Shilling Árpád Facebook-bejegyzésben kritizálta az idei Kossuth-díjasokat; elsősorban Lackfi János költő és műfordító díjazását kifogásolta, akinek édesanyja is a döntőbizottság tagja.
Mezey Katalin Kossuth-díjas költő úgy gondolta, hogy itt az ideje már, hogy a fia, Lackfi János is kapjon egyet, ezért jelölte, vagy ha nem ő, akkor valaki más, aki mellette ült a jelölőbizottságban, de nagyon örült neki az biztos, és lőn: a fia, mit ad isten, tényleg Kossuth-díjat kapott, mert hát, ki merne elszomorítani egy szerető anyát
– írta, miután szombaton kihirdették a Kossuth-díjasokat. Idén is több, a kormánypárttal szimpatizáló művész kapta meg az elismerést, többi között a DPK-t alapító, az anyósát malmői migránsoktól féltő Pataky Attila és a Tállai Andrással nemrég szürreális performanszot előadó Nemcsák Károly.
A Jászai Mari-díjas rendező így folytatta, még Lackfiról értekezve: „Mint a jóllakott óvodás, az anyuka kedvence, hatalmas mosollyal a díjat át is vette az elvtársaktól. Vivát!”
Gratulálok minden Kossuth-díjasnak, a nemzeti kormány lelkes híveinek, akik csöndesen, megbújva vagy lelkesen, röfögve vettek részt a NER kiépítésében, és ezen fáradhatatlan tevékenységük elismeréseként kiérdemelték a vezérkar nyájasan buzdító tekintetét, hát még az évenként kijáró puszit és pacsit. Micsoda öröm lehet megtapintani egy Kövér, egy Orbán vagy – atya ég! – egy Sulyok fenséges tenyerét. »Apu, anyu, nézzétek, mit kaptam! Kossuth- díjat! Most már nekem is van! Ugye, büszkék vagytok rám?! És ti mind, akiken éppen állok, ti is örültök, nekem, igaz?! A munkámért kaptam, igen, mert olyan jól végeztem a dolgomat, aki pedig az ellenkezőjét állítja, az hazudik«
– írja Schilling, aki szerint ennél már csak az lett volna felemelőbb, ha Lackfi János, mint egy érett, felnőtt ember, azt mondja az anyjának, hogy „Nem, Anyu, nekem ez így nem kell, mert ez így nepotizmus, korrupció, ízléstelenség, etikátlanság, tehát bármennyire is gondljátok ti vagy bárki, hogy ez nekem jár, és bármennyire is nagyon szeretném már megkapni, bármennyire is szeretném már végre kirakni a nappaliban a porcelán elefánt, meg a csuhébaba közé, meghívni barátaimat és rokonaimat, hogy előttük büszkélkedjek vele, majd megosszam a képet, amelyen én állok, kezemben a díjjal kint a teraszon, bármennyire is vágyom a dicsőségre és a velejáró pénzjutalomra, nem akarom, nem teszem, mert van gerincem, és tudom, hogy vannak egy csomóan, akiknek nincsen az anyjuk a bizottságban, de épp úgy megérdemelnék, mint én, és én szolidáris szeretnék velük lenni, mert én egy ilyen ember vagyok, akit nem vakít el a glamúr fénye meg az appanázs mértéke, főleg nem most, amikor épp borul a bili, és aki nem ugrik el időben, arra ráfolyik a szarlé..”
De hát a világ már csak ilyen: „előbb a has, aztán a morál”
– zárja bejegyzését a Krétakör alapítója. Az utóiratban azért még kifejti, hogy az alapprobléma szerinte azzal van, hogy az állami díjat odaítélő bizottság nem veszi figyelembe az összeférhetetlenség szabályát, melynek értelmében nem kaphatna díjat olyan személy, akinek a rokona, ráadásul közvetlen rokona a bizottságban ül. Szerinte jelen estben a megoldás az lett volna, ha Mezey Katalin kilép a testületből, és a fia megkapja a díjat, egyszerre azonban nem megy. „Ha ez valakinek nem probléma, akkor gondolkozzon el rajta, hogyan képzeli a demokráciát Orbán után” – teszi hozzá Schilling.
A Kossuth-díj kapcsán nemrég Cserhalmi György is állást foglalt az állami kitüntetések témájában: „Rosszabbul áll a helyzet, mint a szocializmus időszakában” – mondta. Tóth Gabi ellenben vasárnap a Békemeneten fellépő zenészek mellett a friss Kossuth-díjasok mellett is kiállt.
The post Schilling Árpád: Gratulálok minden Kossuth-díjasnak, akik csöndesen, megbújva vagy lelkesen, röfögve vettek részt a NER kiépítésében first appeared on 24.hu.









