Létezik-e olyan fenntartható gazdasági szisztéma, ami összeegyeztethető a versenyképesség fenntartásával nemzetállami, európai és globális szinten? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, közgazdász és Gondola Csaba, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért és klímapolitikáért felelős államtitkára a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott keddi kerekasztal-beszélgetésen vitázott arról, hogy az Európai Unió hogyan képes összehangolni a gazdasági érdekeit a kitűzött klímacéljaival. Ráadásul az uniónak olyan globális energiagazdálkodási környezetben kellene betartania a saját, zöldátállásra vonatkozó szabályait, amelyben nincs egységes klímapolitika, fragmentált az országok energiahordozó-felhasználási attitűdje, és a globális felmelegedés tömeges bevándorlást is eredményezhet a Föld északi régiói irányába.

Bár a globális felmelegedés kezelése az emberiség kollektív felelőssége, az országok kibocsátásának egyenetlenségei miatt gyakorlatilag lehetetlen megállítani ezt a folyamatot– mondta Gondola. Szerinte ugyanis „Kína 32 óra alatt abszolválja azt az üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásmennyiséget, amit Magyarország egy év alatt”. Magyarország iparának fenntarthatóvá válása és a zöldátállás sikeressége Gondola szerint az EU-s átlaghoz képest is meglehetősen jó helyen áll: „1990 óta az Európai Unióban 37 százalékkal csökkent az ÜHG-kibocsátás úgy, hogy tudtunk növekedni mellette. Magyarországon ez a szám 48 százalék, tehát jóval nagyobb az EU-s átlagnál”. Pogátsa ennél óvatosabban kezelte ezeket az adatokat: szerinte a szocialista rendszerek összeomlása, így az 1989-es magyarországi rendszerváltás is a kommunizmusban kiépített nehézipar eltűnését eredményezte, ami nem azt jelenti, hogy tudatos fenntarthatóbbá válás történt volna.

Technológiával nem megállítható a globális felmelegedés

Ugyanakkor az államtitkár elmondta, hogy az Európai uniós zöldmegállapodás – az az EU-s vállalás, amely szerint 2050-re az egész kontinensnek karbonmentessé kell válnia – csak látszólag működik. „Zöldek vagyunk, papíron szép számokat lehet hozni Európa szerte, például Svédország és Norvégia 90 százalék feletti zöldenergiával működik, de ennek az az ára, hogy kiszervezzük ezeknek [a zöldenergia termeléséhez szükséges eszközöknek] az előállítását, és az emisszió így is, úgy is megtörténik, és valószínűleg rosszabb technológiával, tehát még több káros anyagot fog kibocsátani a légkörbe”, mondta Gondola, aki szerint az uniós klímapolitika ront a huszonhetek globális növekedésének esélyein.

Szerinte az olyan óriási mennyiségű ÜHG-t kibocsátó országoknak, mint Kína, nem érdekük az unió által elfogadhatónak ítélt üvegházhatás-határértékek betartása, így a termelési és a technológiai versenyben is elhúznak az EU mellett. A fogyasztói társadalom által életben tartott, folyamatosan növekvő termelés olyan okegyüttest hozott létre, ami miatt technológiai fejlesztésekkel nem lehetne megfékezni a globális felmelegedést, és egyelőre zöld átmenetről sem lehet beszélni – tette hozzá Pogátsa. „Ez körülbelül olyan, mint amikor zuhan a repülő, és nem arra várunk, hogy a pilóta rántsa fel a botkormány, hanem arra, hogy valaki találjon már ki egy olyan technológiát, amivel ezt a repülőt meg lehet állítani”. A közgazdász szerint a zöld átmenet kizárólag akkor lehetséges, ha „a világ teljes ÜHG kibocsátása elkezd radikálisan csökkenni”.

Túl sokan vagyunk

A közgazdász szerint a versenyképesség és a fenntarthatóság összeegyeztethető egymással, de a gazdasági növekedés és a fenntarthatóság már nem. Érvelése szerint a globális üvegházhatású gázkibocsátás négykomponensű, komplex demográfiai és gazdasági folyamat eredménye: a népesség nagyságának, az egy főre jutó GDP-nek, az energia-felhasználás GDP-egységének, valamint annak a szorzata, hogy egységnyi energiát mennyi üvegházhatású gáz kibocsátásával tudunk előállítani vagy felhasználni. Ez azt jelenti, hogy a népesség és a GDP szuperexponenciálisan növekszik, míg az energiahatékonyság javulása korlátozott, az energiatermelés pedig sok esetben még mindig jelentős kibocsátással jár. Szerinte az emberiség gyakorlatilag képtelen károsanyag-kibocsátás nélkül létezni, ugyanis az építkezésekhez használt acél és cement gyártása vagy az élelmiszer-termeléshez használt műtrágyahasználat sem oldható meg ÜHG-mentes alternatívákkal.

Ebből az következik, hogy közvetlenül és kizárólag a károsanyag-kibocsátást nem lehet csökkenteni, ugyanakkor Pogátsa szerint „azon tudunk változtatni, hogy hányan vagyunk. Tudunk azon változtatni, hogy milyen GDP szinten élünk. És amit még tudunk változtatni, az a technológia szintje”, ezért a népességcsökkenés az emberiség kollektív érdeke. Ez a nézőpont Gondola szerint morálisan helytelen: „emberek vagyunk, civilizációt építünk, komoly civilizációs vívmányokat tettünk le az asztalra az elmúlt pár száz, pár ezer évben. Szerintem ezt nemcsak meg kell tartani, hanem tovább is kell fejleszteni”. A Föld népességének négy és fél milliárdos határértékben történő maximalizálása szerinte „társadalmi mérnökösködés”. A kibocsátás egyenlőtlen globális eloszlásához hasonlóan a népességnövekedés is meglehetősen deifferenciált: a születési boom Afrikában és Ázsiában történik, míg az EU és Magyarország is az elöregedő társadalmak tendenciáit mutatja.

Az atomenergia nem való mindenkinek

A Föld túlnépesedésének problémájával kapcsolatban a résztvevők a rohamosan csökkenő mennyiségű és gyakran visszafordíthatatlan környezeti károkat okozó fosszilis anyagok alternatív energiahordozókkal történő kiváltásáról is beszéltek. Gondola szerint a nukleáris energia az egyik leghatékonyabb megoldás, ugyanakkor Európa jelentősen korlátozta saját energiafüggetlenségének kialakítását, amikor több mint tíz évvel ezelőtt csökkentette az atomreaktorok telepítésének ütemét. Elmondta, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette „a nukleáris csúcstalálkozón Párizsban, hogy Európa stratégiai hibát vétett. Ez nagyon-nagyon fontos, mert ez paradigmaváltás kezdete lesz Európában”. Pogátsa viszont szkeptikusan viszonyul a nukleárisenergia-központok kialakításához és működéséhez is: példaként a paksi atomerőmű felépítésének környezetszennyező és ÜHG-kibocsátó hatásaira mutatott rá.

Ráadásul a nukleárisenergia-központok biztonságosságát is megkérdőjelezte: „nem Svájc meg Németország energiaellátását kell megoldani, hanem a világ összes országáét. Például meg kéne oldani Ukrajna energiaellátását, de ne felejtsük el, hogy a zaporizzsjai erőmű körül harcok folynak”. Pogátsa hozzátette, hogy az olyan afrikai, közel-keleti és ázsiai országokban, mint Nigéria, Banglades, Pakisztán, Afganisztán, jelenleg is belső viszályok és polgárháború dúl, így az atomerőművek telepítése meglehetősen veszélyes lenne. Szerinte még ha a nukleáris energiának lesz is globális relevanciája az emberiség energiaellátásában, az nagyon marginális szerep lesz. Gondola szerint ugyanakkor a belviszályokkal küzdő országok energiaellátása nem Magyarország és az EU felelőssége: az uniónak saját versenyképessége felzárkóztatására kellene fókuszálnia.

A klímaváltozás és az ÜHG-kibocsátás azért sem csupán lokális probléma, mert a globális felmelegedés okozta éghajlatváltozások miatt az Egyenlítő környéki régiók élhetetlenné válhatnak – mondta Pogátsa. Példaként említette Szíriát, ahol a második világháború után négymillió fő volt a lakosság, majd ez elérte a 22 milliót, míg a globális felmelegedés következtében jelentősen megcsappant a megművelhető földterületek mennyisége. Ez a folyamat polgárháborúhoz, majd tömeges kivándorláshoz vezetett: „a 2015-ös migrációs válság gyenge előszele volt annak, ami akkor fog bekövetkezni, hogyha százmilliók kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket”. Elmondta, hogy illuzórikus elképzelés, hogy a magyar kormány által felhúzott határkerítés fogja megállítani a bevándorlók tömegeit. A valódi megoldás a klímaváltozás megállítása, és az, hogy a nyugati társadalmak nem adnak el fegyvereket az érintett afrikai, és közel-keleti országoknak. Gondola ennél jobban bízik az emberiség alkalmazkodóképességében; szerinte az éghajlatváltozás mellett a rezilienciára és a felkészülésre kell sokkal nagyobb figyelmet fordítani.

Forrás