A kutatók megfigyelték és elemezték a folyamatot, ahogyan az ugandai Ngogo csimpánzok eddig ismert legnagyobb közössége két rivális csoportra szakadt, amit meg-megújuló erőszakhullám kísért – ismerteti az Ars Technica a kutatásról a Science folyóiratban megjelent tanulmányt.

„A csimpánzok korábbi csoporttársaikat ölték meg” – kommentál a társszerző Aaron Sandel, az austini Texasi Egyetem antropológusa. „Az új csoportidentitások felülírták az éveken át fennálló, együttműködő kapcsolatokat. Óva intenék attól, hogy ezt afféle polgárháborúnak nevezzük, de a polarizáció és a kollektív erőszak, amelyet ezeknél a csimpánzoknál megfigyeltünk, betekintést nyújt a saját fajunk viselkedésébe is.”

A szerzők 24 évnyi közösségi hálózati adatot, 10 évnyi GPS-követés eredményeit és 30 évnyi demográfiai adatot elemeztek az ugandai Kibale Nemzeti Park Ngogo csimpánzairól. Ezek alapján szakadás három jól elkülöníthető szakaszát azonosították.

Először hirtelen változás állt be, a csimpánzok két különálló csoportra szakadtak, egy nyugati és egy központi csoportra. A következő két évben a rivális csoportok tagjai egyre inkább kerülték egymást, alig volt köztük érintkezés, miközben a nyugati hímek járőrözni kezdtek a területükön, és növekvő agressziót mutattak a másik csoport hímjeivel szemben. 2018-ra pedig a szakadás véglegessé vált.

A kutatók azonosították az erőszak kitörésének és eszkalálódásának időszakát is, 2018-ban hat kifejlett hím pusztult el, majd 2021-ben az erőszak 14 csimpánzkölyök megöléséhez vezetett. 2021 és -24 között további 14 csimpánz pusztult el, a szerzők szerint valószínű, hogy őket is megölték, mivel nem látszódtak rajtuk bármilyen betegség jelei.

Az összes megfigyelt erőszakos támadást a nyugati csoport követte el, noha ez volt a kisebb létszámú közösség. Ez ellentmond a csoportközi konfliktusok szokásos modelljeinek, amelyek szerint a nagyobb csoportok vannak előnyben.

Egy kapcsolódó elemzésben James Brooks – a németországi Göttingenben működő Német Főemlőskutató Központ szakembere, aki nem vett részt a vizsgálatban – megjegyezte, hogy ötven évvel ezelőtt egy vadon élő bonobóközösség is tartósan két csoportra szakadt, de ezt nem kísérte erőszak; a csoportok békésen élnek egymás mellett azóta is. Erre több magyarázatkísérlet is van, a legvalószínűbb, hogy a bonobók környezetében viszonylagos bőségben található táplálék. Azonban a csimpánzok esetében is bőségesnek tűnt az élelem, a szakadás után mégsem maradt meg a béke.

Hogy miért szakadt ketté az Ngogo csimpánzok közössége, azt többféleképpen is magyarázzák a kutatók. Az eredeti csoport közel 200 egyedre nőtt és több mint 30 kifejlett hímből állt, ami feszegette a stabil társas kapcsolatok fenntartásának határait. Felmerülhet a táplálékért folytatott verseny is; bár a Ngogo terület erőforrásokban gazdag, előfordulhatnak különbségek. Amint a két csoport között a szaporodásban is kialakult az elkülönülés, fokozódni kezdett a hímek közötti versengés is.

Voltak ezen kívül közvetlen kiváltó okok is: 2014-ben öt kifejlett hím és egy nőstény pusztult el ismeretlen okokból és ezek a veszteségek meggyengíthették a csoportok közötti kapcsolatokat. A következő évben egy új alfahím jelent meg a nyugati csoportban, éppen amikor a tartós elkülönülés megkezdődött – a hierarchia változása pedig tovább fokozhatta a feszültségeket. Végül 2017 januárjában egy légúti járvány 25 csimpánz pusztulását okozta, ami felgyorsíthatta a végső szétválást.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás