Az Egyesült Államok és az Európai Unió által 2021-ben kezdeményezett Globális Metánvállalás (Global Methane Pledge) értelmében 2030-ra legalább 30 százalékkal kell csökkenteni a 2020-as szinthez képest a metánkibocsátást. Az antropogén klímaváltozásban kulcsszerepet betöltő üvegházhatású gáz ugyan a szén-dioxidnál jóval rövidebb ideig marad stabil a légkörben, de a felmelegedést tekintve hatásfoka annak mintegy 80-szorosa.

Legutóbb a nemzetközi vállalás eredményeiről tudósító tavalyi jelentés figyelmeztetett arra, hogy a 2019-től megugró metánkibocsátás mértéke egészen 2024-ig lendületesen növekedett. Az okok azonban egészen mostanáig nem voltak egyértelműek.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerzőgárdája a műholdas Toposzférikus Megfigyelő Rendszer (TROPOMI) adatai alapján azt állítja, hogy a trend mögött a légköri hidroxilgyökök (OH) csökkenése, valamint az intenzív állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás kibocsátásának növekedése áll. (A metánt szén-monoxiddá és szén-dioxiddá bontó hidroxilgyökök a légkörbe kerülő gáz 90 százalékát eliminálják.)

A Connect Sci portálon publikált ismertető szerint 2019 és 2024 közötti időszakban Kelet-Afrikában és Dél-Amerikában volt a legmagasabb a kibocsátás növekedési üteme, de még Európában is nőtt a légkörbe kerülő metán mennyisége. Az Egyesült Államokban és Kanadában ugyanakkor nem emelkedett, igaz nem is csökkent az emisszió mértéke.

A kutatók szerint, amennyiben a kibocsátások és az OH-koncentrációk a 2019-es értékeken állandóak maradtak volna, a légköri metánszint 2019 és 2024 közötti emelkedése a tényleges érték 59 százalékát tette volna ki.

Forrás