A tudományos konferenciák gyakran unalmasak. Erre kellett rájönnie Stefano Mammola olasz ökológusnak néhány évvel ezelőtt (jobb későn, mint soha, ugye), aki ezután Victoria Stouttal, a Coloradói Egyetem környezettudósával együtt megpróbálta megfejteni, hogy milyen az, amikor nem unalmasak, és mi hagy mélyebb nyomokat a hallgatóságban, mint egy másfél órás powerpoint-prezentáció. Rájöttek, hogy a viccek képesek fenntartani a hallgatóság érdeklődését, illetve arra is jók, hogy felébredjenek, ha már elveszett az érdeklődés.

Mammola és Stout (és még rajtuk kívül hat lelkes érdeklődő) megkísérelték megmérni, hogy a biológiai konferenciákon hány vicc hangzik el, és ezek közül mennyi arat sikert. Ehhez a kutatók 14 konferencián összesen 531 előadást hallgattak meg, majd számszerűsítették, hogy ezek mekkora részében szerepeltek viccek, és ezek mekkora sikert arattak. A kutatás eredményeit összesfoglaló tanulmány a rangos Proceedings of the Royal Society B lapban jelent meg.

Néha bejön a vicc

Az előadások 60 százalékában szerepelt valamilyen vicc, vagy legalább vicckísérlet, ami az esetek 66 százalékában vagy nem váltott ki semmilyen reakciót a hallgatóságból, vagy vagy némi udvarias nevetgélésig jutott. Ez azt is jelenti, hogy az esetek 40 százalékában az előadók kínosan kerülték még a humor látszatát is.A kutatók három kategóriába sorolták a vicckísérleteket: az elsőben senki sem nevet rajtuk, a másodikban a fél terem, a harmadikban pedig többé-kevésbé mindenki (ez csak az esetek 9 százalékában fordult elő).

Az is kiderült, hogy a férfiak gyakrabban hajlamosak viccelődni, mint a nők, illetve a fiatalabb kutatók kerülik a humort, főleg az előadásuk elején – Mammola szerint egyrészt a stressz miatt, másrészt pedig azért, mert attól tartanak, hogy nem veszik majd elég komolyan őket. Mammola szerint a rutinos előadók olykor az előadásuk közepén is viccelésre vetemedtek – így ugyanis van rá némi remény, hogy a közönségnek legalább egy része felébred. Viccelni, ahogy a kutatók is felhívják rá a figyelmet, kockázatos, de megéri: ha bejön, nagyon bejön, ha meg nem, az ember legalább megpróbálta.

Heard azt tervezi, hogy a kutatást Ignobel-díjra is felterjeszti, de ha így tesz, a tanulmánynak öldöklő versenyben kell bizonyítania: egy másik, februárban megjelent kutatás arról rántotta le a leplet, hogy a diákok jobban szeretik a vicces tanárokat, mint az unalmasakat, ha ezt is jelölik, zsűri legyen a talpán, aki választani tud majd közülük. A tét nagy: a legjobbak egy kaparós sorsjegyet, egy cigicsikket és tízbillió zimbabwei dollárt vehetnek át.

Forrás