Esterházy Márton a Gróf Esterházy család leszármazottja. A nagyapja 1917-ben a Magyar Királyság miniszterelnöke volt, s három fivére közül a nagyközönség számára talán a Kossuth- és József Attila-díjas író, Esterházy Péter a legismertebb.

„Sosem volt gond, hogy labdarúgó lettem, gyerekkoromban ugyanis rengeteg grund volt Budapesten, és minden korombeli srác focizott” – kezdte az MTI megkeresésére Esterházy Márton, aki 19 évesen a III. Kerületi TVE-ben tíz mérkőzésen 21 gólt szerzett a Budapest-bajnokságban, ahonnan az NB II-es Budafokhoz került, és egy idény alatt harmincszor volt eredményes, amelyre már a Ferencváros is felfigyelt, így 1977 nyarán szerződtette.

„Ebedli Zoltán, Mucha József, Pusztai László, Pogány László és Nyilasi Tibor mellett sanszom sem volt, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba, de 21 NB I-es meccsen így is játszottam” – mondta, ami azért lényeges, mert ennyi mérkőzésszámmal a 24 hónap kötelező sorkatonai szolgálat lerövidült nyolc hónapra.

A honvédségi időszak után visszatért a Ferencvároshoz, de a klub kölcsönadta a Vasas Izzónak, amely nem az NB I-ben szerepelt, így a törvény értelmében a fennmaradó 16 hónap miatt újra be kellett vonulnia. Ezúttal az egri építőszázadba, ahol NB III-as csapat volt.

„Edzőmeccset játszottunk a Budapesti Honvéddal, nyertünk 6-3-ra, és négy gólt szereztem” – mesélte az egykori csatár, aki 1980 januárjában a Honvédhoz került. Bodonyi Béla, Dajka László, Kozma Mihály és Weimper István mind válogatott támadó volt, így szintén meg kellett küzdenie a játéklehetőségért. A kispestiekkel háromszor, 1980-ban, 1984-ben és 1985-ben szerzett bajnoki címet, s bár 1980-ban ötször is szerepelt a magyar válogatottban, a két évvel későbbi világbajnokságon nem vett részt, sőt 1984 márciusáig nem is lépett pályára újra a nemzeti csapatban.

Pályafutására árnyékot vetett az 1983/1984-es idény utolsó fordulójában lejátszott Volán-Honvéd (6-6) bajnoki, amelynek eredményét az MLSZ bundára hivatkozva megsemmisítette. A kispestiek bajnoki címe nem került veszélybe, de Esterházy Márton három gólját is érvénytelenítette a szövetség, így viszont elveszítette a gólkirályi címet.

Még mindig dühös vagyok, mert nem volt bunda, még csak megbeszélt eredmény se. A szocializmus találmánya volt a pénz nélküli eredmény-befolyásolás, a békés iksz, vagyis általában a vidéki csapatok megkérték a fővárosiakat, hogy legyen döntetlen a vége. Kimegy húszezer néző a meccsre, a helyiek boldogok, az erősebb pestiek pedig később úgyis az egymás közötti meccseken döntötték el a bajnoki címet. Aki ezt tagadja, az nem mond igazat. Sajnos beleszülettünk abba a korba, abba a rendszerbe, nem mi találtuk ki, hogy megbeszélt döntetlen legyen néhány idegenbeli mérkőzés

– fogalmazott. Visszatérve a nemzeti csapathoz, három és fél év szünet után Mezey Györgytől kapott újra meghívót.

„A számok makacs dolgok, márpedig a Mezey-éra alatt én szereztem a legtöbb gólt a válogatottban” – hangsúlyozta arra utalva, hogy az összesen 29 mérkőzésén mind a 11 találatát ebben az időszakban érte el, ebből kettőt 1984 őszén a vb-selejtezők első két fordulójában, miután az osztrákok 3-1-es és a hollandok idegenbeli 2-1-es legyőzéséből is kivette a részét.

„Hollandiában nyerni világszenzáció volt” – emelte ki, mivel az ellenfél az 1974-es és az 1978-as vb-n is döntőbe jutott. Ruud Gullit, Marco van Basten, Frank Rijkaard vagy Hans van Van Breukelen világsztárok voltak. A két selejtezős győzelmet további három követte, a magyar csapat pedig kvalifikálta magát a mexikói világbajnokságra, amely előtt a felkészülési időszakban Walest, az Ázsia válogatottat és az abban az időszakban még „csak” háromszoros vb-győztes Brazíliát egyaránt 3-0-ra győzte le. Esterházy Márton ezen a három találkozón négy gólt szerzett.

„A sajtó a mexikói vb titkos esélyeseként írt rólunk, de mi, játékosok sosem éreztük, hogy favoritok lennénk. Csak szerettünk volna továbbjutni a csoportból” – sóhajtott, mielőtt szóba került volna a szovjetek elleni 6-0-s és a franciák elleni 3-0-s vereség. Kanadát – Esterházy góljának is köszönhetően – 2-0-ra legyőzte a válogatott, de a korai búcsún nem változtatott.

Pedig a franciák egygólos vezetésénél Dajka Laci lövése után a labda a lécről vágódott a gólvonalra, majd kifelé. Ha bemegy, aligha kapunk ki három góllal. Ettől persze még szánalmas volt a teljesítményünk, de továbbjuthattunk volna

– fogalmazott.

Az akkori versenykiírás szerint négy csoportharmadik is továbblépett, a magyar válogatott 2-9-es gólkülönbsége miatt az ötödik volt az összevetésben, de ha csak eggyel kap ki a franciáktól, akkor nyolcaddöntőbe jut. A csalódást keltő eredmény ellenére óriási élménynek tartja, hogy szerepelt világbajnokságon, és minden összeesküvés téves következtetés, egyszerűen elrontották a felkészülést.

Ausztriában edzőtáboroztunk májusban, ezernyolcszáz méteren, hogy szimuláljuk a Mexikóban ránk váró magasságot, csakhogy az osztrákoknál nulla Celsius-fok volt, a vb-n pedig negyven. A dietetikus elképzelése is rossz volt, sokat fogytunk, versenysúly alatt kezdtük a mérkőzéseket. Sosem éreztem magam olyan lassúnak és gyengének, mint akkor

– utalt arra, hogy a 78,5 kilós súlyához képest egy-egy meccs végére csak 72-73 kilogrammot nyomott.

A világbajnokság idején már az AEK Athén légiósa volt, játszott a Real Madrid és az Internazionale ellen az UEFA Kupában, pedig a korabeli görög szabályok szerint csak két külföldi játékos szerepelhetett a keretben. Később a Panathinaikosz, a Salzburg és a svéd Sandberg labdarúgója is volt. Pályafutása után a futsalbizottságot vezette, illetve 2006 óta UEFA-ellenőrként dolgozik.

The post Esterházy Márton 70: „Mexikóban szánalmas volt a teljesítményünk, de továbbjuthattunk volna” first appeared on 24.hu.

Forrás