„Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet” – ezzel a címmel szemlézte Krasznahorkai László La Repubblicának adott nagyinterjúját a HVG. A Nobel-díjas író azt mondta: semmi sem mérhető intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon zajlik.

A hosszú beszélgetés jelentős része az író magyarsághoz való viszonyáról szól.

„Magyarnak születtem, az anyanyelvem a magyar. De magyarnak lenni – ez ellen minden erőmmel küzdök. Miért cserélném el a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek? A viszonyom a magyarságomhoz olyan, mint az embernek egy folyóparton fekvő kőhöz. Nem tudom, miért nem albánnak vagy szlováknak születtem.”

Krasznahorkai azt mondja, nem akarja ideologizálni a tényt, hogy egy nemzethez tartozik, különösen Magyarországhoz, de a származásnak szerinte nincs sok köze semmihez. „Természetesen azokat, akik úgy beszélnek, mint én, utálják. Szeretem a magyar nyelvet, nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy anyanyelvem képes ilyen finom árnyalatokat kifejezni. De más nyelveket is ugyanúgy tisztelek” – mondja többek közt.

„Messzire kerültem a magyar világtól, a butaságtól szennyezett magyar létezés fogalmától – magyarázta a La Repubblicának. – Minden populizmusnak kitett államban szörnyű dolgok történnek, de semmi sem hasonlítható intenzitásában és brutalitásában ahhoz, ami Magyarországon történik. Ez a manipulációs képesség fertőző. Magyarország már nem egy ország, hanem egy elmegyógyintézet, ahonnan az orvosok már elmentek, és ahol a betegek hétfőn, szerdán és pénteken orvososdit játszanak.” (via HVG)

Forrás