Magyarországra 2026. január 27-e óta nem érkezik olaj a Barátság kőolajvezetéken. Újra kézzelfoghatóvá válik, mit jelent a fizikai infrastruktúrától való függés. Eközben az USA és Izrael február 28-án Irán ellen megkezdett katonai akciója ismét ráirányítja a figyelmet a globális kőolajpiac sérülékenységére. Az energia Magyarország számára is egyszerre infrastruktúra és geopolitika: fizikai hálózatok és stratégiai érdekek metszéspontja, ami csak keretszerződések, tranzitdíjak, kockázati prémiumok és adójogszabályok komplex rendszerében értelmezhető. Az igazi kérdés nem is az, hogy lesz-e energia, hanem az, hogy milyen áron és milyen feltételek mellett.

A Dollárpapa legfrissebb adásában Zsoldos István közgazdász-adattudóssal, lapunk állandó szerzőjével beszélgettünk, aki az energiapolitikát következetesen gazdasági és rendszerlogikai kérdésként kezeli. Nem abból indul ki, hogy kinek van igaza, hanem abból, hogy az egyes lehetőségek milyen árak mellett elérhetők. Zsoldos egyszerre mozog magabiztosan a hazai terepen – a Barátság és az Adria-vezeték dilemmáitól a rezsicsökkentés költségvetési következményeiig – és ismeri jól ki magát a globális térképen, ahol a Hormuzi-szorosnak, az LNG-termináloknak és a kínai technológiai dominanciának van jelentősége.

• Mit jelent a gyakorlatban az orosz olajtól és gáztól való leválás? Mennyiben technikai és mennyiben gazdasági kérdés a diverzifikáció?
• Miért olyan a Barátságon jött olaj, mint a csempészett cigi? Tényleg csak annyi az előnye, hogy a szankciók miatt olcsóbb beszerezni? Az olcsó orosz gáz is csak egy mítosz?
• Mennyire meghatározó szereplő Kína az akkumulátorok, a napelemek és a ritka földfémek piacán? Mit tegyen Európa?
• Valóban a geotermikus energiáé lehet a jövő? Megéri-e még atomenergiába fektetni? És a világűrbe napelemeket telepíteni?
• Indokolt-e a technooptimizmus, tényleg a nyakunkon az energiabőség kora?

Hallgasd alább:

Forrás