• Konstruktív, mutyimentes politizálást ígért a Tisza a Fővárosi Közgyűlésben, ami nem a politikai adok-kapokról fog szólni.
• Az ereje meg is lett ehhez, hiszen a közgyűlésben hozzájuk mérhető méretű frakciója kizárólag a Fidesznek van.
• Az elmúlt másfél év mégis a politikai adok-kapokról szólt.
• A Tisza frakciója sokszor azon a kényszerpályán mozgott, amit a Fidesz jelölt ki neki, máskor viszont saját kompromisszumképtelenségük vitte őket kellemetlen helyzetbe.
• A frakció helyett a kiemelt ügyekben Magyar Péter nyilvánult meg, a képviselők a nyilvánosságban jóformán meg sem szólaltak.
• Budapest közgyűlése az egyetlen magyarországi köztestület, amelyben a Tisza már jelen van. Megnéztük, hogyan működnek.

Április 12-én országgyűlési választások lesznek. A Fidesz-KDNP olyan kihívót kapott Magyar Péter és a köré épült Tisza Párt színeiben, amely hosszú idő után először nem csak szlogenjeiben készül kormányzásra, de valós, látható, mérhető társadalmi erő is van mögötte.

Ebben a helyzetben fontos tisztán látni. A 16 éve regnáló kormányt ugyanis nem elég leváltani, a valódi munka csak ezután következik. Az országot ugyanis kormányozni is kell. És bár a Tisza az utóbbi hónapokban bemutatta a programját, ami mentén ezt a kormányzást elképzeli, majd szakértőket is felsorakoztatott maga mellé (például Kapitány Istvánt és Orbán Anitát), és mind a 106 körzetben bemutatta egyéni jelöltjeit is, ugyanakkor mivel új politikai erőről van szó, ezért azt, hogy hogyan valósítanák meg ezt a kormányzást, egyelőre nem tudjuk, hiszen nem láttuk még, hogyan bánnának a rájuk bízott közhatalommal. Igaz, olyat se láttunk Magyarországon 1990 óta, hogy egy, lényegében a semmiből jövő politikai erő ekkora eséllyel induljon az országgyűlési választásokon.

Van azonban egy olyan hely, ahol mégis meg lehet nézni a Tiszát működés közben. Ez pedig nem más, mint a Fővárosi Közgyűlés.

És bár Budapest működtetése nyilván nagyságrendekkel kisebb léptékű politikai munka, mint amekkora az egész ország kormányzása lenne, fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk, hogyan élt a Tisza az elmúlt bő másfél évben a rábízott közhatalommal a fővárosban.

A cikk megírásához hónapokon keresztül követtük a Fővárosi Közgyűlés, illetve egyes bizottságok munkáját, és bár sokakkal beszéltünk, akik a Városházán dolgoznak, kiemelten fontosnak tartottuk, hogy a Tisza-frakció működésével kapcsolatban ne folyosói pletykák után rohangáljunk, hanem kizárólag olyan eseményeket, ügyeket, folyamatokat rögzítsünk, amelyek alaposan dokumentáltak. A cikkben ezeket mutatjuk be.

Nagyot nyertek

Magyar Péter a kegyelmi ügy hullámain, 2024 februárjában robbant be a köztudatba. Április közepén pedig már azt jelentette be, hogy a Tisztelet és Szabadság Pártja (azaz a Tisza) indul a június 9-i európai parlamenti és önkormányzati választáson.

Májusban egy platóról azt üzente az önkormányzati választások kapcsán:

„Nincs ahhoz elég időnk, hogy főpolgármestert indítsunk, és hogy meglegyen a Fővárosi Közgyűlésben a többségünk. Pedig lehet, hogy jó eséllyel indulhatnánk”. Amihez még hozzátette azt is: fővárosi listát állítanak, és „akármennyire nem tetszik” ez a DK-nak és a Fidesznek, elérnek egy olyan eredményt, hogy nélkülük se a kormánynak, se az ellenzéknek nem lehet majd többsége a fővárosi közgyűlésben.

Tegyük hozzá: ahhoz, hogy ebbe a nyerő helyzetbe kerüljön gyakorlatilag pillanatok alatt, szükség volt a Fideszre és a Mi Hazánkra is, akik még jóval a kegyelmi ügy és Magyar Péter színre lépése előtt matattak bele a jogszabályba, ami a Fővárosi Közgyűlés összetételét meghatározza (erről ebben a cikkünkben írtunk bővebben).

Mindenesetre a választásra a Tisza úgy fordult rá, hogy erős káderhiányban szenvedett, így például az EP-listán indulók közül többeket újrahasznosított a fővárosi listán is. Ráadásul maga a jelöltállítás is erősen megkérdőjelezhető módon zajlott, ahogy arról ebben a cikkünkben be is számoltunk.

Ebben az időszakban Magyar Péter egyébként az EP-kampány részeként gyakorlatilag felszántotta a vidéket, épp a fővárosban azonban, ahol a legnagyobb arányú győzelmet jósolták a pártnak már akkor is, nem sok mondanivalója volt sem neki, sem a jelöltjeinek – akiket egyébként jóformán látni is alig lehetett, hallani meg még annyira sem.

Az eredmény ismert: a Tisza nagyobbat nyert minden előzetes várakozásnál, és végül 10 képviselőt küldhetett a Fővárosi Közgyűlésbe. Rajtuk kívül egyedül a Fidesz-frakció tudott 10 mandátumot szerezni. A két nagy erő mellett 3-3 képviselője lett a DK-nak, a Magyar Kétfarkú Kutyapártnak, a Párbeszédnek (Karácsony Gergely főpolgármesterrel), Vitézy Dávid formációjának, a Podmaniczky Mozgalomnak, míg Tüttő Kata szocialista politikus frakció nélküliként vesz részt a főváros munkájában.

A Tisza kissé túl is nyerte magát, mivel az EP-listáján 12 név szerepelt, a fővárosin pedig 14, ráadásul heten mindkét listán rajta voltak – köztük a mindkét helyen listavezető Magyar Péter –, ezért végül nagy matekozás után lett olyan képviselője a pártnak, aki mindkét székben helyet foglalt már a kezdésnél: Kollár Kinga. A Tisza-frakció vezetője Ordas Eszter lett, kettejükön kívül Balogh Balázs, Barna Judit, Bovier György, Bujdosó Andrea, Molnár Dániel, Gémes Szilvia, Orbán Árpád és Porcher Áron foglalt még helyet kezdésként a Fővárosi Közgyűlésben.

Minden adott volt, hogy ez a 10 fős frakció valóban a mérleg nyelve legyen, hiszen a Fidesszel azonos nagysága és a többi frakció (DK, Kutyapárt, Podmaniczky, Párbeszéd) szétaprózottsága miatt a mérete erre predesztinálta: ahhoz, hogy a közgyűlésen bármi átmenjen, legalább 17 főnek kell megszavaznia. A Tisza tehát úgy futhatott neki az előtte álló éveknek, hogy van olyan platform, ahol megmutathatja, mire képes.

Forrás