A két japán szigeten honos, apró termetű, olajzöld énekesmadarakról sokáig azt gondolták a kutatók, hogy azonosak. Egy, a PNAS Nexus folyóiratban megjelent új tanulmány azonban most azt támasztja alá, hogy két különálló fajról van szó, amelyek több millió éve szigetelődtek el egymástól az evolúció szempontjából, és mára kihalás fenyegeti őket.

A kutatók 1988-ban fedezték fel a Tokara-szigetcsoport területén a Phylloscopus tokaraensis-t (magyar neve nem ismeretes). Akkoriban egy, az Izu-szigetek térségében élő madárfajhoz (Phylloscopus ijimae) sorolták, mintegy 1000 kilométerre az élőhelyétől. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban most genetikai adatokra és a madarak hangjának elemzésére alapozva állítja, hogy két fajról van szó, a leszármazási vonalak mintegy 3,2 millió évvel ezelőtt szétváltak. A két madárcsoport kinézetre szinte megkülönböztethetetlen, az énekük azonban jelentősen eltér, annyira, hogy a kutatók a hangfelvételek 100 százalékát helyesen tudták besorolni.

Az, hogy a tokarai és az Izu-szigeteki madarakat külön fajként ismerték el, azt jelenti, hogy még ritkábbak, mint hittük. Az egyik költőhelye kizárólag a Tokara-szigetcsoporthoz tartozó Nakanoshima szigetére korlátozódik, azaz területe rendkívül szűk. A genomikai adatok azt is azt mutatják, hogy mindkét faj alacsony genetikai változatosságot mutat, és korábbi populációcsökkenések jelei figyelhetők meg náluk. Ez összhangban áll a kis, elszigetelt populációk jellemzőivel.

Sajnos mindkettőt a szigetfajokra jellemző veszélyek fenyegetik: a természeti katasztrófák, az invazív ragadozók – például a betelepített menyétek –, valamint az erdőpusztulás, a vulkánkitörések, és az élőhelyek átalakulása, többek között az elvadult kecskék miatt.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Forrás