Végül 0 százalék lett a gyakorlatban a sokat emlegetett 3,125 százalékos esélyből, hogy Pintér Sándor újra miniszter lesz – a 16 év Fidesz-kormányt, sőt, az 1998-2002-es időszakot is végigminiszterkedő exrendőrt a saját logikai láncolatának az első lépése rögtön kiütötte: „50–50 százalék, hogy Orbán Viktor lesz a következő miniszterelnök is, vagy valaki más”, kezdte lapunknak a levezetést februárban, aztán április 12-e itt el is vágta a gondolatmenetet, ezzel végül a nyugdíjat megelőlegező Lázár Jánosnak is igaza lett.

A 77 éves Pintér Sándor 1972-ben kezdte rendőri karrierjét segédnyomozóként, majd folyamatosan lépkedett felfelé a ranglétrán. Kiváló, eszes kihallgatóként ismerték, az 1980-as években benne volt egy híres betöréssorozat, az úgynevezett Presztízs-ügy felgöngyölítésében. Az ügysorozatot a szervezett bűnözés első magyarországi példájaként is emlegetik. Közben a rendőrtiszti mellé gépészmérnöki és jogászdiplomát is szerzett. 1991-ben előbb budapesti rendőrfőkapitánynak nevezték ki, majd pár hónap múlva országos főkapitány lett.

Öt év múlva, 1996-ban nyugdíjba vonult, miután a Horn-kormány a romló közbiztonsági helyzetre hivatkozva félreállította. Voltak olyan vélemények is, hogy menesztésének valódi oka a Tocsik-ügy lehetett, konkrétan, hogy a kormány számára rém kínos – részben későbbi bukását is okozó – pártfinanszírozási bűncselekményt a politikai vezetés tudta nélkül nyomozták ki a hatóságok.

Egy későbbi interjúban elárulta, hogy csak az 1994-es kormányváltásig tartotta sikeresnek főkapitányi munkáját, utána túlpolitizáltnak kezdte érezni a posztot, és nem tetszett neki az sem, hogy a kollégái nyomozati titkokat adnak ki a sajtónak, és sajtón keresztül próbálnak befolyásolni döntéseket. Beszélt arról is, hogy a kirúgása megviselte, több kilót fogyott.

Tudását és kapcsolatrendszerét privát vállalkozóként kezdte el kamatoztatni. Segítségére volt az OTP elnök-vezérigazgatója, Csányi Sándor is, aki mindig szívesen adott munkát, üzeletet a politikai vagy állami szférából átmenetileg parkoló pályára tett ambiciózus, befolyásos szakembereknek.

Pintér az OTP segítségével alapította meg 1997-ben a Preventív Security Zrt.-t, a részvények 39 százaléka volt az övé, 25 százalék jutott az OTP-nek, 5 az Állami Nyomdának. Ugyanebben az évben az OTP biztonsági tanácsadója és igazgatósági tagja lett.

Az 1998-as kampány egyik központi témája – a korrupció, a már emlegetett Tocsik-ügy mellett – a közbiztonság volt. Ekkortájt szaporodtak el a maffiamerényletek, de politikusok házánál is voltak robbantások. Pintér ekkor már a Fideszt győzelemre vezető Orbán Viktor mellett tűnt föl, és belügyminisztere lett. Akkori lapinformációink szerint Orbán a kormányalakításkor tanácsadónak kérte fel az exkormányfőt, Boross Pétert, és Boross volt az, aki a figyelmébe ajánlotta Pintért. Pintérrel először államtitkári posztról, a rendőrség, határőrség és polgári védelem irányításáról tárgyalt Orbán, de felmerült az országos főkapitányi pozíció is, végül belügyminiszterség lett belőle. Pintér a cégében lévő tulajdonrészét a helyettesének adta el.

Orbán pedig kapott a kormányába egy katonás, lojális, fegyelmezett, ugyanakkor hatalmas belügyi háttértudású és kapcsolatrendszerű, a rendőri szervezeten belül hatalmas tekintélyű minisztert, akinek a karrierjében az MSZP-SZDSZ-kormány okozott nehezen felejthető törést.

Az 1998-2002 közötti miniszterségét értékelő összefoglalók szerint Pintér centralizálta, „katonásította” a rendőrséget, az önkormányzati rendszerben a politikai akaratot hajtotta végre, például az ellenzéki városok támogatásának kiszárításával, emellett úgy alakult, hogy a tárcának fontos és sikerrel vett feladata lett a ciklusban az árvízvédelem, katasztrófaelhárítás.

Politikai kérdésekben nem foglalt állást, sosem volt Fidesz-tag sem, és a híres Bibó-kolis társasághoz sem volt köze.

Sok támadás, gyanúsítgatás érte ugyanakkor bonyolult, szövevényes, jellemzően szervezett bűnözői körökhöz kötött ügyek miatt. Pintér minden alkalommal visszautasította a vádakat, és végül egyik sem igazolódott.

Ilyen volt a mostani kampányban is előkerült „Clodo-ügy”, a „Zemplényi-ügy”, a Lakatos-merénylet helyszínelése, a józsefvárosi piac őrzése kapcsán a Tasnádi Péterrel folytatott állítólagos üzleti vita, és a 90-esek évek olajügyei.

2002-ben a Fidesz elbukott választáson, Pintér pedig visszatért a civil vállalkozói életbe, azon belül is a biztonsági piacra, és Csányi Sándor közelébe. 2003-ban visszaült az OTP igazgatóságába, és bevásárolta magát a Civil Biztonsági Szolgálat Rt.-be. Az irányítása alá került céget gyorsan felfejlesztette, exrendőrökkel és exkatonákkal duzzasztotta fel, több kisebb biztonsági céget is felvásárolt. Kapcsolatrendszere kiváló volt, tudta, kivel kell teniszezni, tárgyalni, kinél kell lobbizni. Cége megszerezte az OTP objektumvédelmét is, vagyis ők őrizték a bankcsoport ingatlanjait, de a MOL is ügyfelük volt a hírek szerint. A CBSZ vezérigazgatója 2006-ban a később államtitkárságig jutó ex-III/II-es Tasnádi László lett.

Forrás