szóba kerül a háborús riogatás, és a kormány nagy visszhangot kiváltó kampányvideója is, melyben kivégzik egy kislány édesapját.
– Ez nagyon idegesítő, főleg, mert gyerekek is látják. Ez undorító, tényleg, és nem bírnak leállni vele.
Tehát nem látjátok reális veszélynek, hogy a Tisza háborúba viszi Magyarországot?
– Jaj, hagyjuk már, kinek az érdeke, hogy háborúzzon itt?
És, amikor beszélgettek osztálytársakkal, meg haverokkal…
– Mind tiszások – vágja rá László.
És ebben van szerepe Magyar Péter személyiségének is?
– Elég jól meg tudja ragadni az embert. Ő tényleg kiáll az utcára, az emberek közé. Nincs mellette egy csomó testőr. Meg a programja is elég jó, próbálja visszahozni az EU-s pénzeket. Kideríti, hogy hova tűntek a pénzek. Aztán elindul a börtönösítés – így Tamás.
Mindketten szimpatikusnak ítélik az Út a börtönbe! (azóta kissé hanyagolt) ötletét; aki, lop, csal, hazudik, annak szerintük is rács mögött a helye.
„Ne próbálkozzanak kék-sárga drónokkal”
Telik a tér, a zene egyre hangosabb. Drón köröz a tömeg felett, többen integetnek neki. Gyors becslés: a tömeg 70–80 százaléka a fiatalabb korosztályhoz tartozik, húsz és negyven év köztiek.
Egy rendező jön fel a színpadra, azt kéri, amikor felmutatja a telefonja lámpáját, tegyenek úgy mindannyian, emeljék jó magasra a fényt; el is próbálják, a rendező elégedett. Néhányan már táncolnak a zenére, Anna and the Barbies megy, Republic, Bagossy Brothers, és sokadszor szól a Kell egy jobb ország című Tisza-induló, amit jó néhányan énekelnek. Szinte rockkoncert előtti a hangulat.
Meglátom a színpad mögött Szafkó Zoltánt, a Tisza jelöltjét, épp táblákat pakol az aktivistákkal.
Izgul?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem.
Eddig még csak építettem színpadot, most meg rá is fogok állni. És beszélni ennyi emberhez. Ez most a tűzkeresztség.
Ahhoz mit szól, hogy a kihívottja, Becsó Zsolt szerint önök kenték össze ürülékkel a plakátjait?
– Nem mi mocskolódunk, nem mi kenünk össze a plakátokat. Emberi módon beszélgetünk. A Fidesz az, amely a terepmunkán a helyi propagandát küldi ránk, a Facebookon bekarikázzák az önkéntesekről készült fotókat, mindenféle negatív jelzővel illetik az aktivistáinkat és a szimpatizánsainkat. Bocsánat, most mennem kell.
A tér csurig megtelt, a színpadon a rendező kezében leng a nemzeti színű zászló. Feltűnik Magyar Péter, átveszi és lengeti a zászlót, felhangosodik a zene, a tömegben szinte mindenki megemeli a világító telefonját.
A pártelnök beszélni kezd. Jó szerencséttel köszön, majd közli, hogy 46 nap van hátra Becsóéknak.
Becsó Zsolt sameszai, remélem, itt vannak, látom, megint drónoznak, mindenki mosolyogjon, hogy jók legyenek a fotók!
– mondja, majd a nagy üdvrivalgás után közli, hogy a Medián szerint húsz százalékkal vezet a Tisza, és közel a kétharmad, tehát meg kell nyomni a kampányt.
Szerinte Nógrád sokkal többet érdemel a földesuraknál, a himpelléreknél, akiknek minden nógrádi településen van egy-egy vendégházuk, szállodájuk, családi bizniszük, „ide-oda tologatják a lóvét”. Azt ígéri, olyan Nógrád megyét fognak építeni, ahonnan a fiataloknak nem kell elmenniük, segítik őket a lakhatásban, és olyan munkahelyeket hoznak létre, ahol tisztes megélhetést biztosítanak, nem a szennyező akkumulátorgyáraknak fognak százmilliárdokat adni az adófizetők pénzén. Beszél a salgótarjáni Éltex üzemről, Tiborcz István cégéről, ahonnan a Salgó-patakba került szennyezés 2024-ben.
Aztán egy hirtelen fordulattal azt állítja, a Tisza „jött, látott és győzött, összegyűjtött fél nap alatt 300 ezer aláírást, a fideszesek meg ott árválkodtak az üres standjaik mellett.”
Magyar beszédét többször éljenzés szakítja meg.
Nagyon határozottan kell megüzenni a leköszönő miniszterelnöknek, hogy fejezze be a magyar emberek lelki terrorizálását, a félelemkeltést, a háborús pszichózist. Sok millió ember le akarja zárni az elvesztegetett két évtized korszakát. Le akarja zárni a lopás, a korrupció és a propaganda két évtizedét.
Ezután ismét közvetlenül szólítja meg a fideszes képviselőt.
„Becsó Zsolt képviselő úr, 24 éve országgyűlési képviselő, mit tett ön azon kívül, hogy minden településen van egy vendégháza, hogy minden családtagja meggazdagodott? Azon kívül, hogy letagadta a vagyonnyilatkozatában a cégeit, mit tett? Mit tett a nemzeti banknál a rablás megakadályozásáért? A Nógrád megyei állami gondozott gyerekek tönkretételének megakadályozásáért? Mit tett ön az egészségügy fejlesztéséért azon kívül, hogy a Facebookon hazudozik, és kinevetteti saját magát? Szóval én azt javaslom önöknek, válasszunk valódi képviselőt Nógrád 1-be!”
„Az emberséges Nógrád nem akkumulátortemető”
Szafkóról elmondja, hogy az utóbbi 25 évben személyszállítási területen dolgozott, de úgy érzi, a hivatása túlmutat a közlekedés világán; ismeri a lakótelepek és a nógrádi kisfalvak világát is.
Drága Nagymamám!
– kezdi beszédét a jelölt elfogódottan. Majd arról beszél, hogy a nagymamája a 20. század legnehezebb évtizedeiben látta meg Salgótarjánt, „az akkor és most is gyönyörű várost, az egykori bányák, az acélgyár, az öblösüveggyár, a tűzhelygyár, a síküveggyár, a bányászok, munkások városát, a kemény munka és élet, de a tiszta szív városát.”
Nyilván arra utal, hogy vannak itt családi gyökerei. A fideszes közösségi média ugyanis következetesen turistaként emlegeti, mivel Veresegyházon született, bár – mint később megtudjuk – 15 éve Bujákon, a választókörzet egyik falujában él.
Szafkó csupán néhány percet beszél, mielőtt visszaadná a szót az este sztárjának. Elmondja, hogy a civil életből jön, fölemlíti a foglalkoztatási nehézségeket, az ingázást, és azt, hogy sokan külföldről biztosítják a családjuk megélhetését; ezek a családok napokra, hetekre, akár hónapokra szétszakadnak.
„Nógrádban a munkahelyek teremtése a legfontosabb. Ha van helyben munkahely, akkor van élet is. Ha van munka, van jövőnk. Ezért célzottan támogatjuk a hazai kis- és középvállalkozásokat. A külföldi beruházások esetében megköveteljük a hazai munkaerő foglalkoztatását és a hazai beszállítók minél szélesebb körű alkalmazását. (…) Egy emberséges, működő Nógrádban működik az egészségügy, a szociális hálózat. Van bérlakásprogram, javul az infrastruktúra. Van közvetlen vasút Budapest és Salgótarján között. A buszközlekedés alkalmazkodik az utazási igényekhez, az agráriumból élők kiszámíthatóan tudnak gazdálkodni.
Egy emberséges és működő Nógrád nem hulladéklerakat és nem akkumulátortemető.
Szafkó szerint ez a vidék harminc éve el van feledve, ezért nagyon nagy munka vár a Tisza-kormányra.
Magyar megígéri, hogy ösztöndíjprogramokat indítanak hiányszakmák betöltésére az egészségügyben, kijelölik a betegutakat, és a most sokéves várólistákat 2027 végére megszüntetik.
„A fekvőbeteg-ellátásban maximum hat hónaposra csökkentjük a várakozást, a járóbeteg-ellátásban pedig két hónaposra, és a kórházi fertőzéseket visszaszorítjuk, nem úgy lesz, mint most, hogy öt évvel rövidebb ideig élnek a magyar emberek, mint az uniós átlag, nem úgy lesz, mint Becsó Zsolt idejében, hogy minden negyedik magyar férfi meghal a nyugdíjba vonulása előtt.”
Megígéri azt is, hogy 25 százalékkal emelik a tanárok és az oktatásban dolgozók, a szociális munkások, a gyermekvédelmi dolgozók keresetét, és ugyanezt teszik az igazságszolgáltatás területén, „vagy éppen a postásoknál”.
Az aktivisták fáklyákat osztanak a tömegnek, és a már csontig hatoló hidegben fellobbannak a fények, megvilágítva az arcokat és bevilágítva a teret. Egy huszonéves lány Hope feliratú kis táblát emel a magasba. Kérdem, mire vonatkozik konkrétan a „remény” szó. Mosolyogva, szótlanul mutat előre, a Tisza elnöke felé.
A kampányeseményre másnap Becsó Zsolt egy videóban reagált a közösségi oldalán: „Ennyi turistát egy helyen rég nem láttam itt, Salgótarjánban.” Majd azzal élcelődött, hogy Magyar Pétert a Diákhitel Központ helyett a turisztikai ügynökség élére kellett volna kinevezni.
The post Nógrádi csatatér: a fideszes Becsó Zsoltnak nincs B terve – a tiszás fiatalok várják a börtönösítést first appeared on 24.hu.
EUR/HUF
