A kletzkei kéziágyút 2023-ban találta meg egy amatőr régész, Matthias Dasse a brandenburgi Kletzke várának közelében. Az első vizsgálatok után a mindössze hat centiméter hosszú bronzdarabról a brandenburgi régészeti felügyelet vezetője, Gordon Thalmann megállapította, hogy a lelet egy korai kéziágyú csövéből származik, ami azért is érdekes, mert ha a fegyvert valóban a kletzkei vár 1390-es ostromából származik, akkor ez a legkorábbi ismert kézi lőfegyver Európában.

A korábbi rekorder az 1399-ből származó tannenbergi puska volt, ezt a tannenbergi vár 1849-es feltárásakor találták meg. A vár 1399-es ostroma volt az első olyan jól dokumentált eset, amelyben kulcsszerepet játszottak a tűzfegyverek – arról viszont nem maradtak fenn feljegyzések, hogy a kletzkei vár ostrománál tűzfegyvereket használtak volna.

Nem helyben gyártották

Detmar lübecki szerzetes beszámolója szerint 1390-ben két herceg indított ostromot a várat birtokló Quitzow-család ellen. Hiába vezényeltek 1100 embert a vár ellen, a család végül visszaverte a támadókat. A csata dátuma jól dokumentált, ott pedig, ahonnan a fegyver darabja előkerült, fegyveres konfliktusra utaló nyomokat találtak – ha a fegyvert valóban itt használták, akkor a kora is egyértelmű.

Christof Krauskopf történész szerint nincs arra utaló jel, hogy a kéziágyút helyben gyártották volna, így elképzelhető, hogy az ostromlók hozták magukkal.

A korai hordozható tűzfegyverek tulajdonképpen az ágyúk kicsinyített másai voltak, tusa nélkül, a használatuk pedig elég nehézkes volt, és nem voltak valami pontosak sem. A cső még nem volt huzagolt, a lövedékek sem illeszkedtek pontosan a csőbe, célozni pedig elég bizonytalanul lehetett velük. Az is előfordult, hogy felrobbantak, így nagyobb veszélyt jelenthettek a használójukra, mint az ellenségre. A fegyverek legfeljebb 20-30 méteres lőtávolságig voltak hatékonyak, mindez pedig azt is jelentette, hogy a kéziágyúk viszonylag lassan terjedtek el a középkori katonák között.

Forrás